1 Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? 2 Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. 3 Nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. 4 A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli. Aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. 5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. (Zsoltárok 15)

Mi az örök élet titka?

1 Az éneklőmesternek, Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. 2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? 3 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. 4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? 5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van. 6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma. 7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd, és vigad Izráel. (Zsoltárok 14)

„Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.” „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” – panaszolja a zsoltáros. És olyan érzésünk támad, mintha most élne, és arról beszélne, hogy nézzetek körül a világban: emberek millióit hajszolják, hogy olyan műanyag vackokat gyártsanak, amit léha, semmittevő emberek megvesznek, és másnap kidobnak a kukába. Az embereket sem becsüljük valami egyszerihasználatos tárgynál többre. Tönkretesszük egymást, tönkretesszük a világot. Az érzelmeink is tisztátalanok. Elég csak megnézni egy mai filmet: erőszak, szexualitás, deformált életek. Olybá tűnik, mintha a ma embere magához ölelte volna a pusztulást, mintha házasságot kötött volna a halállal.

ADY ENDRE: KÖLTÖZÉS ÁTOK-VÁROSBÓL

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? Nézz ide, felelj nékem, Uram, Istenem! Világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra! Hogy ne mondja ellenségem: Meggyőztem őt. Háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok! Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek. Hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem! (Zsoltárok 13)

Meddig, meddig, meddig, meddig végképpen?!!!

1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.

2 Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!

5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?

6 Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.

7 Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

8 Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,

9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

(Zsoltárok 12)

„Mély hangra.” A Károli fordítás szerint „a seminithre”. Többféle megfejtése is van ennek a szónak. Lehet egy nagy, nyúlchúrú hárfaszerű hangszer. Olyan embermagasságú. Mivel pedig embermagasságú, mély hangja volt. A zene titkához tartozik, hogy amikor nagy hangszereken játszanak, akkor más érzéseket hív elő belőlünk. Egy cselló hangja… Vagy mennyire más a zongora hangja egy egyszerű régi billentyűs hangszerhez képest, a maga mély oktávjaival, amikor megszólal rajta Rachmaninov 2. zongoraversenye. ( https://youtu.be/rEGOihjqO9w )