7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12 Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod! 13 Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! 15 És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. 16 Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja (Zakariás 1,7-17).
Zakariás felébred reggel, és mesélni kezdi az éjszakai látomását. Az Úr álmában szólt hozzá. Van ilyen, hogy az ember álmodik, és tudja, hogy ez nem a nappali gondok lélektani feldolgozása, nem a későn elfogyasztott zsíros pörkölt eredménye, hanem az Úr szólít meg álomban. A mai teológia komolyan figyelmeztet, nehogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsunk a mindenféle álmainknak, fantáziáinknak, mert Isten mindent kijelentett nekünk a Szentírásban. De az álmokat kizáró feltétlen szigorúság így önmagában csak akkor volna helytálló, ha a hitünk valamiféle zárt tanrendszer volna, fejezetekbe és témakörökbe zárt dogmatika és etika. Ha elvennénk az Úrtól azt a lehetőséget, hogy megérintsen, hogy felrázzon álmunkból, hogy azt mondja: MOST! Igaz, hogy Jézus Krisztusban minden Írás beteljesedett, és igaz, hogy nem kell mást várnunk, mint Őt magát, de a Szentlélek vezetése ma is élő valóság. Ő az, aki isteni perspektívába állítja az életünk minden pillanatát, Ő az, aki megmutatja a helyes irányt, az alkalmas időt, Ő az, aki megajándékoz új, soha nem létezett ötletekkel, és Ő az, aki arra is erőt ad, amiből nekünk nem futná. Mert Jézus Krisztus feltámadásának erejéből ajándékoz meg. És Ő az, aki megnyit időről időre egy-egy Igét, és azt mondja rá, hogy: most!
Amikor a Szentlélek által úgy könyörgünk, mint a 74. zsoltár: „Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?” (9-10), akkor válaszol az Úr erre a könyörgésünkre. Akkor adatik valami jel, adatik valami mai prófécia. Akkor nem elég az elméleti tudás, a tantételek és a magatartásszabályozó normák. Akkor úgy szól az Úr, ahogy Jézus Krisztus szólt: nem úgy, mint az írástudók, a törvénymagyarázók, hanem erővel és hatalommal, és belenyúl az életünkbe. És ez lehet akár álomban is. Hogy reggelre arra ébred az ember, hogy álmodtam, és az Úr szólt az álomban. „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Isten szerinti időérzék az ilyen, amivel Ő ajándékoz meg.
Rendkívüli látomása volt ez Zakariásnak. „Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak.” Valaki, aki Isten maga. Olyan méltóság, hogy nem szabad kérdezősködni a neve, rangja felől, hanem azonnal fel lehet ismerni benne Isten jelenlétét és leborulni előtte. Arkangyal? Jézus Krisztus? Én hajlok arra, hogy azt mondjam, Jézus Krisztus ült a vörös ló hátán. Ő a mi közbenjárónk, aki ma is könyörög mennyei Atyjához: „Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod!” „Mikor könyörülsz meg végre az én népemen, akiket a világ kezdetétől annak végéig gyűjtök magam mellé? Akik vallják a nevemet szerte e világon?”
Seregek Ura... Ezeknek a mennyei seregeknek az Ura, akik láthatatlanul is bejárják a világot mennyei lovaikon. Üzeneteket visznek, hoznak. És cselekednek is olykor. Ahogy Elizeus körül is ott voltak annak idején. A Királyok második könyvében olvassuk, hogy ezt mondta Elizeus a szolgájának, amikor körülvették az arámok a várost: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal” (2Kir 6,16-17). Seregek Ura, azoknak a seregeknek az Ura, amelyek az utolsó időkben jönnek ítéletet tartani a földön:
11 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; 13 és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura (Jelenések 19,11-16).
Ott áll az Úr, vezeti a mennyei seregeket, és ott van Zakariás mellett egy másik angyal. És én hajlok arra, hogy ezt az angyalt a Szentlélekkel azonosítsam. Isten velünk. Isten bennünk. Mert mondja ugyan, hogy „majd én megmagyarázom”, de valójában nem kell magyaráznia semmit, mert Zakariás érti, amit lát. A Szentlélek által érti, hogy mi történik körülötte ebben a mennyei világban. És ha kell, mégis megszólal olykor-olykor.
A mirtuszfák a paradicsomi, mennyei világot jelentik. A mirtusz, azt mondják, illatos, ünnepi növény. A Magyar Katolikus Lexikonban olvasom, hogy a monda szerint Ádám a Paradicsomból hozta magával, hogy egykori boldogságára emlékeztesse. A mirtuszfák Isten békéjét jelentették a zsidó nép számára. „Forró nyári időben a mirtuszbokrok szinte teljesen kiszáradnak, »meghalnak«, de az esős tél kezdetével újra kivirulnak. Ezért a folytonosság, halhatatlanság és az örök szerelem szimbóluma a görög-római kultúrkörben. … A görögöknél a pálmával együtt a vértelen győzelem elismerésének jelképe (szemben a véres küzdelemben győztes jutalmával, a babérkoszorúval).” A templomi illatáldozat legfontosabb összetevője.
Az egész helyszínt szent, mennyei illat hatja át. És a fenséges látvány, a mennyei illat után megszólal a Seregek Urának üzenete is, szavakba foglalva. Az Úr látja, hogy „az egész föld nyugodt és békés.” Jeruzsálem romokban, a zsidó nép fogságban, vagy otthon vergődik, de az egész föld nyugodtan és békésen kérődzik a maga részvétlenségében. Egy nép sírva könyörög a szabadulásért, a világ pedig meg van elégedve önmagával, és nem hagyja, hogy bármi is felborítsa nyugalmát. Talán nincs is ennél kétségbeejtőbb helyzet! A fuldokló utolsó erejéből próbál integetve segítséget kérni, a partról pedig mosolyogva integetnek vissza neki. „Az egész föld nyugodt és békés”, amikor nyugtalannak és békétlennek kellene lennie, míg helyre nem állítják Isten Városát és Templomát, ahol Őt teljes szívvel tisztelhetné az egész világ.
És nem csak a világ nyugodt, hanem maga Isten népe is „megnyugodott”. Mint csapdába esett állat, aki teljesen kimerült a reménytelen vergődésében. Beletörődött sorsába, hogy most már elveszett, hogy nincs reménye. „Az egész föld nyugodt és békés”.
Milyen nagy szükségünk van ilyen helyzetben az Úr Jézus Krisztus közbenjáró könyörgésére! Ő nem adja fel, Ő nem fárad el, Őt nem tarthatja fogva a tél és hó és halál. „Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre templomaidon és hívő keresztyén népeden?”
„Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak.”
Mert a Szentlélek a mi vigasztalásunkra adatott. Amikor az Úr meg akar vigasztalni minket, amikor pártfogásunkra siet, akkor adatik a Szentlélek ereje, ajándékai, vezetése. És akkor van Ige, amit szólhatunk, testvéreinknek, hétköznap és ünnepnap, asztal körül és templomban, szószékről. Akkor megszólít az Úr, és ezt a parancsot kapjuk:
Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
Jeruzsálem, Sion... Konkrét adatok ezek, mert valóban újjáépült a jeruzsálemi templom, és Jézus Krisztus ott hirdette nekünk a megtérést, Isten kegyelmét és az üdvösséget. És azóta mi is Istennek ebbe az ígéretébe kapaszkodunk, hogy ha haragszik is ránk, az Ő népére, akkor sem a teljes romlásunkat tervezi. És ha ellenségeink visszaélnek a helyzettel, akkor az Úr nagyon-nagyon meg fog haragudni rájuk. Megállítja az elbizakodott népeket, mert minket szeret, és nem engedi, hogy elvesszünk.
Nem megy ki a divatból a keresztyénség, akármennyi támadás is érje, sokszor jogos büntetésből. Mert továbbra is Jézus Krisztus népe, a keresztyénség lesz az Úr választottja. Irgalommal fordul hozzánk, és valósággá fog válni, amiért olyan sokat imádkozunk: Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amit a mennyben, a mirtuszfák között, úgy itt a földön is, ahol hamis békességben ülnek a világ népei.
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni...” (Ézs 43,19).
„Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre... Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak.” Vigasztaljon ez minket is. Őbenne, az Atya-Fiú-Szentlélek, teljes Szentháromság Istenben már eldőlt a mi vigasztalásunk.