A 31. zsoltár.
Elővettem a héber eredetit, és néhány javítást tettem benne. Úgy éreztem, a Károli egy kicsit húz a statikus, fogalmi hit felé, ami által a bűnös ember megigazul. Teológiailag ez helyes és rendben is van. De, ha az apró eltéréseket megfigyelem, kiderül, hogy Dávid zsoltára nem a maga bűneivel foglalkozik, vannak olyan források, ahol a bűn szót egyértelműen elírásnak tekintik. A megtámadott, a sorozatos támadások miatt erejét vesztett, nyomorult ember kiált itt az Úrhoz, és remél segítséget. Az imádkozó nem a maga megszentelődéséért, megtéréséért imádkozik, hanem valós szabadulást remél az erős, élő Istentől, aki nem csak a lelki folyamatainknak, hanem az egész világnak is Ura. Úr az ellenségek fölött is. Amikor pedig részesül a valós szabadulásban, akkor erről bizonyságot tesz a közösség előtt a többiek bátorítására.
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2 Nálad kerestem menedéket, URam!
Ne szégyenüljek meg örökre!
Igazságoddal szabadíts meg engem!
3 Hajtsd hozzám füledet,
hamar szabadíts meg!
Légy nekem erős kőszálam,
erődített házam, hogy megtarts engem!
4 Mert kősziklám és védőváram vagy te;
vezess hát engem a te nevedért és vigyél be a nyugalom helyére!
5 Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem,
hiszen te vagy az én erősségem.
6 Kezed ítéletére bízom lelkemet,
te váltottál ki engemet, URam, megbízhatóság Istene.
7 Meggyűlöltem azokat, akik a hiábavalóság leheleteit őrzik,
és én az Úrba vetettem bizalmamat.
8 Hadd vigadjak és örüljek a te irgalmadnak,
amiért megláttad nyomorúságomat,
és megismerted a szorongattatásban lelkemet.
9 És nem zártál be engem ellenség kezébe,
sőt tágas térre állítottad lábamat.
10 Könyörülj rajtam, URam, mert szorongattatom!
Elsorvad a zaklatás miatt szemem, torkom, gyomrom.
11 Mert bánatban telik életem, és sóhajtásban múlnak éveim;
nyomorúságom miatt roskadoz erőm, és elsorvadnak csontjaim.
12 Temérdek üldözőm miatt gyalázattá lettem, szomszédaim célpontja,
és rémisztővé ismerőseimnek, akik az utcán látnak, hátrálnak előlem.
13 Elfelejtettek, akár a halottat a szívben.
Olyanná lettem, mint a tönkrement edény.
14 Mert hallottam sokak rágalmát,
rémület mindenfelől,
amint együtt tanácskoztak ellenem,
és tervezték, hogy elvegyék életemet.
15 De én benned bízom, URam!
Azt mondom: Te vagy Istenem.
16 Életem ideje kezedben van;
szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől!
17 Világosítsd meg orcádat a te szolgádon,
szabadíts meg engem irgalmadból!
18 URam, ne szégyenüljek meg, mert hívlak téged!
A gonoszok szégyenülnek meg, elnémulnak a Seol felé!
19 A hamis ajkak némulnak el,
amelyek gőgösen szólnak az igaz ellen
kevélységgel és megvetéssel!
20 Mily bőséges a te jóságod, amit felhalmoztál a téged félőknek,
és megcselekszel a tebenned bízókon az emberek fiai előtt.
21 Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek szövetkezései elől.
Sátorban őrzöd őket a viszálykodó nyelvektől.
22 Áldott az ÚR, hogy csodálatosan adta irgalmát nekem,
az ostromlott városban!
23 Én ugyan azt mondtam riadalmamban:
Elvettettem szemeid elől;
de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát,
mikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az URat övéi mind, akik irgalmasok vagytok!
A hűségeseket megőrzi az ÚR,
és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
25 Legyetek erősek, és megbátoríttatik a ti szívetek,
mindnyájan, akik várjátok az URat!
(Zsoltárok 31)