6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről – így szól az ÚR –, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket – szól az Úr. 7 Jaj, Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol! 8 Mert így szól a Seregeknek URa: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. 9 Mert ímé, én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek URa küldött el engem.
10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé, elmegyek és közötted lakozom! – így szól az ÚR. 11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az ÚRhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek URa küldött hozzád engem. 12 És birtokba veszi az ÚR Júdát mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. 13 Hallgasson minden test az ÚR előtt, mert felkelt az ő szentséges helyéről (Zakariás 2,6-13, Károli, 2,10-17 az Új Fordítás számozása szerint)
Most a Károli fordítás szerint idézem. Mert annyi furcsaság, értelmetlennek tűnő részlet van ebben a szakaszban, hogy másképp döntöttek a Károli Biblia fordítói, és másképp az Új Fordításé. Akik az Új Fordítást csinálták, azon dolgoztak, hogy amikor kézbe vesszük a szöveget, minél többet értsünk meg belőle. Akik viszont a Károlit csinálták, azok azt mondták, legyen a magyar szövegben is minden éppen olyan érthetetlen, töredékes és megmagyarázhatatlan, mint ahogy az eredeti héber szövegben találtuk. Gondolkodjon el az olvasó, nézzen utána, olvasson kommentárokat. A rejtélynek többféle megoldása lehet. Ezért most a Károlit idéztem, hogy megálljunk egy pillanatra az érthetetlen, töredékes prófétai kijelentésnél.
Jaj!, vagy „Hé!” A távolról kiáltó ember hangja, aki látja, hogy jön a veszedelem, és fel akarja rázni azt, akinek mentenie kell az életét. Dől a fa! Jön az árvíz! Vigyázz, közeledik az ellenséges sereg! Fuss ki a házból, mert tűz van: másodperceid vannak hátra! Ilyen sürgető kiáltás ez! Fussatok ki, az északi földről. Izráel országa egy „függőleges” ország a térképen, észak-dél irányban járható. Dél felé Egyiptomot lehet elérni, észak felé pedig Babilont. Ezért, bár a térképen nem pontosan észak felé van Bablilon, az ott élő ember számára mégiscsak az északi kapun kell kimenni, hogy ebbe az országba jusson. Észak felé vitték el fogságba a népet, egy generációval korábban. És most innen, az északi földről kell kifutnia a fogságba vitt népnek. Vagyis, azoknak, akik már talán itt születtek, akiknek ez az otthonuk, itt van a megélhetésük, a szőlőjük, minden szép, amit reménységgel, és Jeremiás tanácsára itt felépítettek. De most mindent itt kell hagyniuk, mert „az ég négy szele felé” szórta szét az ÚR őket. Még innen is, a fogságból. Hát még a fogságban sincsen biztonságban az ember? Még az ellenség hatalma alatt is ki van téve mindenféle szélnek. „Mint a menny négy szele”, szétszórtalak titeket. Bizony, mindenféle „mennyei hatalmasságok” visznek minket szanaszét, szórnak szét a világban. Hacsak nincs ott az Úr, aki összegyűjt minket, semmi sem ment meg a szétszóratástól.
És ez a szétszóratás Babilonból mégiscsak a megmenekülés egyik láncszeme. A láthatatlan mennyei Jeruzsálem, falak nélkül, az Úr tűzfalként őrző jelenlétével már épül. A sarokkő, Jézus Krisztus már letétetett, hogy arra épüljön az egész város. A nagyhatalmak szarvai lassan elkopnak, letöredeznek. És akkor nem a szép, üdvösséges rend jön először, hanem a káosz, az anarchia.
És akkor kell Isten népének nagyon mentenie magát! „Sion! Szabadulj ki”, csusszanj ki az ellenség karmai közül! Ha kell, az utolsó pillanatban!
„Mert így szól a Seregeknek URa: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. Mert ímé, én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek URa küldött el engem.” (8-9)
Hogy is van ez? A Seregek URa szól. Küld Valakit a pogányokhoz. Ez a Valaki felemeli kezét ellenük. És akkor megtudja minden ember, hogy ezt a Valakit a Seregek URa küldte. Ő szól itt Zakariás prófétához. „Dicsőség után”... Isten dicsőségének visszaszerzésére? Isten dicsőségének elvesztése után? Vagy ez a küldött mond le a dicsőségről, hogy a pogányok közt rendet tegyen? Van itt Valaki, aki a prófétán és a Seregek URán kívül is szól és cselekszik.
Nézzük tovább az Igét... Mit mond erről a Valakiről.
„Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé, elmegyek és közötted lakozom! – így szól az ÚR.” – Az ÚR jön el, hogy Isten népe között lakjon: Immánuel. – „És sok pogány csatlakozik azon a napon az ÚRhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek URa küldött hozzád engem. És birtokba veszi az ÚR Júdát mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.” – „és megtudod, hogy a Seregeknek URa küldött hozzád engem”... Valaki jön, és azáltal, hogy ez a Valaki Isten népe között lakik, maga az ÚR lakik Isten népe között.
És eljön az a történelmi pillanat, hogy a pogányok is az ÚR népévé lesznek. És újra magáévá fogadja Jeruzsálemet: új szövetséget köt vele...
Amilyen kusza ez a prófécia, olyan tiszta és világos lesz, ha Jézus Krisztust tekintjük ennek a titokzatos Valakinek, aki ígéri, hogy jön. Hirtelen helyére kerül minden dogmatikai állításunk, hogy Jézus Krisztus és az Ő mennyei Atyja egyek. És aki Jézust látja, az látja az Atyát. És ahol a mi Urunk, ott velünk az Isten.
Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve annyit merít Zakariás könyvéből. Mert amikor János látta beteljesedni Jézus Krisztusban ezeket a zakariási igéket, akkor leírta, egy teljesebb, pontosabb változatban.
„Hallgasson minden test az ÚR előtt, mert felkelt az ő szentséges helyéről.” Adventi Ige ez. Mert ami testtől született, az testi megoldásokat keres. Csak aki Lélektől születik, az tud úgy élni, hogy hallja, hogy fúj a négy égtáj felől mindenféle szél, és mégis a Szentlélek fuvallatát követi. Az nem a vagyonhoz, a frissen telepített szőlőültetvényhez fog ragaszkodni, hanem hallja, hol vert gyökeret Isten városa, hol a szőlőtő, Jézus Krisztus, és hová kell minden erejéből ragaszkodnia, mint szőlővesszőnek, hogy élete legyen, és gyümölcsöt teremjen.
Ő vigyáz ránk, a mi Urunk Jézus Krisztus, mint szeme fényére. Őhozzá ragaszkodjunk, akár maradni, akár menni, akár hazatérni kell.