1 A karmesternek: Dávid zsoltára,

2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem – töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

4 Teljesen mosd le rólam bűnömet – és vétkemtől tisztíts meg engem!

5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam – és vétkem mindig előttem van.

6 Egyedül ellened vétkeztem – azt tettem, amit rossznak látsz.

Ezért igazad van, ha szólsz – és jogos az ítéleted.

7 Lásd, én bűnben születtem – anyám vétekben fogant engem.

8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, – és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, – moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, – és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, – töröld el minden bűnömet!

12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, – és az erős lelket újítsd meg bennem!

13 Ne vess el orcád elől, – szent lelkedet ne vedd el tőlem!

14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, – támogass, hogy lelkem készséges legyen,

15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, – és a vétkesek megtérjenek hozzád.

16 Ments meg, mert vért ontottam, | ó, Isten, szabadító Istenem! – És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

17 Nyisd meg ajkamat, Uram, – és dicséretedet hirdeti szám.

18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, – és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. – A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, – építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. – Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat (Zsoltárok 51).

Dávid király végigüli Ászáf istentiszteletét terepszínű arccal. Azt hiszi, megúszta. Aztán bemegy hozzá Nátán próféta, és Dávid lelepleződik. Nincs menekvés!

És most átugrunk hirtelen a mai korba: A gyilkos, az erőszaktevő lelepleződik, kattan a bilincs, és börtönbe kerül. Az ügyész vádat emel, a bíróság elítéli. Életfogytiglan. Halálbüntetés!?

1 A karmesternek: Dávid zsoltára,

2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem – töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

4 Teljesen mosd le rólam bűnömet – és vétkemtől tisztíts meg engem!

5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam – és vétkem mindig előttem van.

6 Egyedül ellened vétkeztem – azt tettem, amit rossznak látsz.

Ezért igazad van, ha szólsz – és jogos az ítéleted.

7 Lásd, én bűnben születtem – anyám vétekben fogant engem.

8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, – és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, – moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, – és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, – töröld el minden bűnömet!

12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, – és az erős lelket újítsd meg bennem!

13 Ne vess el orcád elől, – szent lelkedet ne vedd el tőlem!

14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, – támogass, hogy lelkem készséges legyen,

15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, – és a vétkesek megtérjenek hozzád.

16 Ments meg, mert vért ontottam, | ó, Isten, szabadító Istenem! – És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

17 Nyisd meg ajkamat, Uram, – és dicséretedet hirdeti szám.

18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, – és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. – A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, – építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. – Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat (Zsoltárok 51).

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor nála járt Nátán próféta…

1 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.

3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.

4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.

5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)

7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!

8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,

9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.

10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.

11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.

12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.

13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?

14 Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.

16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?

17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!

18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.

19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.

20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.

21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!

22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!

23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem,

és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

(Zsoltárok 50)

Tűz. Milyen a mi Istenünk? Emésztő tűz – mondja a Zsidókhoz írott levél.

Nem kegyelmes az Isten? Nem szállt alá a mennyből, és nem tűrte el minden bántásunkat, nem szállt alá poklokra érettünk... helyettünk... és miattunk? Nem olyan Isten, mint Jézus Krisztus?

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

2 Halljátok meg ezt mind, ti, népek – figyeljetek mind, ti, e világ lakói!

3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai – együtt a gazdag és szegény.

4 Az én szájam bölcsességet beszél – szívemnek elmélkedése tudomány.

5 Példabeszédre hajtom fülemet – hárfaszóval nyitom meg mesémet.

6 Miért féljek a gonoszság napjain – mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

7 akik gazdagságukban bíznak – és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

8 Senki sem válthatja meg atyjafiát – nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9 Minthogy lelküknek váltsága drága – abba kell hagynia örökre,

10 még ha örökké élne is – és nem látná meg a sírgödört.

11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak – együtt vész el bolond és ostoba,

és gazdagságukat másoknak hagyják.

12 Gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló – lakóhelyeik nemzedékről nemzedékre szállnak

nevüket hangoztatják a földön.

13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg – hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak.

14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik – de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela.

15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket – és az igazak uralkodnak rajtuk reggel,

alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

16 Csak Isten válthatja ki lelkemet – a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.

17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik – ha megöregbül házának dicsősége,

18 mert semmit sem vihet el magával – ha meghal, dicsősége nem száll le utána.

19 Ha életében áldottnak vallja is magát – s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal,

20 mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut – akik soha sem látnak világosságot.

21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága – hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak.

(Zsoltárok 49, Károli)

Mesét mond a zsoltáros, hárfakísérettel... Ezért most én is mondok egy mesét, magyarázatképpen. Az ezeregynap legszebb meséiből (Vázsonyi Endre, Az Ezeregynap című perzsa mesegyűjtemény szabad feldolgozása 1961).