1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti, fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! 2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben! 3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. 4 Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. 5 Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. 6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. 7 Az Úr szava tűzlángokat szór. 8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. 9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. 11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (Zsoltárok 29)
Itt állunk ebben a világban, és a fejedelmek fiaira gondolunk, a fejedelmekre. Elnökökre, politikai, katonai és gazdasági vezetőkre. És nem értjük, hogy történhet az meg, hogy emberek olyan döntéseket hoznak, amitől emberek ezrei-tízezrei halnak meg. Nem értjük, hogy három-négynaponta tárgyalóasztalhoz ülnek, békéről tárgyalnak, de a háború csak nagyobb lesz. Hogy történhet meg ilyesmi?
És borzasztó belegondolni, hogy a háborúnak csak az szab határt, hogy az ellenfélnek is van atombomba a kezében. A kulturált, toleráns, demokratikus 21. században is az atombomba a végső érv. Pro és kontra. Ha az nem volna, már elszabadult volna a pokol. Így valamelyest kordában tartható.
Ezzel a szemmel olvassuk most ezt a zsoltárt. Tiszteljétek és dicsérjétek az Urat, Jézus Krisztust, a királyok Királyát, ti fejedelem-félék! Adjátok oda magatokat Neki tiszteletetek és dicséretetek jeléül! Mert az Ő kezében nagyobb hatalom van még a ti atombombáitoknál is! Ha akarja, elpusztítja az egész világot! Tiszteljétek az Atya, Fiú, Szentlélek Istent, imádjátok az Urat, ti, akik magatoknak követeltek minden tiszteletet és magatokban gyönyörködtök, és közben a ti tökéletességetekbe és jóakaratotokba belepusztul a világ. Őbenne gyönyörködjetek, mert csak Egy van, Aki jó.
Nem hiszed, hogy Istennek hatalma van? Tudom, hogy kinevetsz érte, mert az imádkozó embernek nincs fegyver a kezében, nem méltó ellenfél neked. De nézz körül! Az Úr az, aki özönvizet bocsátott a földre úgy, hogy minden élőlényt eltörölt. Ő az, aki szélvihart támaszt, és egész erdőket tarol le. Ő az, akinek a szavára kitörnek a vulkánok és földrengések lesznek. Mert Ő teremtett minket, és Ő megteheti, hogy visszaveszi az életet, amit adott.
Körülnézünk a természetben, és felfedezzük, hogy vannak olyan természeti kincsek, amik valahogy csodálatos körülmények közt jöttek létre a múltban, de ma már, a mai viszonyok közt nem tudnának megteremni. Mindig ezt érezzük: kihalnak fajok, klímaváltozás van, és ami a múltban csodálatos volt, ma már csak árnyékát tudjuk őrizni valahogy. Ideig-óráig. Mint a libanoni cédrusok, vagy az ősi olajfák, amik egykor kihajtottak, meggyökereztek, de ma már csak azok maradnak meg, amik többszáz éve kapaszkodnak a sziklába. És jön az Úr, és kiveszi ezeket a kezünkből. Mi pedig megrémülünk. Próbáljuk szelektíven gyűjteni a hulladékot, és visszafojtjuk lélegzetünket, hogy kevesebb legyen a széndioxid-kibocsátásunk. Aztán az Úr szól, kitör egy vulkán, és több milliárd évnyi óvatosságunkat dobja sutba. Hogy érezzük, még a legnagyobb emberek is érezzék, hogy leheletnyi az életünk. Az Úr kezében vagyunk mind. Ő adja az életet, és Ő is veszi el.
Ismeri az Úr a mi lelkünket. Tudja, hogy annak a hatalomnak engedelmeskedünk, aki elveheti az életünket. Így működik az ember. Ha nem fél, engedetlenné lesz. Tiszteljük Urunkat ezért, magasztaljuk Őt ezért, hogy nem marad tétlen, és nem csak hívogatással, szelíden tartja kézben ezt a világot, hanem a hatalmasok nyelvén is szól. Hálát adunk a mi Urunknak, hogy az Ő hangja megszólal a fenyegetés nyelvén is, amikor a világ hallása minden másra eltompult.
A világ vezetői levelet írnak az egyházi vezetőknek. Meghívják őket harcaikhoz. Innen már csak kis lépés, hogy mind álljanak oda az Úr színe elé, üljenek le az Ő tárgyalóasztalához. Érezzék át, Kinek a kezében van az ő életük is. Akkor is, ha vannak olyan bunkereik, ahol évtizedekre elegendő tartalékokat halmoztak fel. Életüket akkor is az Úr adja, és az Úr veszi el. Milyen jó lenne, ha hirtelen rádöbbennének erre! Minden másként alakulna.
Urunk, szólalj meg, szólítsd meg őket! Azon a hangon, amiből ők is értenek. Erővel és hatalommal, hogy észhez térjenek, és a Te Lelked erejével tanulni kezdjék a békekötést.
Köszönjük, Urunk, hogy a Te erőd nem elpusztítani akar minket, hanem azért van, hogy békességet teremts azoknak, akik Téged keresnek. Adj erőt népednek, áldj meg minket békességgel!
Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
Köszönjük, Urunk, hogy bízhatunk ígéretedben!