1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2 Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 5 Hol vannak elődeitek? És a próféták talán örökké élnek? 6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta (Zakariás 1,1-6).
Zakariás neve azt jelenti, hogy megemlékezünk az Úrról, hogy dicsőítjük az Urat, és azt jelenti, hogy az Úr megemlékezik rólunk. Zakariás nagyapja, Iddó, a Babilonból visszatérő tizenkét papi családfő egyike volt (Nehémiás 12,4). Zerubbábellel, a királyi család rangidős tagjával, és Jésuával (Zakariás könyvében Jósua), a főpappal tértek vissza, hogy felépítsék a várost, a templomot, ami 50 évvel korábban elpusztult. Nem egyszerűen kőfalakról van itt szó, hanem Isten népéről. Isten népét kellett újjáépíteniük, aminek van anyagi vetülete is, a lakóházak, a város falai, és az Isten dicsőségére épített templom. De Isten népe a papi, a királyi hivatás hűséges betöltése, a családok kitartó igyekezete, a mesterek szakszerű és pontos munkája, a jövő nemzedékbe vetett hittel való tanítás és nevelés, a gyógyítók szolgálata, és annyi minden. Zakariásnak minderre vissza kellett emlékeznie, hogy az Úrban történjen mindez. Hazatérni, és visszaemlékezni arra, ahol 50 évvel korábban abbamaradt az élet. Ez Zakariás küldetése. Nem „zöldmezős beruházás”, hanem a tradíció feltámasztása. A szó szoros értelmében a hamvaiból.
Megérkeznek a hazatérő családok, akik szívükben hordozták a város emlékét 50 éven keresztül, és csak üszkös romokat találnak. Szíven ütötte őket a kérdés: Mi történt itt? Miért?!
De a szent városban nem csak romok vannak, hanem ott van maga az élő Isten. Aki a kétségbeesett kiáltásra azonnal válaszol: „Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr.” „Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben.” Ismerjük ezt! És ebben evangélium van! Mert ez azt jelenti, hogy nem fordult el tőlünk az Úr, nem fordít hátat nekünk, hanem beszél velünk. Mi kérdezzük Őt, Ő pedig válaszol. Van jövőnk!
Az Úr megszólítja a büntetés miatt kétségbeesett, vergődő népét, és azt mondja: nem minden ok nélkül, csak úgy, „derült égből villámcsapásként” sújtott ez benneteket, hanem mert szóltam hozzátok, és nem akartatok figyelni. Most azért figyeljetek rám, és életetek lesz, bőségben fogtok élni!
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10,9-10) – mondja az Úr Jézus Krisztus.
Ha a puszta prófétai szónak nem is hinnétek, higgyetek elődeitek példájából tanulva, mondja Zakariáson keresztül az Úr. Volt egy nemzedék Zakariás idejében, akik meglátták Isten keze munkáját nyomorúságos állapotukban: „Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.” Mert az Úr megtartja ígéreteit. Nem üres beszéd az Ő Igéje, hanem erő van mögötte.
És ha az Úr megtartja ígéreteit, akkor hihetjük, hogy nem csak a fenyegető ígéreteit tartja meg, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem azokat az üdvösséges ígéreteit is megtartja, amiket akkorra tartogat, ha mi tiszta szívből megtérünk Őhozzá. „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse” (Lukács 9,56).
Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura.
Nem szükségszerű, hogy őseinkhez hasonlóan minket is ugyanaz a csapás érjen! Csak legyünk ebben mások, ebben szakítsunk őseink hagyományával, hogy keményfejűek voltak, és elutasították a próféták figyelmeztető szavát.
Azt mondja az Úr nekünk, hogy „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 3,19-22).