1 Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. 2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok, ímé, egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke,* és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak. 3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. 4 És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5 És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura. 7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8 És szóla hozzám az Úr, mondván: 9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet.
11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak (Zakariás 4, Károli).
Színarany gyertyatartó! Soha ki nem alvó lánggal! Ez kell! Ezért élünk, ez éltet, ez az élet értelme, és ez maga az élet. Isten jelenléte a világban, Isten jelenléte a Templomunkban, Isten jelenléte az Ő Egyházában, gyülekezeteiben, mibennünk. A kicsi óvodás dalocska is erről énekel:
|: Kicsiny kis fényemmel,
világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!