1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé.

2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!

3 A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem.

Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!

4 Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.

5 Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.)

6 Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget.

7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjedjenek!

8 Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt!

9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam (Zsoltárok 61).

Van egy segélyhívó szám Dávid kezében. Az Úr adta Dávid kezébe ezt a lehetőséget. Mint mesében a varázssípot: ha gondban leszel, csak fújd meg háromszor, és ott termek. Szövetséget kötött az Úr Dáviddal királysága idejére, azaz egész életére: ha gondban leszel uralkodói terheid közben, csak hívj segítségül… a nyomorúság idején… én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.

Nem minden kötelezettség nélkül kapta ezt a lehetőséget Dávid: le kellett másolnia Isten törvényét magának azokról a tekercsekről, amit a léviták a Szent Templomban őriztek. Minden nap olvasnia kellett Dávidnak a törvényt. Nehogy eltérjen attól uralkodása közben.

Nem akármilyen törvény volt ez. A Tízparancsolatot maga az élő Isten hirdette ki hangos szóval a lángoló-füstölgő Sinai hegy tetejéről. Az egész nép ott állt Isten színe előtt, és hallotta a parancsolatokat. Amiket azután az Úr bele is vésett azokba a kőtáblákba, amiket Mózes faragott ki, és vitt oda hozzá. Azután Mózesnek az Úr lediktálta az apróbb részleteket is, hosszan, oldalakon (vagy métereken) keresztül.

18 Amikor elfoglalja királyi trónját, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt, amely a lévita papoknál található. 19 Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben (5Móz 17,18-20).

1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele

2 abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.

3 Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket!

Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

4 Megrendítetted, megrepesztetted a földet.

Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel,

bódító borral itattál minket.

6 De jelt adtál az istenfélőknek,

hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)

7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket,

hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

8 Isten így szólt szentélyében:

Örömmel adom örökségül Sikemet,

és kiosztom a Szukkót-völgyet.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé,

Efraim sisak a fejemen,

Júda a kormánypálcám,

10 Móáb pedig a mosdómedencém,

Edómra teszem sarumat,

Filiszteán diadalmaskodom!

11 Ki visz el az erős városba,

ki vezet el engem Edómba?

12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket,

te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!

13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen,

mert az emberi segítség mit sem ér!

14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez,

ellenségeinket ő tapossa el (Zsoltárok 60).

Augusztus 20. környékén járunk. Államalapítás ünnepe…

És most visszaugrunk az időben a mi államunk alapítása előtt még 2000 évvel. 2200 évvel…

Akkoriban vonult ki Egyiptomból egy kis ismeretlen népcsoport, amit Isten különös gondjaiba vett. Megszólított egy embert közülük, Mózest, és megkérte, hogy álljon népe élére, vezesse őket ki egy földre. Megígérte, hogy kapnak egy helyet, ahol már nem lesznek többet rabszolgák, hogy nem más tulajdonában kell szolgálniuk, hanem ami egészen az övék lesz. Hogy semmiféle földi hatalom ne akadályozza őket Isten akaratának teljesítésében.

A nép nem volt bűntelen. Nem volt felhőtlen a kapcsolat köztük és Istenük között. Mégis áldást kaptak Istentől, seregeiket vezető Uruktól.

Mégpedig nem is akárhogyan! Az a Bálám áldotta meg őket, akit Móáb királya bérelt fel azért, hogy megátkozza a népet. Izgalmas történet 4Mózes 24-ben olvashatjuk el. Bálám elindul „becsülettel” megszolgálni a bérét, elindul megátkozni Isten választott népét. De mikor szóra nyitja a száját, valahogy mégis áldás lesz belőle!

1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, – védj meg támadóimtól!

3 Ments meg a gonosztevőktől, – szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

4 Mert ólálkodnak körülöttem, – életemre törnek a hatalmasok,

pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram! – 5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak.

Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! – 6 Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene!

Ébredj föl, büntesd meg e népeket, – ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

  7 Esténként visszatérnek, – morognak, mint a kutyák, – csatangolnak a városban.

8 Szájuk tajtékzik, – ajkuk között mintha kardok volnának.

Azt gondolják, nem hallja őket senki.

9 De te, Uram, nevetsz rajtuk, – csúffá teszed e népeket.

10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, – Isten az én erős váram.

  11 Szeretetével jön felém Istenem. – Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim (vesztét).

12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! – Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket,

Uram, mi pajzsunk! 13 Szájuk vétke – ajkuk beszéde, ejtse őket csapdába gőgjük,

hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! – 14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek!

Hadd tudják meg, hogy Isten – uralkodik Jákóbon – az egész földön! (Szela.)

  15 Esténként visszatérnek, – morognak, mint a kutyák, – csatangolnak a városban.

16 Ennivaló után kóborolnak, – és ha nem laknak jól, vonítanak.

17 Én pedig hatalmadról énekelek, – magasztalom minden reggel hűségedet.

Mert erős váram vagy, – menedékem, mikor bajba jutok.

18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. – Erős váram az Isten,

az én hűséges Istenem!

(Zsoltárok 59)

Refrénje van ennek a zsoltárnak is:

„Te vagy az én erőm, rád figyelek, – Isten az én erős váram.” (10)

„Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. – Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!” (18)

„Erős vár a mi Istenünk”. Meg is szólalhat bennünk Luther éneke. Van olyan helyzet, amikor Isten látványosan megment a bajból. De olyan is akad, amikor benne hagy a helyzetben, és mégis megerősít. Ebben a zsoltárban ezzel a „körülményektől független” biztonsággal találkozunk. Persze, a mi biztonságunk soha nem független a körülményektől. Nagyon is ki vagyunk téve mindenféle ellenség támadásának. Sérülünk, maradandó sérüléseket is összeszedünk, akár bele is halhatunk, ha olyanok a körülmények. De itt most nem a világ körülményei változnak meg, hanem Isten oltalmazó jelenlétével gazdagodnak a körülmények.

1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.

2 Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?

3 Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.

4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.

5 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,

6 hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.

7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Uram, az oroszlánok állkapcsát!

8 Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!

9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.

10 Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.

11 Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.

12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön! (Zsoltárok 58)

Amikor egy zsoltár szövegét fordítják, már értelmezik is egyúttal. Sőt, a héber nyelvben már a zsoltár felolvasásához is szükség van egy értelmezésre, mivel eredetileg a magánhangzókat sem jelölték. Tudni kellett, miről szól ez a zsoltár. Ott volt mindenki mellett egy bölcs, az Írásokat ismerő ember, és a szöveg a papíron csak emlékeztetőül szolgált. „Miktám” – mondja ennek a zsoltárnak a címfelirata is. Egy kőbe vésett szövegrész, ami felidézi emlékeinket. Emlékmű.

Emlékezz!!! – mondja a zsoltár. Emlékezz, hogy Isten színe előtt állsz. Isten pedig nem csak „evangéliumhirdető” Isten, nem csak kegyelmet hirdet, nem csak ajándékokat osztogat, hanem Isten jelenlétéhez ugyanúgy hozzátartozik az átok, a kárhozat, a büntetés. Isten nem csak a hívő ember szívében Isten, hanem Isten az egész teremtett világ Ura. Mindenható Ura, aki ott és akkor cselekszik, ahol és amikor kedve tartja.