1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2 Istenem, benned bízom! Ne szégyenüljek meg! Ne örüljenek rajtam ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess engem a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! 7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! 8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. 11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. 12 Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. 13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. 15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. 16 Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. 17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! 18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet! Bocsásd meg minden bűnömet! 19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. 20 Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem! Ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam! 21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. 22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából! (Zsoltárok 25)

Könnyű annak, aki igaz ember, és kisgyermekkorától fogva egyetlenegy bűnt, hibát, tévedést sem követett el. Nem könnyű neki sem, sok zsoltár ad segítséget az igaz embernek, akit mégis támadás ér. De az igazság az, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs egy igaz ember sem valójában. Mindenkinek lehet találni a múltjában valamit, amit ügyesen tálalva, különösen ma már, a média modern eszközeivel közhírre lehet tenni, és onnantól az illető le van írva. Akár el is áshatja magát, még csak észre sem fogja venni senki. Talán inkább örülnek neki.

Tombol a leleplezés, a #metoo kultúrája, az interneten felfedezik a 20 évvel ezelőtt feltöltött kompromittáló anyagokat, vagy valaki előkotorja valami poros íróasztalfiókból. És nincs kegyelem. Ki az, aki soha, egyetlen pillanatra ne vágott volna olyan képet, amiből mémet ne lehetne csinálni?

„Ne szégyenüljek meg!” „Ne örüljenek rajtam ellenségeim!” „Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár”! Nincs ennél aktuálisabb imádság ma!

1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai. 2 Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. 3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? 4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. 5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől. 6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a te orcádat keresik. Szela.

7 Ti, kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti, örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! 8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. 9 Ti, kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel, örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! 10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela. (Zsoltárok 24)

Istentisztelet. Szent helyen.

Mert az Úré a föld s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai. A teremtés jogán az Övé. Mégis van egy hely, ahol az Úr különösen is jelen van. Ahol kapcsolatba lép az emberrel. Ahová rendszeresen hívja az embert, mert találkozni akar ott az emberrel.

Az Úr kiűzte az embert az Édenkertből, de már az első pillanatban ott látjuk Kaint és Ábelt, hogy oltárt építenek az Úrnak, és áldozatot mutatnak be Neki. Mert beszélnek Vele. És az Úr válaszol Ábelnek. Kainnak nem válaszol, de felháborodásából, irigységéből láthatjuk, hogy elvileg neki is válaszolhatott volna. Ott van aztán Noé, aki szintén oltárt épít az Úrnak. És ott van Bábel tornya, ami szintén egy istennek készült volna. Csakhogy ők „hiábavalóságra adták lelküket”, egy másik istennek építették a tornyot, ezért kudarcba fulladt próbálkozásuk. Ábrahám, Izsák, Jákób is oltárt épít az Úrnak. Szent helyeken tisztelik Őt, és kijelentéseket vesznek az Úrtól: „Megáldalak és áldás leszel.” Mózes találkozik az Úrral az égő csipkebokorban, és aztán egész életét annak szenteli, hogy népét megtanítsa megjelenni az Úr színe előtt.

Bár az Úré az egész föld, és annak minden lakosa, kinek jut ki az a megtiszteltetés, hogy találkozzon az Úrral? Ez itt ebben a zsoltárban a kérdés. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?

1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. 4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem mindennapján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsoltárok 23)

„Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem”… Vagy így is lehet fordítani: „Csak jóságod és szabadításod üldöz engem”. Az Úr jót ad, és addig-addig követ, kutat, üldöz, míg meg nem ajándékoz szabadításával, megváltásával. Bizony, így van ez. Életem minden napján. Azokon a napokon is, amikor „a halál árnyékának völgyében” járok.

Mintha ugyanazt mondaná ez a zsoltár is, mint az előző, a 22. Ahogy telik-múlik az életünk, van egy pillanat, amikor körbenézünk, és olyan sötétségben találjuk magunkat, hogy kardot is lehetne rá akasztani, ahogy a mesében mondják. Nem véletlen ez, hogy a meséket emlegetem. Mert a mesékben a főhősnek van egy küldetése. A mese olyan természetű műfaj, hogy ez a küldetés vezeti a hőst, előre meg van írva, minek kell történnie az életében. Misztikus erő hordozza benne a szereplőt, és az ember, miközben hallgatja a mesét, maga is részesedik a történet misztikus erejéből.

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint, Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. 6 Hozzád kiáltottak, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok, s nem férfiú, embereknek csúfja és a nép utálata. 8 Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat, és hajtogatják fejüket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. 11 Születésem óta a te gondod voltam, anyám méhétől fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. 16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt; és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tőlem! Én erősségem, siess segítségemre! 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből! 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem! 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben! 24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai, dicsőítsétek őt, és féljétek őt, Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát, és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind, őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét. 31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32 Eljőnek, s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte. (Zsoltárok 22)

Miről szól ez a zsoltár? Első ránézésre elég ijesztő: „Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem? Ordítok kínomban, és nincs menekülés. Jajgatok, és Te nem válaszolsz! Ha válaszolnál, csak egy szót is, ha csak egy jelet adnál, akkor békességem lehetne. De így nincs nyugalmam egyetlen pillanatra sem!”

Mit tegyünk, ha Isten valóban elhagy?