1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. 2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. 4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek, uram? 5 Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek. 6 A fekete lovak észak földjére mennek, utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén (Zakariás 6,1-8).

Két hegy. „Érchegyek”. Szó szerint bronzhegyek. Itt megálltam, mert az „érchegy” szó eltakar valamit, ami ebben a látomásban Zakariás szemét szinte megvakította, olyan fényességgel ragyogott fel neki. Nem érc, amit a hegyekből bányásznak, hanem színtiszta csillogó fém, bronz!

5 Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! 6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. 7 Egyszer csak fölemelkedett az ólomfedő, és íme, egy asszony ült a vékában. 8 Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rácsapta a vékára. 9 Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik, nagy szelet kavarva szárnyaikkal – olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak –, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10 Ekkor megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? 11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre (Zakariás 5,5-11).

Felépül a templom, ragyogni kezd Isten gyülekezetének a világossága. És ez a világosság nem csak táplál és életet ad, hanem meg is tisztít. Áldás és átok kéz a kézben jár.

Valahol láttam egy rövid videót, amelyikben arról volt szó, hogy az áldás mindenkinek jár, kivétel nélkül. Hogy senkit sem szabad kizárni az áldásból. Hogy az áldás az, ami közös, ami összeköt minden egyes embert ezen a világon. Ezért, hogy senkit meg ne sértsünk, hogy senkit ne „diszkrimináljunk”, áldásról beszélünk és áldást kívánunk.

1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül (Zakariás 5,1-4).

Először az ellenség elűzése. Azután a főpap megigazulása. Azután a lámpatartó: a világ világossága, a gyülekezet. A király, aki Isten Szent Lelkének erejével felépíti a templomot.

Miért?

„Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: »Áldás, áldás szálljon rá!«” (4,7b). A király teszi fel a zárókövet a templomra, amit nem emberi erővel és nem katonai hatalommal épített, hanem Isten Szent Lelkével. És közben ott áll körben az imádkozó nép, a gyülekezet, egybegyűlve az angyalok és üdvözült lelkek társaságában... Hiszem, hogy ők is ott vannak. És együtt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon a templomra!” Vagy azt, hogy „Kegyelem, kegyelem legyen mindazoknak, akik ehhez a templomhoz tartoznak!” Mindkettő. Kegyelem és békesség és áldás Istentől, ami Atyánktól... és az Úr Jézus Krisztustól, aki az egyetlen kegyelem és békességszerző, áldásadó a világ teremtése óta annak végéig. Kegyelem Józsué főpapnak, aki a munka hevében elveszítette szentségét. Kegyelem Zerubbábel helytartónak, aki a nagy igyekezetében erőszakhoz nyúlt. Kegyelem az egész népnek, amely annyit szenvedett a babiloni fogság alatt. És az Úr szava beteljesül: „Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá” (3,9b-10).

1 Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. 2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok, ímé, egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke,* és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak. 3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. 4 És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5 És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura. 7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!

8 És szóla hozzám az Úr, mondván: 9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet.

11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak (Zakariás 4, Károli).

Színarany gyertyatartó! Soha ki nem alvó lánggal! Ez kell! Ezért élünk, ez éltet, ez az élet értelme, és ez maga az élet. Isten jelenléte a világban, Isten jelenléte a Templomunkban, Isten jelenléte az Ő Egyházában, gyülekezeteiben, mibennünk. A kicsi óvodás dalocska is erről énekel:

|: Kicsiny kis fényemmel,

világítani fogok! :| 3x

Áldom Õt minden nap és mindenhol!