1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2 Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez. 3 Szívének kívánságát megadtad néki, és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. 4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait, színarany koronát tettél fejére. 5 Életet kért tőled. Adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. 6 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által, fényt és méltóságot adtál reája. 7 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével. 8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. 9 Megtalálja kezed minden ellenségedet, jobbod megtalálja gyűlölőidet. 10 Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed idején. Az Úr az ő haragjában elnyeli őket, és tűz emészti meg őket. 11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül. 12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki, 13 mert meghátráltatod őket, íved húrjait arcuknak feszíted. 14 Emelkedjél fel, Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! (Zsoltárok 21, Károli)
„Nem inog meg”. Más szóval nem veszíti el a hatalmát. A királynak ez is feladata. Ez a fő feladata: kezében tartani az országot, rendet tartani. Nem hagyni, hogy az ellenség beszivárogjon, és káoszt csináljon.
Egy ismeretterjesztő sorozatban két volt titkosszolgálati vezető beszélt a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatáról, funkciójáról általában. Ők így szeretik ezt nevezni, hogy nemzetbiztonsági szolgálatok. Szolgálat, ami a nemzet biztonságáért felel. Hírszerzés és elhárítás. Érdekes ezt a zsoltárt ebből az aspektusból hallani: „Megtalálja kezed minden ellenségedet, jobbod megtalálja gyűlölőidet.” Mennyei elhárítás. „Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak.” Összeesküvést, puccsot, szabotázst, hatalomátvételt… Egy titkos tervet, akciót találtak ki, hogy megszerezzék az országot. Felejtsük el azt a vissza-visszatérő keresztyén narratívát, hogy a király ne legyen önző, és adja át önként a hatalmát annak, aki követeli, mert Jézus is lemondott minden vagyonáról, és vándortanítóként járta az országot, míg keresztre nem feszítették.
A keresztyén narratíva ott romlott el halálosan, amikor elfelejtették, hogy Jézus Krisztus győzött a kereszten, mert nem csak meghalt a mi bűneinkért, hanem harmadnapra fel is támadott. Az akció sikeres volt. Azt mondta a műsorban az egyik titkosügynök, hogy egy akció során először a menekülési útvonalat, az egérutat kell megtervezni, és csak azután magát a műveletet. Jézus is így lépett oda az őt kereső római katonákhoz, magabiztosan, mint aki tudja, hogy lesz megmenekülés. Mint aki tudja, hogy végig kell járni a szenvedés, a halál, a kárhozat mélységeit, de van „egérút”, van szabadítás, mert harmadnapra mennyei Atyja fel fogja őt támasztani. Csak ezzel a győzelemmel, a feltámadással együtt mondhatjuk ki, hogy Jézus Krisztus Isten Fia Megváltónk.
Magára Jézus Krisztusra, mint a királyok Királyára is érvényes ez a zsoltár: „Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben örvendez. Szívének kívánságát megadtad néki, és ajkainak kérését nem tagadtad meg.” Jézus egész földi élete alatt értünk imádkozott, és azt kérte mennyei Atyjától, hogy akiket neki adott, azokból senki se vesszen el. Jézus azt kérte, hogy mennyei Atyja akarata legyen meg, és megtörtént: a világ megváltása elvégeztetett, Ő pedig feltámadt a harmadik napon, felment a mennybe, és ott ül az Atya Isten jobbján. „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.” (János 17,1-2)
Zsoltárunk Jézus Krisztus, a mi Királyunk dicsőségéről így szól: „Sőt eléje vitted javaidnak áldásait, színarany koronát tettél fejére. Életet kért tőled. Adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a te segítséged által, fényt és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével. Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.” Minden okunk megvan rá, hogy énekeljünk az Ő hatalmának.
És velünk mi lesz? Mondhatnám azt, hogy az Ő példája nekünk is követendő példa. Vannak Krisztusnak földi helytartói… De nem ezt mondom, mert a zsoltár sem erről szól. Akárhány szolgája, „szolgálata” is van itt a földön Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, a szálak mindig az Ő kezében futnak össze. Mennyei titkosszolgálat a Szentlélek által. Úgy, hogy a valódi terveket, ahogy ez a földi titkosszolgálatoknál is lenni szokott, csak néhányan ismerik a vezérkarból. Jézus, Mózes, Illés… de talán csak az Atya, Fiú, Szentlélek ez a három személy, aki tudja, mi is fog történni ebben a világban. A többiek csak annyit kapnak kézhez a Szentlélek által, amennyire a küldetésük teljesítéséhez feltétlenül szükségük van.
Tudunk-e ennyire bízni a Szentlélek vezetésében? Mert akkor bátran imádkozhatunk tovább a zsoltáros szavaival: Megtalálja kezed minden ellenségedet, jobbod megtalálja gyűlölőidet. Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed idején. Az Úr az ő haragjában elnyeli őket, és tűz emészti meg őket. Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül. Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki, mert meghátráltatod őket, íved húrjait arcuknak feszíted. Emelkedjél fel, Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!
Nem mi tesszük el láb alól az ellenséget. Nem mi védekezünk a szó szoros értelmében. Az Úr az, aki megtalálja ellenségeit, az Úr keze találja meg ellenségeit, tehát nem csak látja őket, hanem el is hárítja a támadást. Félelmetes tudás, ismeret: „Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed idején. Az Úr az ő haragjában elnyeli őket, és tűz emészti meg őket.” Ne legyünk az Úr ellenségei! Soha ne legyünk azok! Kapaszkodjunk meg az Isten Igéjébe, hívjuk segítségül a Szentlélek Istent, aki adatik nekünk, ha őszintén könyörgünk érte, nehogy az ellenség sorsára jussunk. És bízzunk az Úrban, hogy Ő tudja, mi a teendő az ellenségekkel. „Emelkedjél fel, Uram, a te erőddel”, mert ha mi erőlködünk, abból csak harag, viszály és baj származik.
De az Úr akarata végül mégiscsak az, hogy Jézus Krisztus hatalma töltse be az egész világot. Ha nem is folyamatos fejlődéssel, haladással, hanem sokszor nagy világégéseken át, ezeket túlélve, ezekből feltámadva, de végül mégis Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia az, aki győz, és azok, akik Őhozzá ragaszkodnak. Az Ő egyháza. Ez a mi egyházunk, amit földi alakjában ilyen töredékesnek, ósdinak, fájdalmasnak, sokszor bűnösnek tudunk látni. Bár most ilyennek látjuk, mégiscsak ez az egyházunk az, amelyik Jézus Krisztus nevében jár ezen a világon. Ez a földi egyházunk tisztul meg az utolsó napon.
Zsoltárunk kiveszi a kezünkből azt a mindenkori igyekezetünket, hogy földi titkosszolgálati módszerekkel figyeltessünk meg és iktassunk ki embereket. Az Úr kezében van ez egészen, üzeni a zsoltár. A Lélek egységét, a szentek közösségét kell megélnünk. Minden gyanakvással szemben ez az elsődleges. Így tett a mi Urunk is, amikor Júdást tanítványai közé fogadta, és nem zavarta az árulás sem. Szükséges, hogy árulók legyenek – de jaj annak, aki ilyet tesz. A Lélek adhat kijelentést valakiről, hogy beépített ember, de ilyenkor soha nem az a feladatunk, hogy valamiféle kommunista reflexekkel védekezzünk. „Megtalálja kezed minden ellenségedet, jobbod megtalálja gyűlölőidet.” Az Úr keze találja meg őket, nem a miénk. Ő tud építkezni belőle, mi csak a halálerőket vinnénk be a közösségbe.
Tanuljuk meg hittel kérni: „Emelkedjél fel, Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!” Tanuljuk meg a mi győztes Urunkkal, Jézus Krisztussal együtt imádkozni ennek a zsoltárnak a szavait. Ő győzött, és Vele együtt mi is győzni fogunk, bármi is történne időközben.
Életet kérünk Tőled, Urunk, és Te adsz nekünk, örökké tartót, végtelent a te szent Fiad, a mi Királyunk, Jézus Krisztus által.