Mi Atyánk – 10.
„... és ne vígy minket kísértésbe...” (Mt 6,13)
Mi a kísértés? Próba. Teszt. Isten megpróbálja az embert, hogy az ember kipróbált legyen. Ahogy hídépítésnél is, amikor készen van a híd, sóderrel megrakott dömpereket állítanak rá sorban. Hogy kiderüljön, valóban annyi-e a teherbírása, amennyit a mérnökök elméletben kiszámítottak.
Csakhogy az Édenkertben az ember elbukta az első próbát. Isten azt mondta az embernek, hogy érezd jól magad, légy itt boldog a neked teremtett világban, de ne akarj olyan lenni, mint Isten. Ez volt a próba tárgya, hogy az első emberpárnak nem volt szabad magát egyenrangúnak tekinteni Istennel. Isten volt a világ rendjének a tudója, a „jó és rossz” tudója. Isten volt a világ Bírája, az Ő törvénye határozta meg, hogy minden békésen, egymást harmonikusan kiegészítve működjön. De az ember nem tudott e keretek közt megmaradni, és ő maga akart törvényt szabni. „Evett a jó és rossz tudásának fájáról.” És felborult a világ rendje, az istentisztelet, a föld termése, a házasélet, a gyermekszülés, minden, ami addig színtiszta élet és öröm volt.
Végül is most akkor ki a hibás, hogy ettek erről a fáról? Ádám azt mondja, hogy Éva adta neki a gyümölcsöt. Éva azt mondja, hogy a kígyó beszélte rá. A kígyó pedig nem szól semmit, mert neki az a hivatása, hogy megkísértse az embert. A „sátán” az Ószövetségben a közvádló, az ügyész. Akinek az a feladata, hogy rábizonyítsa az emberre a bűnösségét. És, ha jobban megnézzük, Ádámnak ez a mások hibáztatása is már a „jó és rossz tudásának” a gyümölcse. Ádám nem azt mondja, hogy „Uram, megszegtem a Te parancsolatodat, ítéletre vagyok méltó. De ha lehet, kegyelmezz meg nekem!” Ez volna Isten törvénye. Az ítélet és az irgalom. Hanem Ádám már a saját feje után kezdi ítélni a dolgokat: a másik a hibás, a gyengébb a hibás, az a hibás, akire rá tudom tolni az ügyet! Éva is furcsán érvel. Lehet-e hibás az az őserő, aminek az a feladata, hogy kipróbálja az ember hűségét?
Ez a kísértés, hogy az ember enged az ősi kígyó rábeszélésének, és Isten törvénye helyett „rövidebb utakat” keres. Ahogy a szólás mondja: „légvonalban 3 km, de én tudok egy rövidebb utat a kertek alatt.” Ezt a „rövidebb utat” keresi az ember, rövidzárlatos utakat, miközben Isten megadta neki az optimális megoldást, ami mindenki számára életet, békességet jelent.
Ne vígy minket kísértésbe – imádkozzuk. De ki az, aki meg akarná tiltani a próbát, a tesztelést, a kipróbáltságot? Ezért próbák mindig is lesznek. De az igazság az, hogy az ember esendő. Nincs olyan ember, aki minden próbát ki tudna állni. Jézus Krisztust kivéve. És éppen ezért, mert a mi Urunk tudja, hogy mi nem tudjuk kiállni a legkönnyebb próbát sem, azt tanítja nekünk, hogy imádkozzunk, hogy a mi Atyánk ne vigyen bele minket erőnket meghaladó kísértésekbe.
Mert ezeket az erőnket meghaladó kísértéseket a mi Urunk Jézus Krisztus állta ki helyettünk. Ő a mi hűségünk, Ő a mi igazságunk, erőnk, tisztaságunk, szentségünk.
Vajon Isten visz-e bele a kísértésekbe? Ismerjük Jakab levelét. „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: »Isten kísért engem«, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe” (Jak 1,13-14). Nem Isten követi el bennünk a bűnt. De Isten adja azokat a helyzeteket, amikor ellen kell állni a bűnnek, és kiderülhetnek gyenge pontjaink, saját bűnös kívánságaink, gyarló rövidzárlatos megoldásaink. Vagy megtapasztalhatjuk Jézus Krisztus erejét, ahogy Szent Lelke által bennünk ellen tud állni a Kísértővel szemben! Az Ő ereje mibennünk az egyetlen lehetőségünk, hogy megálljunk kísértés idején.
Isten visz-e bele a kísértésekbe? Jézust a Szentlélek vitte ki a pusztába 40 napra, hogy megkísértse az ördög (Mt 4,1). Azért, hogy egyszer s mindenkorra beleírja az üdvtörténetbe a kísértés legyőzését. Hogy mi már ebből meríthessünk erőt, ebbe kapaszkodhassunk az Ige ereje által. Hogy ha alkalmunk volna a bűnre, ne legyen kedvünk hozzá, ha pedig kedvünk volna a bűnre, ne legyen alkalmunk rá. Isten bölcsessége végzi ezt el a mi életünkben. Jézus Krisztus értünk való küzdelme által. Ő Isten egyszülött, tökéletes Fia az egyetlen, aki képes volt ellenállni. Hogy amikor mi kísértésbe esünk, nekünk már tudja kezét nyújtani, hogy kimentsen minket a bajból.
Így történt ez Péterrel is...
„A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,24-33)
Péter próbatétel elé kerül. Hiszi-e, hogy az az alak, aki a vízen járva közeledik feléjük, Jézus. És Péter kilép a vízre: mert tudja, hogy Jézus Isten Fia, és megteheti, hogy ő, az egyszeri halandó ember akár a víz tetején is járjon. De Pétert mardossa a kételkedés: Valóban Jézus ez? Lehet, hogy nem Ő? Mégis Jézus? Vagy mégsem? És ebbe a kételkedésbe majdnem belehal. Mert abban a pillanatban, amikor meginog a hite, süllyedni kezd, és majdnem belevész a viharos tengerbe.
És itt következik számunkra az evangélium: nem a mi rendíthetetlen hitünk tart meg! Mert mi elbukunk, elsüllyedünk, mi „kicsinyhitűek” vagyunk és kételkedünk. De amikor ösztönösen, Jézus Krisztushoz szívből ragaszkodva felkiáltunk: Uram, ments meg! – akkor Jézus azonnal kinyújtja a kezét, és megment minket. Mert Ő az, akinek rendíthetetlen hite van, aki soha nem süllyedhet el, bármilyen viharok is jönnének.
Ne vígy minket kísértésbe, mennyei Atyánk – hanem adj nekünk is hitet Megváltónkban, Jézus Krisztusban, hogy Ő kiállta helyettünk is az összes kísértést, hogy mi mindenkor győztesek lehessünk az Ő Lelkének erejével!
