Mi Atyánk - 2.

Mi Atyánk – 2.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” (Mt 6,9).

„Mi” Atyánk, imádkozzuk. Emlékszem, amikor este, lefekvés előtt mondtam a „Mi Atyánk”-ot. Egyedül. Volt ilyen, és nem volt baj, hogy imádkoztam egyedül is. De azért a „mi” ott az elején mégiscsak többesszám.

„Ti azért így imádkozzatok:” – kezdi tanítani Jézus Krisztus az övéit, és ekkor mondja el ezt az imádságot, amit azóta is mondunk Őutána. A Hegyi Beszédben tanít erre a mi Urunk. „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:” (Máté 5,1-2). Jézus ül középen, tanítványai körbeállják-körbeülik, kissé távolabb ott áll a sokaság, Jézus pedig tanítja őket: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk...” Jézus tanítványai együtt szólítják meg mennyei Atyjukat. Ott, akkor ez a tizenkét apostolt jelentette, kiemelten is Pétert, Jakabot és Jánost. És a hetven tanítványt, a tágabb kört. De vannak mások is... Urunk a főpapi imádságában, János evangéliuma szerint így imádkozik: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem” (Jn 17,20). Mi, kései tanítványai, hiszünk Őbenne, és Ő könyörög érettünk, tanítványai közé számlál minket. Összetartozunk mi, akik most mondjuk az Úrtól tanult imádságot azokkal, akik annak idején ott, a Hegyen személyesen tanulták meg Jézustól.

Pál apostol, amikor a korinthusiakat emlékezteti az Úri szent vacsora lelkiségére, ezt mondja: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek...” Mi is az Úrtól vettük... Valaki megtanulta ezt az imádságot, majd átadta valaki következőnek. Ki tudja, milyen hosszú láncolaton, végül hozzánk is eljutott. Hozzád! Neked is valaki megtanította, aki közvetve az Úrtól vette... Ővele, akitől tanultuk, különösképpen is közösségben vagyunk, amikor azt mondjuk: mi.

És azzal, aki igehirdetésben magyarázta nekünk. És azzal, akivel együtt énekelünk az istentiszteleten... Szent közösség ez. Nem egyszerű formalitás, keretezés, hogy minden istentisztelet végén elmondjuk a „Mi Atyánk”-ot. Hanem a koinónia, a szent közösség kifejezése: Mi, Jézus Krisztus jelenlévő tanítványai együtt szólítjuk meg mennyei Atyánkat. Egyek vagyunk Őelőtte. Nem mondhatjuk többet azt, amint Kain mondott, hogy „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9) Mi, együtt, lélekben egymás kezét megfogva, szólunk a mi Atyánkhoz.

És közöttünk Jézus Krisztus a legidősebb testvér, aki először mondja ezt az imádságot, aki vezeti ezt az imádságot, amikor mi mondjuk utána. Milyen felemelő, örömteli így imádkozni, hogy tudom, hogy maga az Úr mondja velem ezeket a szavakat. És ha Ő mondja, akkor biztosan meghallgatásra talál. Akkor nem hiába zörgetek a menny kapuján. Akkor biztos válasz, meghallgattatás adatik az énekünkre: „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” – Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Amikor elkezdünk úgy imádkozni, ahogy a mi Urunk tanított minket, akkor kiemelten is érvényes lesz az, ahogyan Erdélyben, Kálvin János bűnvalló imádságában valljuk: „Úr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünk itt, és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat...”

És ha ez így van, akkor este, otthon, elalvás előtt sem vagyunk már egyedül, amikor azt mondjuk: „mi Atyánk”. Hanem lélekben összekapaszkodunk mindazokkal, akikkel egyek vagyunk a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy – áldunk azért, hogy nem hagysz minket egyedül, hanem sokan lehetünk tanítványaid.