1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül (Zakariás 5,1-4).
Először az ellenség elűzése. Azután a főpap megigazulása. Azután a lámpatartó: a világ világossága, a gyülekezet. A király, aki Isten Szent Lelkének erejével felépíti a templomot.
Miért?
„Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: »Áldás, áldás szálljon rá!«” (4,7b). A király teszi fel a zárókövet a templomra, amit nem emberi erővel és nem katonai hatalommal épített, hanem Isten Szent Lelkével. És közben ott áll körben az imádkozó nép, a gyülekezet, egybegyűlve az angyalok és üdvözült lelkek társaságában... Hiszem, hogy ők is ott vannak. És együtt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon a templomra!” Vagy azt, hogy „Kegyelem, kegyelem legyen mindazoknak, akik ehhez a templomhoz tartoznak!” Mindkettő. Kegyelem és békesség és áldás Istentől, ami Atyánktól... és az Úr Jézus Krisztustól, aki az egyetlen kegyelem és békességszerző, áldásadó a világ teremtése óta annak végéig. Kegyelem Józsué főpapnak, aki a munka hevében elveszítette szentségét. Kegyelem Zerubbábel helytartónak, aki a nagy igyekezetében erőszakhoz nyúlt. Kegyelem az egész népnek, amely annyit szenvedett a babiloni fogság alatt. És az Úr szava beteljesül: „Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá” (3,9b-10).
Ezért építünk templomokat.
És ez az áldás, Isten Igéje alakjában érkezik. Nem egyszerűen egy megszentelt templomtérbe, vagy valamilyen szakrális tárgyak közelébe kell járulnunk, hogy érezzük, átérezzük Isten szentséges jelenlétét. Hanem Isten szól. Szólja a kegyelmet, az áldást, és szólja az átkot is! Igéje által. A templomban szól az Úr írott Igéje által. Igehirdetés történik a templomban, ezért épülnek a templomok. Ha az előző igeszakasz arról beszélt, hogy mi a célja az istentiszteletnek, akkor ez a szakasz most elmondja azt, hogy hogyan történik ez: olyan igehirdetéssel, amiért ma is templomba megyünk minden vasárnap.
Erről szól ez a mai igeszakasz. „Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam.” A próféta áll a templom udvarán, az áldást-kegyelmet kiáltó nép között, a 20 könyök hosszú, 10 könyök széles udvaron – pontosan ekkora volt Salamon templomának előcsarnoka a templom előtt (1Kir 6,3) –, és szinte látja, ahogy ráborul az udvart betöltő népre az Ige, amit abban a templomban felolvasnak és magyaráznak. Ráterül a Törvény az Urának hűséget esküdő népre, mint annak idején az áldozati állatok vére, amivel meghintették a népet (2Móz 24,8). Élet és halál ereje van a fogadalomban: ha megtartják Isten parancsait, életet nyernek – a vér az élet szimbóluma; ha megszegik, halált vonnak magukra: úgy fognak meghalni, mint az az állat, amelynek a vére rajtuk van. Megéri? Megéri, mert csak így lehet életben maradni ebben a sivatagban, amit világnak nevezünk.
Túl szigorú ez? Az igazság az, hogy Isten törvénye nélkül kizárólag átokban van az embernek része. Elég ránézni azokra a helyekre, ahol anarchia van, ahol nincs, aki rendet tegyen. Ott káosz van, harag, fájdalom, pusztulás, halál. Ott elharapódznak a hamis tanúvallomások, ott lopnak, ott a bűnözőt mentik fel, a becsületes embert ítélik el. Valósággal szomjazik a mi világunk is Istennek erre a törvényére, ami nem valami merev, papiruszra-törvénykönyvbe rögzített paragrafusokat jelent, hanem Isten jelenlétének jót a gonosztól szigorúan elválasztó ítéletét. Hogy az életnek esélye legyen megmaradni.
De hová fordulhat valaki, ha a bíróságok sem tudják kideríteni az igazságot, vagy nem is akarják, mert mindenki annyira romlott, hogy több a hamis tanú, több a hazug történet, mint a valódi. Úgy-ahogy lezárják az ügyeket, mert haladni kell vele. Hová forduljon az ember, ha a jog nem arra való, hogy ügyeket intézzenek el vele, hanem hogy embereket? Ki tesz igazságot, ha a legfelsőbb szinteken is tehetetlenek?
Ha modern, szekularizált államban élünk, akkor az ember a végső mérce. Akkor minden igazság attól függ, hogy a legfelsőbb szinteken milyen politikai szelek fújnak.
De a Szentírás azt mondja, hogy Isten népe nem bízhatja rá magát végső mérceként egy istentelen, ateista igazságszolgáltatási rendszerre. Isten népének tagjairól, és népének egészéről Isten élő Igéje mondja ki a végső szót. Urunknak fogadtunk hűséget, az Ő szavának engedelmeskedünk elsősorban, és Őtőle várjuk az áldást, békességet. És a megváltást a világon annyira erős láncok fogságából. Igen, hiszünk ebben, hogy az Úr mondja ki a végső szót még ma is, amikor széltében-hosszában hirdetik az egyház és állam szétválasztását, az igazságszolgáltatás Istentől való függetlenségét. Urunk, Jézus Krisztus a mi Megváltónk itt, a földi körülmények között is. Még ha a teljes megoldásért néha várni is kell hosszú ideig, akár az egész világ újjáteremtéséig is.
De ha egyszer hűséget esküdtünk a mi Urunknak, akkor súlyos következményei vannak a törvényszegéseinknek. Hamisan esküdni az Úr nevére... Súlyos bűn. Minden bűn megbocsáttatik – mondja a mi Urunk –, még a gyermekek ellen elkövetett bűnök is... Súlyos ezt kimondani, mi, emberek erre nem is vagyunk képesek a magunk erejéből. De Isten képes csodát tenni, Isten teremtő, újjáteremtő ereje képes kimondhatatlanul súlyos sebeket is gyógyítani. Neki van erre hatalma. Minden bűn megbocsáttatik, de a Szentlélek káromlása nem bocsáttatik meg. Hogyha Isten nevét valaki tudatosan bűncselekmények takargatására használja, az nem bocsáttatik meg. Hogyha Isten gyógyító, teremtő, békítő munkáját, ha Isten bűnbocsátó, helyreállító kegyelmét valaki szándékosan az ördög munkájának mondja, és akadályozni akarja, az nem bocsáttatik meg. Ha valaki meglopja Isten dicsőségét, és szándékosan magáénak tulajdonítja, ami Istené, az nem bocsáttatik meg. Persze, tudatlanságból sokszor és sokféleképpen teszünk ilyet. Isten elnézi nekünk a tudatlanság idejét. A szándékosságról van itt szó, amivel beszennyezik ezek a bűnözők Isten egész népét, és meg akarják oltani a Szentlélek tüzét, Isten éltető erejét azokban, akik hisznek.
Ráterül Isten élő Igéje az Ő népére: mint oltalmazó palást, a hívőkre. – És mint halotti lepel, az istentagadókra. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Zsid 4,12-13). Nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében, „az utolsó ítélet könyvében”, az Úr Jézus Krisztus úgy jelenik meg, mint akinek szájából kétélű éles kard jön ki: az Ő mindent megítélő Igéje (Jel 1,16).
És azokat, akik megtagadták Istenüket, az sem menti meg, ha többet nem jönnek templomba. Mert az Ige utánuk megy, utoléri őket, behatol házaikba, és elpusztítja azokat kövestül, gerendástul. Akár otthon próbálnának elbújni, akár valamiféle pusztában valami rejtett sziklahasadékban. Amikor Istennek hűséget esküdtek, tudatosan vállalták a törvényszegésnek ezt a következményét. Isten szeme elől pedig semmi sincs rejtve: „Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek Ura.” (Zak 3,9a) „Az a hét … pedig az Úr szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet” (4,10b). Nem azért küld a mi mennyei Atyánk átkot, mert kedvét leli a büntetések osztogatásában, hanem hogy hatástalanítsa a gonoszt ebben a világban.
Az Úr lát, és az Úr megtisztítja népét a hamisságtól, hogy felékesítve, felkészülve várja Istenét, mint menyasszony a vőlegényt. Azon a napon már nem lesznek ünneprontók...