1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül (Zakariás 5,1-4).

Először az ellenség elűzése. Azután a főpap megigazulása. Azután a lámpatartó: a világ világossága, a gyülekezet. A király, aki Isten Szent Lelkének erejével felépíti a templomot.

Miért?

„Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: »Áldás, áldás szálljon rá!«” (4,7b). A király teszi fel a zárókövet a templomra, amit nem emberi erővel és nem katonai hatalommal épített, hanem Isten Szent Lelkével. És közben ott áll körben az imádkozó nép, a gyülekezet, egybegyűlve az angyalok és üdvözült lelkek társaságában... Hiszem, hogy ők is ott vannak. És együtt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon a templomra!” Vagy azt, hogy „Kegyelem, kegyelem legyen mindazoknak, akik ehhez a templomhoz tartoznak!” Mindkettő. Kegyelem és békesség és áldás Istentől, ami Atyánktól... és az Úr Jézus Krisztustól, aki az egyetlen kegyelem és békességszerző, áldásadó a világ teremtése óta annak végéig. Kegyelem Józsué főpapnak, aki a munka hevében elveszítette szentségét. Kegyelem Zerubbábel helytartónak, aki a nagy igyekezetében erőszakhoz nyúlt. Kegyelem az egész népnek, amely annyit szenvedett a babiloni fogság alatt. És az Úr szava beteljesül: „Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá” (3,9b-10).

1 Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. 2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok, ímé, egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke,* és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak. 3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. 4 És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5 És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura. 7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!

8 És szóla hozzám az Úr, mondván: 9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet.

11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak (Zakariás 4, Károli).

Színarany gyertyatartó! Soha ki nem alvó lánggal! Ez kell! Ezért élünk, ez éltet, ez az élet értelme, és ez maga az élet. Isten jelenléte a világban, Isten jelenléte a Templomunkban, Isten jelenléte az Ő Egyházában, gyülekezeteiben, mibennünk. A kicsi óvodás dalocska is erről énekel:

|: Kicsiny kis fényemmel,

világítani fogok! :| 3x

Áldom Õt minden nap és mindenhol!

1 Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. 2 Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 3 Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. 4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. 5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt. 6 És így figyelmeztette az Úr angyala Jósuát: 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és teljesíted, amit elrendeltem, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj. 8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek!

Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! 9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek Ura. Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! 10 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá (Zakariás 3).

„Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?”

Jósua főpap nagy reményekkel és lelkesedéssel érkezik Babilonból Jeruzsálembe. A romos szent városba. Fontos ez, hogy az ember szívében lakik egy város. Amit óhatatlanul is felépít maga körül az ember. Leteszik az embert valahová, és ott alkotni kezd, szentélyt épít. Oltárt épít, ahogy Ábrahám is vándorlásai során minduntalan oltárt épített az Úrnak. Így teremti meg az ember otthona oltárát, és köré a helyet, ahol lakni fog.

6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről – így szól az ÚR –, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket – szól az Úr. 7 Jaj, Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol! 8 Mert így szól a Seregeknek URa: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. 9 Mert ímé, én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek URa küldött el engem.

10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé, elmegyek és közötted lakozom! – így szól az ÚR. 11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az ÚRhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek URa küldött hozzád engem. 12 És birtokba veszi az ÚR Júdát mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. 13 Hallgasson minden test az ÚR előtt, mert felkelt az ő szentséges helyéről (Zakariás 2,6-13, Károli, 2,10-17 az Új Fordítás számozása szerint)

Most a Károli fordítás szerint idézem. Mert annyi furcsaság, értelmetlennek tűnő részlet van ebben a szakaszban, hogy másképp döntöttek a Károli Biblia fordítói, és másképp az Új Fordításé. Akik az Új Fordítást csinálták, azon dolgoztak, hogy amikor kézbe vesszük a szöveget, minél többet értsünk meg belőle. Akik viszont a Károlit csinálták, azok azt mondták, legyen a magyar szövegben is minden éppen olyan érthetetlen, töredékes és megmagyarázhatatlan, mint ahogy az eredeti héber szövegben találtuk. Gondolkodjon el az olvasó, nézzen utána, olvasson kommentárokat. A rejtélynek többféle megoldása lehet. Ezért most a Károlit idéztem, hogy megálljunk egy pillanatra az érthetetlen, töredékes prófétai kijelentésnél.