Mi Atyánk – 11.
„... de szabadíts meg a gonosztól...” (Mt 6,13)
Gonoszság, gonosz ember, a bennünk lévő gonosz, gonosz hatalom, Gonosz? Melyik?
A gonosz az, ami gyötrelmet okoz. Talán nem azonnal. Talán rövidtávon élvezetet, örömöt, sikert hoz, de hosszútávon gyötrelmet. Talán nem nekem okoz gyötrelmet, hanem embertársamnak, testvéremnek. Itt is fontos, hogy kollektív imádságról van szó: szabadíts meg minket a gonosztól, amivel egymást is gyötörjük olyan sokszor.
A kánaáni asszony így könyörög Jézushoz: „Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” (Mt 15,22), a megszállott fiú apjától ezt kérdezi Jézus: „Mióta gyötri ez a betegség?” (Mk 9,21). A Gonosz, a Sátán gyötri ezeket a beteg embereket. És ezek a beteg emberek is gyötrik környezetüket, mint a gadarai megszállott, akit láncokkal sem tudtak megkötözni, hogy legalább a falunak, a többieknek békességük legyen. Hányszor kiálthattak fel: Istenem, szabadíts meg a gonosztól!
De nem csak a megszállottakat gyötri a gonosz, hanem viselkedésünkkel is tönkretesszük egymást. Aminek szépnek kell lennie, a Gonosz hatására gyötrelmessé válik. Mint a bűnbeesés után... Kezdetben minden olyan szép volt: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez... Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez” (1Móz 2,18-19.22). Minden olyan jó volt. És egyetlen pillanat alatt megjelentek a ragadozók, és rémálommá lett a segítőtárs is: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad” (3,16).
Olyanná lett a kapcsolatuk, amilyen Sámsoné volt Delilával, gyötrelmes.
Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megfékezni, hogy megkötözhessük, és elbánhassunk vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked!
Delila megkérdezte Sámsont: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, hogyan lehet elbánni veled? Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és ő megkötözte Sámsont azokkal. Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje.
Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. Delila tehát szerzett új köteleket, és azokkal kötözte meg. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben néhányan lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat.
Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudoztál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha fejem hét hajfonatát beleszövöd a szövőszéken készülő szőttesbe. Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövőszék fonalát.
Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, majd behívott egy embert, és levágatta a fejéről a hét hajfonatát. Azután elkezdte szólongatni – miközben őt már elhagyta az ereje –, és ezt mondta: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és a börtönben kellett a malmot hajtania (Bír 16,4-21).
Mi a Gonosz? Ami egyfolytában azzal gyötri az embert, ami Istenhez fűzi. Mint Delila Sámsont a nazírságával. A Gonosz az árulás lelke, ami ki akarja szolgáltatni az ellenségnek azt, ami Istennek van szentelve az életünkből. A Gonosz az, ami addig-addig gyötri az embert, míg „a békesség kedvéért” lemondunk az Istenhez való hűségünkről, Isten törvényéről, az elhívásunkról, az Istentől kapott küldetésünkről. Istenfiúságunkról. Akkor békén hagy egy időre. Mint Sámsont békén hagyták ott, a taposómalomban.
Ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a Gonosztól! Hogy ne a Gonosznak, és a gonosz emberi eszközeinek való behódolásunk hozzon átmeneti enyhülést az életünkben. Tanuljunk Urunktól, Jézus Krisztustól következetesen nemet mondani az ördög gyötrő próbálkozásaira. Kapaszkodjunk bele a Jézus Krisztus erejébe, az Ő győzelmébe, és ne hagyjuk magunkat. Sem elsőre, sem másodjára, sem a sokadik próbálkozásra. És akkor minket is békén fog hagyni az ördög egy időre.
Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre (Lukács 4,1-13).
Szabadíts meg minket, mennyei Atyánk, a gonosztól – hogy megszűnjön közöttünk minden gyötrelem, és békességben, örömben éljünk a Te szentséges jelenlétedben!
