Mi Atyánk – 2.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” (Mt 6,9).

„Mi” Atyánk, imádkozzuk. Emlékszem, amikor este, lefekvés előtt mondtam a „Mi Atyánk”-ot. Egyedül. Volt ilyen, és nem volt baj, hogy imádkoztam egyedül is. De azért a „mi” ott az elején mégiscsak többesszám.

Mi Atyánk – 3.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” (Mt 6,9).

A mennyekben... Az ókori ember világképe, és a modern űrrepülés... Felment az ember a világűrbe, és nem találta meg Istent. Tragédia ez. Mert az ókori ember világképétől függetlenül maradt ránk a szemtanúk beszámolója: „Amikor [Jézus] együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre” (ApCsel 1,4-12).

Mi Atyánk – 4.

„... szenteltessék meg a Te neved...” (Mt 6,9)

Isten neve. „Atyánk” – így szólítjuk meg Őt. Az Atyát elképzelhetjük ilyennek is, olyannak is, épp ahogy a lelki alkatunk engedi. Isten egyedi neve viszont azt a történetet jelöli, amit Ővele megéltünk, Őt magát, aki jelen van, amikor megszólítjuk.

Így szól a harmadik parancsolat: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!” (2Móz 20,7) A parancsolatban magában kétszer mondjuk ki az ÚR, Jahve nevét! Nem hiába mondjuk ki, mert most az ÚR van jelen, és Ő beszél, amikor a Tízparancsolatot közli velünk: „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz 20,2).

Mi Atyánk – 5.

„... jöjjön el a te országod...” (Mt 6,10)

„Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,14-15)

Isten országa. Az a mi betegségünk, hogy amikor azt mondják, hogy „ország”, akkor megjelenik a szemünk előtt egy színes térkép, országokkal, határokkal, területekkel. Elfelejtjük mit mondott Urunk Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,36-37).