1 Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. 2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. 3 Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. 4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták.

5 Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. 6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. 7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, 8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9 Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.

10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az Úr –, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az Úr. 11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 12 Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.

14 Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. 15 A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 16 Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.

17 Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről! (Zakariás 2,1-17)

Olyan ez a fejezet, mintha sok apró, egymással össze nem függő látomásból állna. De ha jobban megnézzük, inkább olyan, mint egy film, ahol jelenetek váltják egymást, és így áll össze a több szálon futó történet.

Szarvak. Sokszor előfordul a szarv, mint a hatalom szimbóluma. Az Ószövetségben is, és az Újszövetségben is. Még Lukács evangéliumában, Zakariás énekében is van ilyen, hogy „Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, és felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek...” (Lukács 1,68-71) Az Úr Jézus Krisztus hatalmát jelképezi itt a szarv.

7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12 Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod! 13 Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! 15 És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. 16 Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja (Zakariás 1,7-17).

Zakariás felébred reggel, és mesélni kezdi az éjszakai látomását. Az Úr álmában szólt hozzá. Van ilyen, hogy az ember álmodik, és tudja, hogy ez nem a nappali gondok lélektani feldolgozása, nem a későn elfogyasztott zsíros pörkölt eredménye, hanem az Úr szólít meg álomban. A mai teológia komolyan figyelmeztet, nehogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsunk a mindenféle álmainknak, fantáziáinknak, mert Isten mindent kijelentett nekünk a Szentírásban. De az álmokat kizáró feltétlen szigorúság így önmagában csak akkor volna helytálló, ha a hitünk valamiféle zárt tanrendszer volna, fejezetekbe és témakörökbe zárt dogmatika és etika. Ha elvennénk az Úrtól azt a lehetőséget, hogy megérintsen, hogy felrázzon álmunkból, hogy azt mondja: MOST! Igaz, hogy Jézus Krisztusban minden Írás beteljesedett, és igaz, hogy nem kell mást várnunk, mint Őt magát, de a Szentlélek vezetése ma is élő valóság. Ő az, aki isteni perspektívába állítja az életünk minden pillanatát, Ő az, aki megmutatja a helyes irányt, az alkalmas időt, Ő az, aki megajándékoz új, soha nem létezett ötletekkel, és Ő az, aki arra is erőt ad, amiből nekünk nem futná. Mert Jézus Krisztus feltámadásának erejéből ajándékoz meg. És Ő az, aki megnyit időről időre egy-egy Igét, és azt mondja rá, hogy: most!

1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2 Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 5 Hol vannak elődeitek? És a próféták talán örökké élnek? 6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta (Zakariás 1,1-6).

Zakariás neve azt jelenti, hogy megemlékezünk az Úrról, hogy dicsőítjük az Urat, és azt jelenti, hogy az Úr megemlékezik rólunk. Zakariás nagyapja, Iddó, a Babilonból visszatérő tizenkét papi családfő egyike volt (Nehémiás 12,4). Zerubbábellel, a királyi család rangidős tagjával, és Jésuával (Zakariás könyvében Jósua), a főpappal tértek vissza, hogy felépítsék a várost, a templomot, ami 50 évvel korábban elpusztult. Nem egyszerűen kőfalakról van itt szó, hanem Isten népéről. Isten népét kellett újjáépíteniük, aminek van anyagi vetülete is, a lakóházak, a város falai, és az Isten dicsőségére épített templom. De Isten népe a papi, a királyi hivatás hűséges betöltése, a családok kitartó igyekezete, a mesterek szakszerű és pontos munkája, a jövő nemzedékbe vetett hittel való tanítás és nevelés, a gyógyítók szolgálata, és annyi minden. Zakariásnak minderre vissza kellett emlékeznie, hogy az Úrban történjen mindez. Hazatérni, és visszaemlékezni arra, ahol 50 évvel korábban abbamaradt az élet. Ez Zakariás küldetése. Nem „zöldmezős beruházás”, hanem a tradíció feltámasztása. A szó szoros értelmében a hamvaiból.

„Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt:” (Zak 1,1)

Dárius perzsa király Kr. e. 521-ben kezdte uralkodását. Úgy olvassuk ezeket a sorokat, hogy Isten, a világ Ura, a történelem egy adott pillanatában megszólított egy embert, Zakariást, és mondott neki valami fontosat. Nem a világmindenség értelmének a nagy összefüggéseit leplezte le előtte, amik mindig is bele voltak szőve a világ működésébe, amit kellő meditációval bárki felismerhet, ha elég misztikusan el tud csendesedni a belső szobájában. Nem Zakariás lelkiismerete szólalt meg. Isten szólt, ott, akkor, neki, és rajta keresztül a konkrét történelmi szituációban élő népnek.