Találtam egy húsvéti zsoltárt!

Ilyen van benne: „Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül.” (Zsoltárok 30,4)

((A Seol nem Dél-Korea fővárosa, hanem a zsidók így hivatkoztak arra a helyre, ahová haláluk után kerültek az emberek. Magyarul „árnyékvilág”. Van-e élet a halál után? Mivel egyre többször hallunk beszámolókat, hogy jönnek onnan vissza emberek, feltételezhetjük, hogy valami van ott. De a „Seol” azt jelenti, hogy az örök halál van ott, ami, bár van, de mégsem élet.))

„Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem...” Egy ember hálát ad azért, hogy kiszabadult a halál csapdájából, és ismét élhet.

Ismerek egy embert, aki meghalt, és harmadnapra feltámadott. Aki ismerte ezt a zsoltárt, szerette és énekelte.

Vajon hogy szólhatott Jézus ajkán feltámadása után ez az imádság, amivel megszentelte a mi templomainkat, és megszenteli mind a mai napig? Különösen így, Húsvét felé közeledve...

1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti, hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét! 6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. 7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre. De elrejtéd orcádat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por? Hirdeti-é igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel, 13 hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. (Zsoltárok 30)

1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti, fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! 2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben! 3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. 4 Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. 5 Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. 6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. 7 Az Úr szava tűzlángokat szór. 8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. 9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. 11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (Zsoltárok 29)

Itt állunk ebben a világban, és a fejedelmek fiaira gondolunk, a fejedelmekre. Elnökökre, politikai, katonai és gazdasági vezetőkre. És nem értjük, hogy történhet az meg, hogy emberek olyan döntéseket hoznak, amitől emberek ezrei-tízezrei halnak meg. Nem értjük, hogy három-négynaponta tárgyalóasztalhoz ülnek, békéről tárgyalnak, de a háború csak nagyobb lesz. Hogy történhet meg ilyesmi?

És borzasztó belegondolni, hogy a háborúnak csak az szab határt, hogy az ellenfélnek is van atombomba a kezében. A kulturált, toleráns, demokratikus 21. században is az atombomba a végső érv. Pro és kontra. Ha az nem volna, már elszabadult volna a pokol. Így valamelyest kordában tartható.

Ezzel a szemmel olvassuk most ezt a zsoltárt. Tiszteljétek és dicsérjétek az Urat, Jézus Krisztust, a királyok Királyát, ti fejedelem-félék! Adjátok oda magatokat Neki tiszteletetek és dicséretetek jeléül! Mert az Ő kezében nagyobb hatalom van még a ti atombombáitoknál is! Ha akarja, elpusztítja az egész világot! Tiszteljétek az Atya, Fiú, Szentlélek Istent, imádjátok az Urat, ti, akik magatoknak követeltek minden tiszteletet és magatokban gyönyörködtök, és közben a ti tökéletességetekbe és jóakaratotokba belepusztul a világ. Őbenne gyönyörködjetek, mert csak Egy van, Aki jó.

1 Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem! Ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló! 2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé! 3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívükben. 4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetük rosszasága szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nékik! Add meg nékik jutalmukat! 5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket, és föl nem építi őket.

6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. 7 Az Úr az én erőm és pajzsom, őbenne bízott szívem, és megsegíttettem. Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt. 8 Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. 9 Tartsd meg a te népedet, és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké! (Zsoltárok 28)

Hozzád kiáltok, Uram!

És ez most nem pszichológia. Imádkozunk, kiáltunk a mi Urunkhoz, és választ várunk Tőle. Mert olyan világban élünk, ahol számunkra megoldhatatlan bajok öntenek el minket. Egyik a másik után. Persze, megalakul az operatív törzs, készítenek cselekvési terveket az ország-világ vezetői. Tegyék is, mert rájuk ez van bízva. De mi azért mégiscsak valljuk be töredelmesen, hogy meghaladja az erőnket, ami történik.

Imádkoztunk már eddig is. Kerestük a mi Istenünket, hálát adtunk Neki életünk minden boldog és boldogtalan pillanatáért. De ez most mégiscsak más. Ha Ő nem válaszol, olyanok leszünk mi is, mint azok, akiket a képernyőkön látunk, hogy zsákokban teszik bele az árkokba.

Hozzád kiáltunk, Urunk, Teremtő, Megváltó, Gondviselő Istenünk, aki Jézus Krisztusban testet öltöttél közöttünk, aki ott vagy most a mennyben, és velünk imádkozol!

Dávidé.

Az Úr az én világosságom és üdvösségem. Kitől féljek?

Az Úr az én életemnek erőssége. Kitől remegjek?

Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék:

szorongatóim és elleneim, ők botlanak meg és hullanak el.

Ha tábor fog körül, nem fél szívem.

Habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.

Egyet kérek az Úrtól,

azért esedezem:

hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében,

hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az ő templomában.

Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján;

eltakar engem sátrának rejtekében,

sziklára emel fel engem.

Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak,

és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,

énekelek és zengedezek az Úrnak.

Halld meg, Uram, hangomat!

Hívlak. Irgalmazz nékem, és hallgass meg engem!

Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek!

A te orcádat keresem, oh, Uram!

Ne rejtsd el orcádat előlem,

ne utasítsd el szolgádat haraggal!

Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Taníts meg engem a te utadra, oh, Uram!

Vezérelj engem egyenes ösvényen az én üldözőim miatt!

Ne adj át engem szorongatóim kívánságának,

mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén.

Várjad az Urat,

légy erős, bátorodjék szíved,

és várjad az Urat!

(Zsoltárok 27)

Szeretnék egy javítást tenni a héber szöveg alapján.