Mi Atyánk – 5.
„... jöjjön el a te országod...” (Mt 6,10)
„Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,14-15)
Isten országa. Az a mi betegségünk, hogy amikor azt mondják, hogy „ország”, akkor megjelenik a szemünk előtt egy színes térkép, országokkal, határokkal, területekkel. Elfelejtjük mit mondott Urunk Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,36-37).
A görögben pontosan ilyen értelemben szerepel az „ország” szó, ahogy eredetileg magyarul is „uraság” volt a jelentése. Királyság, aminek az élén a király áll, akihez nem területek, hanem emberek tartoznak. Nem „lakosság”, amit lehet adni-venni a földterülettel együtt, hanem a hűségesek, akiket bárhová sodor a sors, soha nem lesznek hűtlenné királyukhoz, népükhöz. Akik éjjel-nappal könyörögnek Urukhoz, hogy „jöjjön el a Te országod”, mert idegen országban nem tudnak élni.
Isten királyi uralmáért imádkozunk minden nap. Jézus Krisztus királyi uralmáért.
Mert Jézus Krisztus kihirdette az örömhírt, az evangéliumot: elközelített Isten országa. Isten országa itt áll a kapuban. Már csak az a kérdés, hogy megrémülünk-e, bevonjuk-e a függőhidakat, becsukjuk-e a várkapukat, kivezényeljük-e az íjászokat ellene a várfalra, vagy ünnepélyesen kiállunk a főutcára, és virággal-énekkel köszöntjük a bevonuló Király Jézus Krisztust?
A hívő ember olyan könnyen rávágja, hogy még a gondolat is szörnyű volna, ha Urunkat ki akarnánk zárni! De ha jobban belegondolunk, nem is olyan egyszerű a döntés... Ott van Pál apostol, a Szent Pál, aki példaképe minden hívő embernek. Isten Szent Lelkének erejével emberfeletti munkát végzett, emberfeletti szenvedések között, hogy mi, európai, pogány emberek, megismerhessük Jézus Krisztus evangéliumát, hogy nekünk is részünk lehessen Isten országában. És Pál sátorkészítő volt (ApCsel 18,3). Mert minden rabbinak kellett, hogy legyen egy polgári foglalkozása, amiből szükség esetén eltarthatta magát. Pál a sátorkészítést tanulta ki. Római katonáknak készített sátrakat, például. Biztosan polgári célokra is készültek sátrak, de a római légióknak sok sátorra volt szükségük. Pál hirdette Isten országát, Jézus Krisztus királyi uralmát, de amikor egzisztenciális kérdésről volt szó, akkor abba kapaszkodott, amit a római birodalom kínált neki: sátorkészítés, római polgárjog, Lisziász ezredes katonai kísérete, fellebbezés a császárhoz.
Milyen nehéz teljesen átadni magunkat Isten országának! Mintegy frontvonalon átverekedni magunkat, és átállni a másik oldalra, az angyalok seregével ítéletre érkező Úr Jézus Krisztus oldalára! Nem bármilyen minket támadó ellenséghez kell átállni! Dehogyis! – Milyen gyakran elköveti ezt a hibát a hívő ember, hogy valamilyen hamis békesség kedvéért megnyílik az ellenség előtt! – Nem gyengének kell lenni, hanem egyedül Jézus Krisztusról van itt szó. Solus Christus. Milyen nehéz igazán komolyan venni Urunk szavait: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8,35). Embernek lehetetlen – de Istennek minden lehetséges!
Itt szólalnak meg a legélesebben a Hegyi Beszéd boldogmondásai:
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek (Mt 5,3-12).
Csak azért boldogok az e világ szemében minden szempontból nincstelenek, mert ha itt nincs is szellemi hatalmuk, örömük, katonai erejük, becsületük, nyereségük, tehetségük a manipulálásban, ha nem is tudják tűzön-vízen keresztülvinni az akaratukat, és nem igazodnak is valamelyik aktuális hazugsághoz, Isten országának érkezése mégis be fogja tölteni minden szükségüket. Akik ilyenek, azok már ebben a világban Isten országának érkezéséhez igazították életüket. Minden ellenkező józan érv ellenére! Mert Isten országának érkezését csak hitben lehet remélni, várni. Akik így várják Isten országát, azoknak viszont állhatatosságukért, kitartásukért nem fájdalmas ítélet, hanem boldog beteljesedés lesz a részük. Mert „Isten országa … igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
Hogy felkészítsük magunkat erre a nehéz váltásra, a „megtérésre”, ezért mondjuk naponként: „jöjjön el a Te országod”. Ez a megtérés, hogy tudom, én magam kérem, hogy Isten királyi uralma jöjjön el. Az a megtérés, hogy úgy élem az egész életemet, hogy tudom, nem hiábavaló az imádságom, mert Isten országa már elközelített, sőt, közöttünk, bennünk van (Lk 17,21).
Mennyei Atyánk! Add nekünk a Te Szent Lelked erejét, hogy már most a Te országodba vessük minden bizalmunkat!
