Találtam egy húsvéti zsoltárt!
Ilyen van benne: „Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül.” (Zsoltárok 30,4)
((A Seol nem Dél-Korea fővárosa, hanem a zsidók így hivatkoztak arra a helyre, ahová haláluk után kerültek az emberek. Magyarul „árnyékvilág”. Van-e élet a halál után? Mivel egyre többször hallunk beszámolókat, hogy jönnek onnan vissza emberek, feltételezhetjük, hogy valami van ott. De a „Seol” azt jelenti, hogy az örök halál van ott, ami, bár van, de mégsem élet.))
„Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem...” Egy ember hálát ad azért, hogy kiszabadult a halál csapdájából, és ismét élhet.
Ismerek egy embert, aki meghalt, és harmadnapra feltámadott. Aki ismerte ezt a zsoltárt, szerette és énekelte.
Vajon hogy szólhatott Jézus ajkán feltámadása után ez az imádság, amivel megszentelte a mi templomainkat, és megszenteli mind a mai napig? Különösen így, Húsvét felé közeledve...
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti, hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét! 6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. 7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre. De elrejtéd orcádat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por? Hirdeti-é igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel, 13 hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. (Zsoltárok 30)