Mi Atyánk – 9.
„... miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” (Mt 6,12)
Jézust követjük. Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, ahogy Ő is megbocsátott az ellene vétkezőknek. Igyekszünk erre, könyörgünk ezért, hogy az Úr adjon nekünk ehhez erőt.
Egy szót kell itt szólni a megbocsátásról. A megbocsátás nem az, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok, és kénytelen vagyok lenyelni, amit művelnek velem az erősebbek. Ez nem megbocsátás, ez szenvedés, igazságtalanság, visszaélés. Ami belül, tudatosan vagy tudat alatt bosszúra vágyik. Azt is ki kell mondani, hogy a megbocsátás nem egy pillanatszerű, azonnal teljesíthető dolog. Pál Feri atyának van egy hosszú előadása a megbocsátás pszichológiai folyamatáról. Sokszor évek kemény munkája!
A megbocsátáshoz először az kell, hogy teljesen reális lehetőségem legyen behajtani a tartozást, megbosszulni a sérelmet, kikövetelni az igazságszolgáltatást. A megbocsátáshoz az kell, hogy valamelyest fölényben legyek a másikkal, az adóssal, a bűnössel szemben. Mint ebben a bibliai történetben:
„Amikor pedig közeledett [Jézus] felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba” (Lukács 9,51-56).
„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek” – tanítja Jézus leghűségesebb tanítványait. Az erő, a szeretet és a józanság lelkét kaptuk (2Tim 1,7). Az erő Lelkét. Azért veszélyes Jakab és János kívánsága, mert hitükkel hegyeket tudnának elmozdítani. És persze villámot is tudnánk kérni az égből. Mert őszinte imádságukkal képesek volnának kérni Isten ítéletét erre a falura! Ilyen lelket kaptunk, az erő Lelkét, a végtelen lehetőségek Lelkét. Éles kardot!
Itt dől el ez a feltétel, hogy Jakab és János erősebb, mint az egész samáriai falu, amelyik elutasította őket. Isten igazsága mögöttük áll, és nekik lehetőségük van arra, hogy imádságukkal kérjék Isten igazságszolgáltatását. Mégiscsak, Isten Fiát, magát Istent utasították el ebben a faluban. Jézus kis közössége csak látszólag van kiszolgáltatva a falu kényének-kedvének. Valójában itt Jézus az Úr, és az Őbenne hívő tanítványoknak nagyobb hatalmuk van még annál is, amiről ők maguk tudnak.
De valóban nem tudjuk, milyen a Szentlélek, amit kaptunk... Mert Ő nem csak az erő Lelke, hanem a szeretet és a józanság Lelke is! Éppen ezért nem gyűlölhetünk meg Isten nevében senkit. Nem ragadhat el minket az indulat, amikor ilyen sértés ért minket. Szeretet és józanság Lelkét kaptuk: a megbocsátás Lelkét! Jézus Krisztus Lelke a megbocsátás Lelke. Ez a Lélek töltetett ki ránk, és ezt a Lelket várjuk, ahányszor imádkozunk, hogy Jöjj, Szentlélek Úr Isten!
Megbocsátunk, mert a Szentlélek által azzal a Jézussal vagyunk közösségben, aki keresztre szögezve is így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34).
Aki így tud imádkozni azokért, akik ártanak neki, az gazdag ember. A feltámadás végtelen erejéből tud osztani azoknak, akik a halálerők közt szűkölködnek. Az az üdvösség végtelen gazdagságába tekint, ezért itt megengedheti magának, hogy lemondjon dolgokról.
Csakis az üdvösségre, a világ újjáteremtésére tekintve lehet erőnk megbocsátani. Különben csak annyit mondhatunk, amit Pál apostol: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15,19). De Krisztus feltámadt a halálból, mi is feltámadunk, ezért itt, ebben a rövidke, szűkös földi életben lehetünk nagyvonalúak: megbocsáthatunk. Nem kell minden adósságot behajtanunk.
Jézus Krisztus feltámadásába, a Szentlélek erejébe kapaszkodva most már figyelhetünk Urunk példázatára. Mert nem csak lehetőségünk van arra, hogy megbocsássunk, hanem ez az egyetlen lehetőségünk. Komoly intés hangzik el Jézus szájából Péter kérdésére. Vegyük ezt mi is magunkra.
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének” (Mt 18,21-35).
Add, Urunk, hogy a mi megbocsátásunk a Te kegyelmed látható tükörképe, tapintható evangéliumhirdetés legyen ezen a világon!
