1 Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. 2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok, ímé, egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke,* és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak. 3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. 4 És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5 És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura. 7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcskövet, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8 És szóla hozzám az Úr, mondván: 9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet.
11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak (Zakariás 4, Károli).
Színarany gyertyatartó! Soha ki nem alvó lánggal! Ez kell! Ezért élünk, ez éltet, ez az élet értelme, és ez maga az élet. Isten jelenléte a világban, Isten jelenléte a Templomunkban, Isten jelenléte az Ő Egyházában, gyülekezeteiben, mibennünk. A kicsi óvodás dalocska is erről énekel:
|: Kicsiny kis fényemmel,
világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!
|: Elrejtsem-e fényemet? nem!
Világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!
|: Sátán sem állíthat meg! nem!
Világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!
|: Így teszek míg Jézus jön! igen!
Világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!
|: Kicsiny kis fényemmel,
világítani fogok! :| 3x
Áldom Õt minden nap és mindenhol!
De nagy feladat ez egy kicsike óvodásnak, ha még Zakariás próféta is összetört a ránehezedő teher alatt, és úgy kellett őt felráznia álmából egy mennyei lénynek.
Zakariás prófétának nehéz éjszakája volt. Mert Jósua főpapot látta, úgy, ahogy Isten előtt áll. Nehéz ez, még egy prófétának is. Mert az embernek kellenek viszonyítási pontok az életében. Emberek, „oszlopok”, akire támaszkodni lehet. Egy erkölcsi nagyság, egy példakép, egy szent és tiszta ember: a főpap. Aki bemehet az Úr színe elé, és akinek az Úr meghallgatja az imádságát, és akinek válaszol az Úr. Akin keresztül megáldja az embert az Úr. Ez adja az erőt az ember életében, hogy van ilyen embere, aki bemegy helyette az Úr színe elé.
De Jósua főpap méltatlanná vált arra, hogy az Úr színe előtt álljon. A maga bűnei miatt? Én azt hiszem, nem csak a maga bűnei miatt, főleg nem a maga bűnei miatt, hanem azért, mert mint jó főpap, közösséget vállalt egész népével, és minden egyes ember bűne őt terhelte, amikor az Úr színe előtt állt. Nem tagadta meg testvéreit, ezért viselnie kellett értük a felelősséget. Ez volt papi szolgálatának lényege. És a Sátán vádolta őt.
Zakariás pedig, amikor így látta népe vezetőjét, úgy érezte, kicsúszik lába alól a talaj. Amikor a főpapot vádolta a Sátán, ezzel őt is vádolta, és amikor a főpapról állt fenn a veszélye, hogy úgy döntenek, kizárják a mennyei világból, akkor az egész nép veszítette volna el az üdvösséget. Zakariás joggal érezte magát máris a pokol tüzében. Nehéz éjszakája volt Zakariásnak.
De Jósua főpap kegyelmet kapott. Az Úr angyala kérte az Urat, hogy dorgálja meg a Sátánt, utasítsa rendre. Mert az Úr nem azért sorolja el az ellenünk szóló vádakat, hogy elpusztítson minket, hanem hogy megtisztulhassunk. És elvették Jósua főpap bűneit, és Jósua új, tiszta ruhát kapott. Tiszta, szent életet. Jósua meghalt és feltámadott, és Zakariás halt vele együtt, és életre kelt vele együtt.
Most már szeretne békésen aludni, és kipihenni ezt a megrázkódtatást. De az Úr angyala nem engedi, hanem ébreszti: van még itt valami, amit nem lehet félbehagyni! És akkor fáradtan, lélekben kimerülten kapja Zakariás a második látomást. És itt is valami abszurd dolgot kell megtanulnia: „Nem katonai, nem emberi erővel, hanem az Úr Lelkével működik a királyi hatalom.” A főpap sem saját erkölcsi tisztasága jogán bíráskodhat népe között, hanem az Úr kegyelméből, az Úr Jézus Krisztus erkölcsi tisztaságából. A király sem saját, vagy hadserege erejéből, hanem Isten Lelkének, Jézus Krisztus Lelkének erejével.
Minden fordítva van, amikor templomot kell építeni. Amikor valóban az Úr templomát akarjuk felépíteni, akkor nem úgy kell stratégiát építeni, ahogy a világban szokás. A világban sokféle hatalom fejti ki a hatását. Valóban, az erkölcsi tisztaságban élő embereknek odafigyelnek a szavára. Ha pedig kiderül valakiről, hogy valami bűnt követett el, akkor elveszíti hitelességét. Aki kitűzte magának életcélként a szentséget, sok esetben azért tűzte ki, hogy mindig akadálytalanul Isten színe előtt lehessen, és Isten meghallgassa a kéréseit. Hogy csodákat tudjon tenni. Hogy tisztán lássa a helyzetet, hogy objektíven, torzítások és részrehajlás nélkül tudja értékelni a körülötte állók életét. Ezért nem véletlen, ha őt kérdezik meg, mert a szentséggel együtt adatik a bölcsesség, Isten Lelkének a dolgok helyes megítélésére adott ajándéka.
De amikor Isten templomáról van szó, akkor az Úr figyelmeztet: nincs közöttetek igaz ember egy sem, aki magának vindikálhatná a jogot, hogy ő mondja meg, mert úgymond neki sikerült egyenes úton járnia. Az Úr kegyelme az egyetlen, amiért az ember Isten színe elé járulhat. A többiekért, akinek az Úr szintén kegyelmet akar adni. Hogy egymásnak is kegyelmezzünk, és meghívjuk egymást egy-egy jó, őszinte beszélgetésre, imaközösségbe, Isten előtt való hálaadásra, „egymás szőlője és fügefája alá”. Ítélni – csak az Úr Lelkének erejével tudunk.
Ott van a másik hatalom, a fizikai erő. A mélyebb hang, a nagyobb ököl, az erősebb fegyverek és a nagyobb hadsereg, a több pénz. Az igazság az, hogy a világban mindig annak van igaza, aki erősebbet tud ütni. És ezt olyan sokszor alkalmazták templomok építésénél is! Akadályokba ütközünk? Akkor el kell hárítani az akadályokat! Félretenni, eltávolítani, kiiktatni mindenkit, aki „akadékoskodik”, „gáncsoskodik”. Akár valódi ellensége az Úr ügyének, akár jószándékú prófétája az Úrnak. A terveket jó pénzért elkészítették, az adót fegyveresen behajtották, a területet karddal, őrséggel biztosították, az építkezésre embereket köteleztek. Akarják-nem akarják, a templom meg lesz építve, az építtető pontos tervei és akarata szerint.
Akárcsak Nagy Heródes temploma. Ez volna a klasszikus értelemben vett királyi hatalom, Nagy Heródes hatalma, ami nem tűrt semmiféle ellentmondást. Mindenki! Aki nem akar részt venni benne, azt kényszerítik, és kényszerítő eszközökből nincs hiány.
Zerubbábel, ez a szegény fogságból hazatért királyi sarj, akit helytartónak neveztek ki, erő és hadsereg, mindenféle kényszerítő eszközök nélkül állt ott. Szinte kinevették. Hatalom nélkül, mégis mire készül? Miféle templom? Lehet állami támogatás, földesúri támogatás nélkül templomot építeni? Annak a néhány templomba járó özvegyasszonynak az összekuporgatott fillérjeiből? Nagy terveket lehet szőni, ünnepélyesen letenni az alapkövet, aztán légvárakat építeni. Minden józan ember azt mondja erre, hogy eleve kudarcra ítélt vállalkozás!
És, ha Zakariásnak fárasztó volt az első látomás, most ez a másik csak újabb keresztet tesz a vállára. Igen, bele kell Zerubbábelnek kezdenie a lehetetlen feladatba! „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!” De nem elég, hogy Zakariás ezt itt megérti. A feladat az, hogy odamenjen Zerubbábelhez, és átadja neki az Úr Igéjét. Minden valódi templomépítés egy „király”, egy templomépítésért felelős ember számára ott kezdődik, hogy az Úr szól hozzá. Prófétán keresztül. Mert a királyoknak nem a prófétaság az ajándékuk, hanem ők a feladatokkal tudnak jól bánni. Egy királynak céljai vannak, akarata van, amibe mások beleállnak, és országot építenek együtt.
És egy jó, rátermett király, azt hiszem, meg sem kérdez senkit, amikor nekifog a feladatnak. Mélyen, a zsigereiben vannak kódolva azok a mintázatok, amivel országot lehet építeni maga körül. Ahogy a csiga is „magától”, természetéből fakadóan tud házat építeni maga köré. Szinte öntudatlanul mozdul. Valahogy így tudom elképzelni Mátyás királyunkat, amikor 16 évesen olyan rátermetten uralkodni kezdett. Zerubbábel is így kezd neki. Aztán megreked az építkezés. Már-már kudarc lesz belőle. Mert emberi erővel nem megy! Ki tudja, talán őt magát is félreállítják a politikai viharokban? És akkor ott, kétségek közt, reménytelenül áll, és azt gondolja, nincs tovább. Ember ezt nem tudja megcsinálni!
És akkor jön az Úr Igéje. Nem mindenkinek, hanem célzottan, ennek az egyetlen embernek, a királynak: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!”
Mert Isten Lelkének ereje van, hatalma van. Másmilyen hatalma van, mint az emberi erő. Felülről való hatalom. Mennyei hatalom. Azért nem sikerült emberi erővel, mert Isten valódi Templomát, ahol Ő maga jelen lesz, nem is lehet emberi erővel megépíteni. Csakis az Úr ereje teremtheti meg azt a teret, azt az időt, azokat a kereteket, amiben az Ő szava megszólalhat. Egy királynak, akinek rengeteg földi lehetősége van érvényesíteni a saját akaratát, erre különösen is vigyáznia kell egy templomépítésnél! Zerubbábel életében ez volt a tökéletes pillanat, amikor rádöbbent saját erőtlenségére. Ebben a pillanatban szólította meg őt az Úr: van tovább, több az élet a földi erőnél. „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!” Istennek azzal a Lelkével, aki a világmindenséget teremtette! Ez az erő adatik Zerubbábelnek ezzel az üzenettel, amit Zakariásnak át kell adnia neki. Neki, és az utána következő királyok sorának. Bárhol is uralkodjanak, és bárhol is akarjanak templomot építeni az Úrnak.
A templomépítés olyan, mint az élet. Az élet lassan kezdődik, lassan növekszik. Az élet növekedését nem lehet siettetni. Hiába zsarolok meg egy pálmafát, nem fog gyorsabban nőni. Hiába kínálok fel neki jutalmat. Gombát próbálok mostanában termeszteni. Spórát tettem tápoldatba. És várom, hogy kicsírázzon. Egy hét, két hét, három... És lehet, hogy valami más telepedik meg helyette. Sokféle penészgomba van. Ilyen a Lélek munkája is. Először csak „kicsiny kezdet” van. Egy próféta kósza szava: „Ímé, szűz fogan méhében”... Aztán egy kisgyermek egy istálló jászlában. Milyen kicsiny, „nevetséges” kezdet. Jézus Krisztust kinevették a kereszten. Ennél kisebb kezdetet el sem lehet képzelni! Azután tizenkét tanítvány, akinek vállán az egész világ megmentése nyugszik. Látszólag. Mert nem az ő vállukon, mert nem saját erejükkel kell megemelniük a földkerekséget, hanem „az én Lelkemmel! – mondja a Seregeknek Ura.” Lassan épül a mennyei Templom. Évezredeken keresztül.
De az alapokat az Úr lerakta. Jézus Krisztusban építi az Ő egyházát. Aki ennek teljességét mutatta be, hogy mit jelent „nem erővel, sem hatalommal, hanem az Úr Lelkével” építkezni. Jézus Krisztusban, aki azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem”. Mert Jézus testének templomát emberi erővel és hatalommal rombolták le. Isten Lelkének ereje viszont feltámasztotta. Ilyen értelemben kell építkeznünk nekünk is!
Nem erőszakkal, nem kényszerítéssel, hanem eltűrve minden földi fúrást, támadást, Jézus Krisztus feltámadásának erejébe kapaszkodva építjük ma is Isten Templomát, az élő kövekből.
Van egy kő Igénkben. Jósua főpap elé is odahelyezte az Úr. És Zerubbábel kezében is ott a kő, amivel az Úr hét szeme áttekinti a világot. Jézus Krisztus ez a kő, aki kőszikla, aki „botránkozás köve”, aki az ítélet köve, aki megvizsgálja az egész világot. Hogy akik hisznek Őbenne, örök életük legyen, akik pedig elvetik, azokat az Úr cselekedeteik szerint ítélje meg.
Két „olajfa” felől: az Úr kegyelméből, az Úr Lelkének erejével épül a valódi templom. Szent papság és szent királyság által, akik Isten Lelkének erejét öntik a gyülekezetre, a világra. A soha ki nem alvó mécsesbe. És akkor Jézus Krisztus egyháza a világ világossága lesz. Ő a világ világossága, ahogy kijelentette nekünk. És mi vagyunk a világ világossága, ahogy tanított minket. Nem erkölcsi tökéletességünk, nem fizikai erőnk, nem hatalmas műveltségünk, kiemelkedő intelligenciánk vagy empatikus képességeink jogán, hanem az Úr Lelkének erejéből.
Ha így épül az Úr temploma, akkor nem lesz giccses, nem lesz „brutális”, hanem olyan valódi szépség fog megjelenni benne, amilyen csak az Isten tervei szerint megszületett élet tud lenni. Amilyen egy virág szépsége, egy erdő szépsége, annak minden pillangójával. Amilyen a szőlőlugas és gyümölcsöskert szépsége, ahová meghívhatjuk barátainkat, mindenkit.
Ébredjünk fel, és bele ne fáradjunk az Úr szavának hallásába!