Kinyitottam a revideált új fordítást, elolvastam. Aztán megnéztem a Károli fordítást. Összehasonlítottam, és nem egyezett. Töprengtem egy ideig, aztán megnéztem a hébert is. Próbáltam egymás mellé tenni a szavakat. Aztán lett belőle valami, ami sem az új fordítással, sem a Károlival nem egyezett. Szeretettel osztom meg most mindenkivel, hátha van benne valami igazság. Magyarázat nélkül, mert végül is az imádság olyan műfaj, amit nem nekünk kell erősen megértenünk és megcselekednünk, hanem az Úr hallja, és cselekszi. Nekünk csak annyit kell tudnunk, hogy elmondtuk, hogy van mire várnunk. Ez erőt ad a várakozásra. Miénk ez az ígéret, Jézus Krisztus által a miénk, aki a mennyben van, aki a mi igazságunk, aki embert és állatot megment...

1 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! 3 Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítelek téged! 4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! 5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta pelyva. Az Úr angyala szórja szét őket! 6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket! 7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. 8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának. 10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented az elesettet az erőszakostól, az elesettet és szegényt a fosztogatótól. 11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. 12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. 16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17 Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! 27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja! 28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap. (Zsoltárok 35)

Miféle zsoltár ez? Szabad-e egy hívő, keresztyén embernek ezt a zsoltárt olvasnia? „Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!”, „Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen!”… És ennél durvább dolgok is vannak ebben a zsoltárban. Szabad nekünk így imádkozni? …újszövetségi embereknek, akik Jézus Krisztus parancsát követjük: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,44)?

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt, és elment.

2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van.

3 Dicsekedik lelkem az Úrban, s hallják ezt a szegények és örülnek.

4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

5 Megkerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

6 Akik őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.

7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.

9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.

10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

12 Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől!

15 Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót, keresd a békességet, és kövesd azt!

16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.

17 Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről.

18 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat.

23 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, aki őbenne bízik.

Zsoltárok 34

Olyan szokványos ez a zsoltár, ha az általános teológia felől nézem. Az igaz embert megmenti az Úr, a gonoszt megbünteti: ezért légy jó, és minden rendben lesz. Mire a szemfüles hallgató megszólal: Annyi gonoszság van a világon, hol van Isten? – És akkor nagy okosan azt tudjuk válaszolni, hogy „Abban a korban még hittek az emberek abban, hogy Isten igazságos, hogy Istennek hatalma van itt a földön, de ma már felvilágosultak vagyunk.” – És nem hiszünk. Akkor inkább menjünk, és együnk egy rántotthúst.

1 Örüljetek az Úrnak, ti, igazak!

Az igaz emberekhez illik a dicséret.

2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval,

tízhúrú lanttal zengjetek neki!

3 Énekeljetek neki új éneket,

szépen zengjenek hangszereitek!

 

4 Mert az Úr igéje igaz,

mindent hűségesen cselekszik.

5 Szereti az igaz ítéletet,

az Úr szeretetével tele van a föld.

6 Az Úr igéje alkotta az eget,

egész seregét szájának lehelete.

7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét,

mederbe zárta hullámait.

 

8 Féljen az Úrtól az egész föld,

rettegjen tőle a világ minden lakója,

9 mert amit ő mondott, meglett,

és amit parancsolt, előállott.

10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét,

meghiúsítja a népek szándékait.

11 De az Úr terve örökké megmarad,

szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

 

12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,

az a nép, amelyet örökségül választott.

13 Letekint a mennyből az Úr,

és lát minden embert.

14 Lakóhelyéből rátekint

a föld minden lakójára.

15 Ő formálta mindnyájuk szívét,

ismeri minden tettüket.

 

16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt,

nem a nagy erő menti meg a hőst.

17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget,

mert nagy erejük nem ment meg.

18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre,

akik szeretetében bíznak.

19 Megmenti őket a haláltól,

éhínség idején is megtartja életüket.

 

20 Lelkünk az Urat várja,

ő a mi segítségünk és pajzsunk.

21 Benne van szívünk öröme,

mert szent nevében bízunk.

22 Maradjon velünk, Uram, szereteted,

mert mi is benned reménykedünk!

(Zsoltárok 33)

 

Segítséget várunk – mondja a zsoltár. Reménykedünk – mondja a zsoltár. Bízunk. Segítséget és pajzsot keresünk, védelmet. Halál ellen és éhínség ellen. Csupa pozitív szó: segítség, reménység, bizalom, ami mégis arra utal, hogy bajban van az, aki így énekel. Nagy bajban van. Király lehet, aki arra gondol, hogy nagy sereget kellett volna gyűjteni valahogy, arra gondol, hogy nagy erő kellene, hősök, fegyverek. Ha volna katonai erőnk, minden másképp volna, akkor nem kellene a haláltól, az éhínségtől rettegnünk.

A zsoltáros fél. Talán ostromlott városban van, amit neki kellene megvédenie. Olvashatjuk ezt a zsoltárt úgy, hogy ostromlott város az életünk: mindenfelől akadályozzák a munkánkat, annyian keserítik meg az életünket, szinte nem tudunk már az élet olyan területére elbújni, ahol nyugodtan alkothatnánk, mert mindenhová beszivárgott az ellenség keze és lelkülete. A halál fenyeget, és a testi-lelki-spirituális éhínség. Egyéni, gyülekezeti szinten, munkahelyen és családban. Segítség nélkül, reménytelenül, kiben bízhatnánk még, amikor a legjobb barátaink, a legközelebbi családtagjaink is elárulnak, és ellenünk dolgoznak?