1 Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. 2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. 3 Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. 4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták.
5 Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. 6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. 7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, 8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9 Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.
10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az Úr –, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az Úr. 11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 12 Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
14 Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. 15 A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 16 Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
17 Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről! (Zakariás 2,1-17)
Olyan ez a fejezet, mintha sok apró, egymással össze nem függő látomásból állna. De ha jobban megnézzük, inkább olyan, mint egy film, ahol jelenetek váltják egymást, és így áll össze a több szálon futó történet.
Szarvak. Sokszor előfordul a szarv, mint a hatalom szimbóluma. Az Ószövetségben is, és az Újszövetségben is. Még Lukács evangéliumában, Zakariás énekében is van ilyen, hogy „Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, és felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek...” (Lukács 1,68-71) Az Úr Jézus Krisztus hatalmát jelképezi itt a szarv.
Egy-egy uralkodó erős hatalmát jelképezi a szarv, amivel kézben tartja saját népét, és amivel leigázza a környező népeket. És itt négy ilyen hatalom, négy uralkodó, négy birodalom is van, amelyik Júda, Jeruzsálem fölött uralkodik. Zakariás próféta nem nevesíti őket, de igaza van abban, hogy nagyhatalmakból mindig több van, és ezek közül hol az egyik, hol a másik kerül nyeregbe. Babilon, Egyiptom a két régi birodalom volt. Hol az egyik, hol a másik tette rá a kezét a Közel-Keletre. Aztán megjelentek a perzsák, a görögök... Négy birodalom a négy égtáj felől, amelyik nem engedi, hogy Isten népe felemelje a fejét. Azóta sem vagyunk híján ilyen nagyhatalmaknak.
„Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki.” Milyen jellemző ez! Amikor elveszik egy nép önrendelkezését, akkor az egyes ember kénytelen besorolni valamelyik világbirodalom mögé. És akkor a világbirodalom csúcsvezetésétől indulnak ki az erővonalak. Az emberek néznek felfelé, hogy várják a parancsot, várják az ítéletet. Lehajtott fejjel néznek felfelé... Néznek lefelé is, hogy végrehajtassák, amit rájuk bíztak, hogy számon kérjék a nem elég hűségest, és feljelentsék azt, akit árulónak gondolnak. De nem emelik fel a fejüket, hogy saját jogon, testvéri szeretettel egymás szemébe nézzenek. Egyenként vannak, magányosan a maguk helyén.
Ezt a többszörös, négyszeres diktatúrát szünteti be az Úr. Erre készül most. Az Úrnak nem tetszik az olyan békesség, ahol négy „szarv” uralkodik teljes önkénnyel, úgy hogy az Ő népe közt a fejét sem meri felemelni senki. Az Úr azt szeretné, ha felnéznénk, ha Őrá tekintenénk. Ő szeretné megadni nekünk, „hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki szentségben és igazságban őelőtte a mi életünknek minden napjaiban” (Lukács 1,74-75, Zakariás éneke).
És akkor jön négy kovács. Négy mesterember. És leszerelik a szarvakat. Különös üzenet: technológiai háttérből teljes leszerelés. Az erőszakkal és önkényesen uralkodó népek pedig megrémülnek. Megsejtenek valamit abból, amit Urunk mondott: „akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Mt 26,52). De még ez rejtve van, csak ilyen titokzatos jelek mutatnak arra, hogy valami kezd kibontakozni: megjelenik négy mesterember, akik valamit megbütykölnek a birodalmak katonai, közigazgatási, pénzügyi, jogi hatalma körül.
A következményeket a következő jelenetekben látjuk...
Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!