Dávidé.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem. Kitől féljek?
Az Úr az én életemnek erőssége. Kitől remegjek?
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék:
szorongatóim és elleneim, ők botlanak meg és hullanak el.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem.
Habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.
Egyet kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében,
hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az ő templomában.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján;
eltakar engem sátrának rejtekében,
sziklára emel fel engem.
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak,
és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
énekelek és zengedezek az Úrnak.
Halld meg, Uram, hangomat!
Hívlak. Irgalmazz nékem, és hallgass meg engem!
Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek!
A te orcádat keresem, oh, Uram!
Ne rejtsd el orcádat előlem,
ne utasítsd el szolgádat haraggal!
Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Taníts meg engem a te utadra, oh, Uram!
Vezérelj engem egyenes ösvényen az én üldözőim miatt!
Ne adj át engem szorongatóim kívánságának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén.
Várjad az Urat,
légy erős, bátorodjék szíved,
és várjad az Urat!
(Zsoltárok 27)
Szeretnék egy javítást tenni a héber szöveg alapján.
Így olvassuk a mi Károli fordításunkban: „Halld meg, Uram, hangomat! Hívlak. Irgalmazz nékem, és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh, Uram!”
„Helyetted mondja a szívem”. Az eredetiben azt látjuk, hogy „Neked mondja a szívem: Az én orcámat keressétek!” Ennek így nem sok értelme van első ránézésre. Miért mondaná a kétségbeesett imádkozó Dávid Istennek, hogy keresse az ő felséges jelenlétét? A Károli fordításban a „neked” szót úgy olvassák, hogy „helyetted”. Helyetted mondja a szívem, „úgy mondja a szívem, mintha Isten mondaná: Az én orcámat keressétek!” Így van értelme. Az Új fordítás más megoldást talált: „Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” Itt jó megérzés, hogy „az én orcámat keressétek”, ami tartalmilag valóban azt jelenti, hogy „járuljatok színem elé” Isten szava. Isten mondja ezt, az ember pedig válaszol: „Színed elé járulok, Uram!”
Szeretnék egy harmadik megoldást mondani, amiben mindkét szempont benne van, és mégis szó szerint lehet fordítani. Én egy párbeszédet látok itt. Halld meg, Uram, hangomat! – mondja Dávid. „Hívlak! Irgalmazz nékem, és válaszolj nekem!” Mert Dávid nem csak annyit kér, hogy Isten hallgassa meg, mint egy jó lelkigondozó, aki ragtapaszt tesz a szájára, és türelmesen végighallgatja panaszkodó klienst, hogy kiölthesse szívét, és megkönnyebbüljön. És ezáltal csökken a nyugtatóadagja. Dávid azt kéri, hogy Isten fogadja be, nyújtson neki menedéket, legyen irgalmas hozzá, mint az irgalmas samaritánus volt, aki tevékenyen odament a sebesült emberhez, saját állatával bevitte egy fogadóba, és gondoskodott az ápolásáról. Irgalmazz nékem! Cselekedj, Uram! – kéri Dávid. És ne csak hallgass, hanem válaszolj imádságomra!
És ebben a pillanatban megszólal az Úr: „Neked mondja szívem: Az én orcámat keressétek!”
Dávid félelemmel és boldogan összerezzen: az Úr válaszolt. Igével válaszolt. Azt mondta: Az én orcámat keressétek! Az Úr egyenesen Dávidnak: „neked” mondja, személyesen, szíve minden szeretetével: „Az én orcámat keressétek!” És Dávid abban a pillanatban leborul az Úr előtt, és engedelmesen válaszol: „A te orcádat keresem, oh, Uram!”
Hiszem, hogy az Úr ma is megszólít ebben a zsoltárban, ha igazán keressük Őt, ha igazán, szívből várjuk Őt, ami Szabadítónkat, Üdvözítőnket, aki a mi Urunk Jézus Krisztus.
A zsoltár többi részét nem magyarázom, mert magáért beszél. Adatott nekünk, hogy legyenek szavaink imádkozni.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem. Kitől féljek?
Az Úr az én életemnek erőssége. Kitől remegjek?
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék:
szorongatóim és elleneim, ők botlanak meg és hullanak el.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem.
Habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem:
hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében,
hogy nézhessem az Úrnak szépségét,
és gyönyörködhessem az ő templomában.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján;
eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak,
és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
énekelek és zengedezek az Úrnak.
Halld meg, Uram, hangomat!
Hívlak. Irgalmazz nékem, és válaszolj nekem!
Neked mondja a szívem: Az én orcámat keressétek!
A te orcádat keresem, oh, Uram!
Ne rejtsd el orcádat előlem,
ne utasítsd el szolgádat haraggal!
Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Taníts meg engem a te utadra, oh, Uram!
Vezérelj engem egyenes ösvényen az én üldözőim miatt!
Ne adj át engem szorongatóim kívánságának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén.
Várjad az Urat,
légy erős, bátorodjék szíved,
és várjad az Urat!
Ámen.