• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Zsoltárok könyve

Mi imádkozunk, az Úr pedig szól. Nem mindig szól, de néha igen. Ezek ritka, életünk legértékesebb pillanatai. Nem mindenkihez szólja az Úr ugyanazt. Ha nekem azt mondta: Ültess egy almafát!, akkor Neked talán azt fogja mondani, hogy hozz egy vödör vizet, amivel megöntözheted... Az Úr nem "tömegkommunikációt" használ, hanem egyenként súgja a fülünkbe az Ő nagy, világmegújító üzenetének a részleteit.

Ebbe a csokorba a Zsoltárok könyve olvasása közben született gondolatokat gyűjtöttem, kedvcsinálónak. 

Zsoltárok 27

Dávidé.

Az Úr az én világosságom és üdvösségem. Kitől féljek?

Az Úr az én életemnek erőssége. Kitől remegjek?

Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék:

szorongatóim és elleneim, ők botlanak meg és hullanak el.

Ha tábor fog körül, nem fél szívem.

Habár had támad reám, mégis őbenne bízom én.

Egyet kérek az Úrtól,

azért esedezem:

hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében,

hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az ő templomában.

Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján;

eltakar engem sátrának rejtekében,

sziklára emel fel engem.

Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak,

és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,

énekelek és zengedezek az Úrnak.

Halld meg, Uram, hangomat!

Hívlak. Irgalmazz nékem, és hallgass meg engem!

Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek!

A te orcádat keresem, oh, Uram!

Ne rejtsd el orcádat előlem,

ne utasítsd el szolgádat haraggal!

Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Taníts meg engem a te utadra, oh, Uram!

Vezérelj engem egyenes ösvényen az én üldözőim miatt!

Ne adj át engem szorongatóim kívánságának,

mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén.

Várjad az Urat,

légy erős, bátorodjék szíved,

és várjad az Urat!

(Zsoltárok 27)

Szeretnék egy javítást tenni a héber szöveg alapján.

Zsoltárok 26

1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! Mert én ártatlanságban éltem, és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. 2 Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet! 3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. 4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. 5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök. 6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom, Uram! 7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet. 8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. 9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, 10 akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel! 11 Én pedig ártatlanságban élek. Ments meg, és könyörülj rajtam! 12 Lábam megáll igazsággal. Áldom az Urat a gyülekezetekben. (Zsoltárok 26)

Ítélj meg engem, Uram!

Mert én hiszem, hogy nem választható el a Te igazságod a földi igazságtól. Minden földi igazságszolgáltatás, ami ellentétes Isten igazságával, bűnös. És ahányszor olyan helyzetbe kerülünk, hogy Isten akaratával és törvényével ellentétesen döntenek felőlünk, mindig megváltásra szorulunk.

Bár van utolsó ítélet, amikor minden a helyére kerül, és Jézus Krisztus, amikor visszatér, mindenkit megítél cselekedetei szerint – „Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.” (Róm 2,6-8) – bár van utolsó ítélet, a hitünk mégsem elégszik meg ennyivel. Már itt, ezen a világon imádkozunk és teszünk az igazságos, Istennek kedves ítéletekért. Hogy Istennek kedves rendben éljünk.

Zsoltárok 25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2 Istenem, benned bízom! Ne szégyenüljek meg! Ne örüljenek rajtam ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess engem a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! 7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! 8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. 11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. 12 Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. 13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. 15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. 16 Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. 17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! 18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet! Bocsásd meg minden bűnömet! 19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. 20 Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem! Ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam! 21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. 22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából! (Zsoltárok 25)

Könnyű annak, aki igaz ember, és kisgyermekkorától fogva egyetlenegy bűnt, hibát, tévedést sem követett el. Nem könnyű neki sem, sok zsoltár ad segítséget az igaz embernek, akit mégis támadás ér. De az igazság az, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs egy igaz ember sem valójában. Mindenkinek lehet találni a múltjában valamit, amit ügyesen tálalva, különösen ma már, a média modern eszközeivel közhírre lehet tenni, és onnantól az illető le van írva. Akár el is áshatja magát, még csak észre sem fogja venni senki. Talán inkább örülnek neki.

Tombol a leleplezés, a #metoo kultúrája, az interneten felfedezik a 20 évvel ezelőtt feltöltött kompromittáló anyagokat, vagy valaki előkotorja valami poros íróasztalfiókból. És nincs kegyelem. Ki az, aki soha, egyetlen pillanatra ne vágott volna olyan képet, amiből mémet ne lehetne csinálni?

„Ne szégyenüljek meg!” „Ne örüljenek rajtam ellenségeim!” „Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár”! Nincs ennél aktuálisabb imádság ma!

Zsoltárok 24

1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai. 2 Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. 3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? 4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. 5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől. 6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a te orcádat keresik. Szela.

7 Ti, kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti, örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! 8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. 9 Ti, kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel, örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! 10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela. (Zsoltárok 24)

Istentisztelet. Szent helyen.

Mert az Úré a föld s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai. A teremtés jogán az Övé. Mégis van egy hely, ahol az Úr különösen is jelen van. Ahol kapcsolatba lép az emberrel. Ahová rendszeresen hívja az embert, mert találkozni akar ott az emberrel.

Az Úr kiűzte az embert az Édenkertből, de már az első pillanatban ott látjuk Kaint és Ábelt, hogy oltárt építenek az Úrnak, és áldozatot mutatnak be Neki. Mert beszélnek Vele. És az Úr válaszol Ábelnek. Kainnak nem válaszol, de felháborodásából, irigységéből láthatjuk, hogy elvileg neki is válaszolhatott volna. Ott van aztán Noé, aki szintén oltárt épít az Úrnak. És ott van Bábel tornya, ami szintén egy istennek készült volna. Csakhogy ők „hiábavalóságra adták lelküket”, egy másik istennek építették a tornyot, ezért kudarcba fulladt próbálkozásuk. Ábrahám, Izsák, Jákób is oltárt épít az Úrnak. Szent helyeken tisztelik Őt, és kijelentéseket vesznek az Úrtól: „Megáldalak és áldás leszel.” Mózes találkozik az Úrral az égő csipkebokorban, és aztán egész életét annak szenteli, hogy népét megtanítsa megjelenni az Úr színe előtt.

Bár az Úré az egész föld, és annak minden lakosa, kinek jut ki az a megtiszteltetés, hogy találkozzon az Úrral? Ez itt ebben a zsoltárban a kérdés. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?

Zsoltárok 23

1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. 4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem mindennapján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsoltárok 23)

„Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem”… Vagy így is lehet fordítani: „Csak jóságod és szabadításod üldöz engem”. Az Úr jót ad, és addig-addig követ, kutat, üldöz, míg meg nem ajándékoz szabadításával, megváltásával. Bizony, így van ez. Életem minden napján. Azokon a napokon is, amikor „a halál árnyékának völgyében” járok.

Mintha ugyanazt mondaná ez a zsoltár is, mint az előző, a 22. Ahogy telik-múlik az életünk, van egy pillanat, amikor körbenézünk, és olyan sötétségben találjuk magunkat, hogy kardot is lehetne rá akasztani, ahogy a mesében mondják. Nem véletlen ez, hogy a meséket emlegetem. Mert a mesékben a főhősnek van egy küldetése. A mese olyan természetű műfaj, hogy ez a küldetés vezeti a hőst, előre meg van írva, minek kell történnie az életében. Misztikus erő hordozza benne a szereplőt, és az ember, miközben hallgatja a mesét, maga is részesedik a történet misztikus erejéből.

Free Joomla! templates by Engine Templates