1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, – mindig biztos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, – és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, – és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

5 Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát – a Felségesnek szent hajlékait.
6 Isten van benne, nem inog meg, – megsegíti Isten reggelre kelve.
7 Népek háborognak, országok inognak, – ha az Úr mennydörög, megretten a föld.

8 A Seregek Ura velünk van, – Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit – aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén,
íjat tör össze, lándzsát tördel szét, – harci kocsikat éget el.
11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! – Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

12 A Seregek Ura velünk van, – Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Kórah fiainak zsoltára. Kórah fiai a szépségre való fogékonyság lelki ajándékát kapták Isten népének sokféle ajándéka közül. Az esztétika nyelvén tudták Istent magasztalni. Cserébe, úgy tűnik, a fegyverforgatáshoz nem nagyon értettek. Mint egy híres festő, egy zeneszerző, egy építész, aki csodálatos katedrálisokat tud tervezni. De ha jön egy hadsereg, porrá égetik a műtermét, a dolgozószobáját, és ő tehetetlenül nézi a lángokat.

Valahol azt olvastam, hogy a Bibliában két főangyal jelenik meg: Gábriel és Mihály. Mihály az, aki az ítéletet képviseli, a fegyelmet, aki képes a Sátánt is kidobni a mennyből, mint valami biztonsági őr. Gábriel más, ő olyankor van jelen, amikor valami új születik erre a világra. Valahogy így vannak az emberek is: az emberek egy része arra hivatott, hogy fegyvert fogjon, hogy vitába szálljon másokkal. Másik részük pedig egészen védtelen, mert alkotásra születtek. Csendes belsőszobára van szükségük, ahol alkothatnak, ahol időről időre megszületik valami, ami eddig nem volt a világon.

1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. 2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. 7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak. 10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. 11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! 12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. 15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. 16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. 17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké. (Zsoltárok 45)

Ahhoz, hogy ezt a zsoltárt meg tudjam érteni, a Hókirálynő meséjére van szükségem. Egy réges régi éjszakán egy gonosz kobold egy görbe tükröt készített az embereknek. Aki ebbe belenézett, az a jó dolgokat eltorzítva, a rossz dolgokat pedig felnagyítva látta. Mikor az embereken már jól kipróbálták, a krampuszok megpróbálták felvinni a tükröt a mennybe is. Ahogy így küszködtek fölfelé, egyszer csak elejtették a tükröt, és az szilánkokra tört. A szilánkjai pedig belefúródtak az írásmagyarázók szemébe és szívébe, ezért azóta a 45. zsoltárt is eléggé furcsán magyarázzák.

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.

3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.

4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.

5 Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.

6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.

7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.

8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.

9 Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)

Zsoltárok 42-43.

Ebből a zsoltárból egy sorozat készült. Mi ez a sorozat? Olyasmi, mint egy-egy kép egy utazásról: itt jártam! A facebook jó arra, hogy utazásokról képeket mutassunk magunkról ismerőseinknek. Ez is egy út. Nem mondanám lelki útnak, mert nem az én lelkemben haladok, hanem egy könyvben. Egy "unalmas" könyvben. A Bibliában haladok lapról lapra, most épp a Zsoltárok könyvében. Most a 42. zsoltárnál járok, és a 43-nál. És készítettem egy-egy fotót.

1.