Zsoltárok 42-43.
Ebből a zsoltárból egy sorozat készült. Mi ez a sorozat? Olyasmi, mint egy-egy kép egy utazásról: itt jártam! A facebook jó arra, hogy utazásokról képeket mutassunk magunkról ismerőseinknek. Ez is egy út. Nem mondanám lelki útnak, mert nem az én lelkemben haladok, hanem egy könyvben. Egy "unalmas" könyvben. A Bibliában haladok lapról lapra, most épp a Zsoltárok könyvében. Most a 42. zsoltárnál járok, és a 43-nál. És készítettem egy-egy fotót.
1.
Először egy torzított fotót, egy szűrőn keresztül. Az átlagember "sors"-felfogásának a szűrőjén keresztül, ami elfedi a zsoltár eredeti finomságát. Istenhez sem visz olyan közel. De mégis mutat valami rokonságot magával a zsoltár tartalmával.
Így szólt ez a fotó: "Ahogyan a vaddisznó kívánkozik a Balatonhoz..."
Nem folytattam a mondatot, mert nem tudnám úgy befejezni, hogy "úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!"
Nem pont úgy.
Csak megsajnáltam a vaddisznókat. Akik csapatostul csörtetnek Almádi utcáin, halálra rémítve a munkából későn hazatérőket, pedig szerencsétlen állatok csak vízért jönnek le a Balatonhoz az erdőkből. Meg élelemért, mert odafönn nem sok minden terem ebben a szárazságban. Itthon is rászáradt a szeder a bokorra.
Szegény vaddisznók... És szegény emberek.
Nos, emiatt a "szegény emberek" miatt mondom, hogy mégsem vágyakozhatunk vaddisznó módjára a templomba, gyülekezetbe. A szarvas egy kecses állat, nemes állat. Tudom, az is rendesen ki tudja taposni a vetést, és az embert is képes megtámadni, ha szerencsétlenül esnek a dolgok. De mégiscsak más egy vaddisznóhoz képest. Ő az, akinek a kicsinye megbújik a fűben, az anya pedig inkább elfut, hogy elterelje róla a figyelmet.
De ha már vaddisznók, akkor egy dal, Rúzsa Magditól: "Sors a neved." https://youtu.be/BBtyLIZzqqw
Nem Ige, mert nem mindegy, hogy mi a neve annak, aki írja a sorsunkat. "Ördög a mennyből", "angyalt küld a pokol"... Nem jó. Bár a pokol küldött, visszaküldött egyszer egy "angyalt", amikor Jézus Krisztus alászállt a poklokra, és feltámadott onnan. De az ördög az csak levettetett a mennyből, és nagyon nem várjuk. Mert ha valaki várja az ördögöt, akkor nem csoda, ha úgy imádkozik, hogy "minden vesszen egyből"...
Bár az igaz, hogy "Nem lesz mindig az, bármit is akarsz, csak amit a Lélek eléd tehet. Nem megy minden úgy, csak elkísér az út"... az Út, az Úr, Jézus Krisztus kísér el.
Egy kép, miközben a Zsoltárok könyvében utazom.
2.
Aztán egy másik fotó.
Közelkép. Semmi más, csak a zsoltár szövege.
Mert a sok beszéd csak eltereli a figyelmet a lényegről.
Eltölteni a zsoltárral egy napot, mint aki új autót vett, és az első hét után sajátkezűleg mos le róla minden porszemet, felfedezi rajta a friss karcolásokat, és meglátja azokat az íveket, színeket, amik eddig nem tűntek fel neki.
Talán még egy napot is... Kettőt. Mert szép.
1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után:
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal,
mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről
és a Hermónról, a Micár-hegyről.
8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
9 Nappal szeretetét rendeli mellém,
éjjel éneket ad számba az Úr,
imádságot életem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak:
Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom,
miért gyötör az ellenség?
11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim,
mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,
és pereld peremet a hűtlen néppel szemben!
Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem?
Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem!
Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök.
Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
(Zsoltárok 42-43)
3.
Következzen egy közelkép a 42-43. zsoltárról, harmadiknak.
A második verset emelem ki: "Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" (Zsoltárok 42,2)
Vágyódás, kívánság van ebben. Szomjúság. A "nincs" egy minősített alakja. Mert az egyszerű nincs nem tud arról, hogy hiányozna valamije. A semmi nem akar valamivé válni. A vágyódás olyan "nincs", ami pontosan tudja, mire volna szüksége.
Mint a szarvas a vízhez. Életbevágóan fontos volna az, ami nincs. Aki úgy vágyódik valami után, ahogy a szarvas a vízhez, az nem tud megnyugodni, nem tud lecsillapodni, nem tud nem vágyódni. A vágyakozás megszűnése maga a halál volna. Addig-addig fogja keresni-kutatni a forrásvizet, míg szomját nem oltja, hogy életben maradjon.
Egy imádkozó ember, aki megszólítja Istent, és elmondja Neki, hogy mennyire életbevágóan fontos volna, hogy Isten jelen legyen. Mégpedig nem azt kéri, hogy "Istenem, jöjj hozzám!", hanem azt, hogy ő jelenjen meg Isten előtt. Arra vágyom, hogy Hozzád menjek, hogy Istennél legyek. Nem passzív vágyódás, nem egy csecsemő sírása, aki fel sem fogja, mi történik vele, hanem a legnagyobb parancsolat megtartása: "Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" Vágyódás teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Gondolatainkkal, érzéseinkkel és akaratunkkal.
Menni szeretnék Hozzád, Istenem! Nem elmerülni önmagamban, hanem menni oda, ahol a hívek találkoznak Isten színe előtt. Kilépni. Kilépni abból a börtönből, amibe a sors bezárt, átmenni kőfalakon és átsétálni a víz tetején, hogy Isten közelébe érjek. Erre vágyom, ehhez kérem az erőt, és a vezetést, hogy minden egyes lépést úgy tegyek meg, hogy csodák kísérjék utamat.
"Úgy kívánkozik lelkem"... Hárman vagyunk valójában ebben a kommunikációs sémában. Van Isten, akihez beszélek, és van az én lelkem, akinek most a szószólója vagyok Isten előtt. Aztán megfordulok, és a saját lelkemhez szólok, hogy legyen türelemmel, mert Istennel már megbeszéltem ezt a dolgot: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" (6)
Azért lehetséges, hogy a saját lelkemmel beszélgetek, mert megragadott az Ige szava, a Szentlélek, és üzenetet hozott nekem. Amikor az ember egyedül van, amikor csak vágyódik a gyülekezeti közösségbe, akkor ez a társasága van: a Szentlélek által megszólaltatott Ige. A Lélek először tükröt tart elém: vágyódik a lelkem Isten után, és ez jó. A Szentlélek érti, mi történik velem, tudja, hogy mit érzek, ismer engem. Aztán pedig ígéretet tesz, sőt, megparancsolja: "Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"
Istentől való a vágyakozás, a törekvés Isten jelenlétébe, és Isten elhozza a szabadítását, hogy ez a vágyunk beteljesüljön. Mert van Szabadítónk, Megváltónk, aki kihoz minket mindenféle sorsunk szabta börtönből és száműzetésből.
Ámen. Így legyen.
4.
Még egy közelkép a 42. zsoltárról:
"Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot." (Zsoltárok 42,4-5)
Hol van a te Istened? - Aki segít. Aki megment. Aki szerencséssé tesz. Mutass fel valami jót az életedből, amit Istenedtől kaptál, akiben annyira bízol!
Olyan jó volna bizonyságot tenni: "Míg hitetlen voltam, mindenféle baj történt velem. De mióta hívő vagyok, mindenben szerencsém van. Míg nem hittem Istenben, addig bűnben éltem. Addig beteg voltam. De mikor megismertem az Urat, akkor meggyógyultam. Mióta megismertem az Urat, köztiszteletben állok, és mindenki példaképnek tekint. Gyertek, kövessétek az én példámat, és látjátok, milyen jó lesz nektek?!"
Milyen egyszerű volna hangos ujjongással és hálaénekkel vezetni a hívő sokaságot, mert "aki hisz, annak megoldódik az élete", és konkrét, kézzelfogható oka van a hálára.
Egyszerű volna így hinni. De mit tegyen az ember, ha hisz, és mégis kihajítják valahová az ország túlsó sarkába, "a Jordán földjére", "a Hermónra", a "Micár-hegyre". Ki a Duna-deltába, Szibériába, vagy csak valahol egy lakótelep-széli áruház raktárába éjszakai árufeltöltőnek, biztonsági őrnek. Ahol körülveszik a munkatársak, és azt kérdezik: Hol van a te Istened? És az ember elmesélheti az egész élettörténetét, de valahogy mindig csak kisebb-nagyobb keresztekig követhető a gondolatmenet, aztán semmi. Még azt a ládát se bírja felemelni, amit a többiek a kisujjukkal odébbtesznek, és hajnalra már lecsukódik a szeme, pedig a betörő akkor van elemében. Mire való a hit ilyenkor?
Jobb volna nem is emlékezni a szép napokra. Minek szomorítsuk magunkat, ha már úgyis éjjel-nappal sírunk?
Sokan választják ezt a megoldást. Eltakarni egy mindent elfedő felejtő-lepellel az egész múltunkat. Befalazni az emlékek ajtait. Bezárni 7 lakattal, és feneketlen kútba dobni a kulcsot: sosem történt meg. Elengedni, és új életet kezdeni, a semmiből.
Ha nem volna Megváltónk, talán ez volna az egyetlen járható út.
De van. Ezért, hogy tökéletes legyen a szabadítás, a zsoltár szavai segítenek felidézni életünk legszebb ünnepeit. Azokat a pillanatokat, amikor úgy éreztük magunkat, mint Péter, Jakab és János apostolok a megdicsőülés hegyén. "Jó nekünk itt lenni!" És amikor a folytatásról volt szó, akkor bealudtunk, és ezért meglepetésként ért ez a fordulat, hogy most itt, a Jordán folyó forrásvidékén vergődünk. Pedig, ha a legszebb pillanatokban nem csak örültünk volna, hanem figyeltünk volna az Úr szavára!
Pedig hallottuk. Igen. Szólt az Úr. Pont ezt ígérte, ami történt. Jó erre gondolni. És jó arra gondolni, hogy már akkor szólt a feltámadásról.
És ha így kiöntjük a lelkünket, akkor lesz hely a szívünkben, hogy már ne csak a magunk gondolatait és a kételkedők kérdéseit halljuk, hanem az Úr szavát is. Akkor most is szól az Ige, szól az ígéret: "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"
És akkor lehet bizonyságot tenni. Nem arról, ami volt, hanem arról, ami lesz. Van-e elég hitünk arról bizonyságot tenni, ami még nem történt meg, ami még Istennek csak szóbeli ígérete?
Jézus Krisztusért kisebb-nagyobb keresztjeink csak útjelzők, míg végül feltámadunk, mert örök életünk, üdvösségünk van.
5.
42. zsoltár még egyszer:
Itt egy dal, a 42-43. zsoltár a 21. századra zsugorítva:
https://youtu.be/4uveVVGlvro
A szövege így szól:
Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád,
Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá.
Mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s hálával áldozol.
Sokszor-sokszor ismételve.
Gyönyörű, megnyugtató képek a háttérben, ahogy a szarvasok isznak a folyókból, élik a maguk életét a gyönyörű természetben.
A dal körülbelül annyit jelent, hogy szívemben teljesíthető vágy van Isten iránt, és máris beteljesült a vágyam, ha Istent megszólítottam, például ha ezt az éneket énekelem. Ha elő is vesz a depresszió, ezt meg kell tiltanom magamnak, hiszen lám, milyen jó dolgom van Isten közelében. Elég csak bíznom az Úrban, és máris minden jóra fordul. Nyugodj meg, minden rendben van!
Senkit nem akarok megbántani, akinek ez a kedvenc dala. De most mégis az következik, hogy idehozom a 42-43. zsoltárnak azokat a sorait, amik az énekből hiányoznak.
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot (4-5).
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? (7-11)
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! (1-4)
Mi maradt ki az énekből? A panasz, a küzdelem, a könyörgés Istenhez, az élő Istenhez, hogy nyúljon bele ebbe a világba, és tegye rendbe a dolgokat. A könyörgés Isten Szent Lelkéért, hogy vezesse az imádkozó, gyötrődő embert. El egészen Isten oltárához, Istenhez.
"Akinek ujjongva örülök!"
"Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!"
A vergődő, gyászoló, gyötrődő ember Istenhez kiált, hogy Isten, az embert is igénybe véve, megharcolja a harcot az ellenség ellen, és végül önfeledten lehessen örülni Isten győzelmének, a szabadításnak.
Ehhez képest nagyon durva rövidzárlat, ha a zsoltárból annyit használok fel, hogy "depressziós vagyok - Istenhez fordulok - megvigasztalódtam". Itt épp csak a megváltás, a szabadulás marad el. Kimarad az élet, a valóság. Az egész gondolatmenet visszaszorul valamiféle absztrakt filozófiai minimumra.
Ezért inkább a genfi zsoltárokat szeretem, ha nem csak kikapcsolódni szeretnék, hanem valóban úgy imádkozni, ahogy arra eredetileg a Szentírás énekeskönyve tanít.
https://youtu.be/5FuYol7n0fo
https://youtu.be/yfd9V9nRuIs
Bár azért nem bánnám, ha a Biblia szövegét hűségesen követve valaki ma is megzenésítené, egy frissebb változatban.