Mi Atyánk – 6.
„... legyen meg a Te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is...” (Mt 6,10)
Amikor ehhez a sorhoz érünk, akkor rendszerint küzdeni kezdünk: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd”, ilyesmire gondolunk, miközben az imádság szavait mondjuk. Harcolunk, és talán Jézus Gecsemáné-kerti harcát is magunk előtt látjuk, amikor háromszor kérte az Atyát, hogy vegye el Tőle a szenvedés poharát, amikor lemondott a saját akaratáról, amivel védte volna az életét, a becsületét, a saját tisztességét és dicsőségét, amikor vállalta a kereszthalált – értünk.
De az az igazság, hogy a mi keresztjeink nem ilyen nehezek. Velünk legtöbbször az a helyzet, hogy Isten akarata a mi akaratunk is, ha mélyebben belegondolunk, ha figyelmesen meghallgatjuk az Úr szavát, és nem engedünk a hirtelen támadt, hosszútávon katasztrofális következményekkel járó kívánságainknak. Mert ki ne akarna békességet? Ki ne akarna egészséget, erőt, örömöt? Ki ne akarná, hogy letörlődjön szeméről minden könnycsepp? Ki ne akarná az elveszített szeretteit élve visszakapni? Isten akarata az, hogy minden jóra forduljon ebben a világban. Isten akarata az üdvösség. Hogy Isten jósága legyen minden mindenekben, az Ő eredeti elgondolása szerint, ahogy az Édenkertben volt.
Jézus Krisztus ezt elég jól szemléltette, amikor itt járt közöttünk. Az első csodája arról szólt, hogy Isten jelenlétében nem ér véget az örömünnepünk, hogy Isten országa menyegző: ezért változtatta borrá a vizet. Isten akarata az, hogy a némák beszéljenek, a nyomorékok újra egészségesek legyenek, a vakok lássanak, a bénák járjanak, a leprások megtisztuljanak, a süketek halljanak és a halottak feltámadjanak. Isten akarata az, hogy soha el ne fogyjon a kenyér. Isten akarata az, hogy ne bántsuk, hanem szívből szeressük egymást. Isten akarata az, hogy a szegényeknek hirdettessék az evangélium: végre őket is felkarolja valaki!
Amikor azért könyörgünk, hogy „legyen meg a Te akaratod”, akkor ezt kérjük Istentől. Hogy Isten országának ezek a látható, megfogható jelei jelenjenek meg közöttünk. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” (1Kor 4,20). Isten országa nem propaganda, hogy meggyőzéssel, logikai érvekkel és érzelmi ráhatással kellene embereket oda beszervezni. Isten országa Isten erejének a kiáradása. Ezt bizonyítják Jézus csodái. Ezt bizonyítják az apostolok csodái: Péter, Pál gyógyításai. Mert Isten országának ereje, Isten akaratának érvényesülése nincs ahhoz kötve, hogy csak Jézus, a testté lett Ige, a földre jött Isten személyesen cselekedhetné meg. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem” (Jn 14,12-14). És ez nem csak az apostolok idején volt így, hanem mind a mai napig igaz! Közöttünk is vannak olyanok, akiken keresztül már cselekedett az Úr. Akik ki tudták mondani, hogy „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!” (ApCsel 3,6). Vagy azt tudták mondani egy bénának, hogy „megbocsáttattak a te bűneid”, és meggyógyult. Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben, ma is.
Ezt tapasztalták meg az apostolok is, amikor Urunk kettesével kiküldte őket hirdetni az evangéliumot, hogy békességet vigyenek, gyógyítsák a betegeket, és felruházta őket hatalommal: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,16).
„Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek” (17-19).
Erről van szó, amikor hozzátesszük az Úri imádságban, hogy „amint a mennyben, úgy a földön is”. Van nekünk is feladatunk, felelősségünk abban, hogy Isten országa, Isten akarata hogyan érvényesül a földön. Ezt még józan ésszel el is tudjuk fogadni. De a meglepő az, hogy abban is van részünk, hogy a mennyei szférában érvényesüljön Isten országa! Hihetetlennek tűnik, hogy ezért imádkozunk ebben az egyszerű, alapvető imádságban? Lássuk, mit mond erről Pál apostol: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége” (Ef 3,8-10). Megismertetni Isten bölcsességét a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt... „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef 6,12). Harcolni a mennyei erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen. Ezt jelenti az, hogy „legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”.
A mi nevünk már fel van írva a mennyben, nekünk már szívünk legfőbb vágya, hogy Isten országa eljöjjön, hogy Isten akarata megszentelje ezt az egész világot. Ennek örüljünk, mert ez nem vétetik már el tőlünk, ez örök. Ezzel a bizonyossággal harcoljuk meg mindennap a mi imaharcunkat, amikor kimondjuk: „legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. Ez a „démonűzés”, idézőjelek nélkül is mondom: démonűzés, ami minden hívő ember kötelessége. Minden imádság, minden igehirdetés Isten országának érvényesítése, Jézus Krisztus nevének segítségül hívása, és így a démoni világnak a visszaszorítása. „Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk!”
És miközben minden erőnket megfeszítve küzdünk Isten akaratáért, tudhatjuk, hogy ez a harc már eldőlt, Jézus Krisztus győzött. Péter első levelében olvassuk, hogy „Jézus Krisztus … miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1Pt 3,22). Imádságunk teljesülésének boldog tudatában könyöröghetünk mennyei Atyánkhoz:
„legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” – hogy megtapasztaljuk a békességet, az egészséget, az örök élet örömét, az erőtlenségben is a Te erődet, és semmiféle gonoszság ne háborgasson minket többet!
