1 A karmesternek: Dávid zsoltára,
2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.
3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem – töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
4 Teljesen mosd le rólam bűnömet – és vétkemtől tisztíts meg engem!
5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam – és vétkem mindig előttem van.
6 Egyedül ellened vétkeztem – azt tettem, amit rossznak látsz.
Ezért igazad van, ha szólsz – és jogos az ítéleted.
7 Lásd, én bűnben születtem – anyám vétekben fogant engem.
8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, – és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, – moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, – és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, – töröld el minden bűnömet!
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, – és az erős lelket újítsd meg bennem!
13 Ne vess el orcád elől, – szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, – támogass, hogy lelkem készséges legyen,
15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, – és a vétkesek megtérjenek hozzád.
16 Ments meg, mert vért ontottam, | ó, Isten, szabadító Istenem! – És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
17 Nyisd meg ajkamat, Uram, – és dicséretedet hirdeti szám.
18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, – és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. – A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, – építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. – Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat (Zsoltárok 51).
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor nála járt Nátán próféta…
Mert szól az 50. zsoltár: „Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!…” (1-7)
Ászáf, a zenész. Ászáf Isten hatalmát a művészeten keresztül mutatja meg. Valahogy úgy vagyunk mi ezzel, hogy nehezen értjük meg, mit történik itt. Jézus Krisztus szavait vesszük komolyan, túlságosan is szigorúan, aki azt mondta, hogy „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged” (Mt 6,5-6). És mi szót fogadunk, nem is imádkozunk nyilvános helyen, hanem bemegyünk a belső szobánkba. Ha jut rá időnk. Aztán ott vagy imádkozunk, vagy nem. Vagy valamiféle belső monológba fogunk, és ezt nevezzük imádságnak. De ez mindegy is, mert Ászáf zsoltára, az 50. zsoltár valami egészen mást csinál: énekel. Mégpedig hatalmas tömeg előtt énekel: „Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!”, „Hallgass, népem, most én beszélek!”
Ászáf, a zenész, és Ászáf próféta is egyben. Mert a próféták hivatása azt mondani, hogy „Így szól az Úr:…” „Dávid és a hadseregparancsnokok a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerán, lanton és cintányéron” (1Krón 25,1). Valami összeegyeztethetetlen van ebben az eseményben. A hadseregparancsnokok választanak szolgálatra olyanokat, akik prófétai ihlettel énekelnek, zenélnek. Mi köze van egy tábornoknak egy énekeshez? Mert ők komolyan vették, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen van, hanem erők és hatalmak ellen. Hogy a harcban, még ha fegyverrel is kell kivonulni valaki ellen, az imádság és Isten jelenléte, ereje az első. Hogy a harcban nem csak a közvetlen összecsapás dönt, hanem a belső erő legalább olyan fontos. Isten ereje akkor árad ki az Ő népére, ha az Ő népe hűséges hozzá. Maga az Úr, a világ Teremtő Istene a mi legfőbb szövetségesünk. De Ő csakis akkor áll mellénk, ha népén belül nincsenek visszaélések. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent”. Különösen nagy harcok, testi-lelki harcok idején látják meg Isten szabadítását, ha ügyelnek szívük tisztaságára, ha Keresztelő János mindenkori hívását komolyan veszik: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”
Ezért szól Ászáf éneke, a nagy gyülekezet előtt, prófétai erővel, és ítéletre hív mindenkit, a legnagyobbaktól kezdve a legkisebbekig. Valahogy úgy, ahogy mi, reformátusok szoktunk az istentiszteleti rendünk szerint közös bűnbánatot tartani Úrvacsora előtt. Ezért imádkozunk sok helyen éppen a rá következő 51. zsoltárral, a bűnbánati zsoltárunkkal, Úrvacsorára készülve.
Elképzelem, ahogy ott áll, ünnepi díszben Dávid király is. Ászáf éneke messzi zengi, hogy az Úr ítéletre hívja népét. Dávid lelkiismerete pedig meg sem rezzen. Sok szevedést okoznak nekünk azok az emberek, akik ügyesen védik lelkiismeretüket mindenféle számonkéréstől. Mert van egy tervük. Hogy az eddig elkövetett bűnöket hogyan lehet további bűnökkel „menedzselni”. Dávid megtudta, hogy Betsabé teherbe esett, és miközben szól Ászáf bűnbánatra hívó énekes igehirdetése, közben arra gondol, hogy „ezt a zsoltárt már ismerem, semmi újat nem mondhat nekem”. „Valamit ki kellene találni, hogy ki ne derüljön ez az ügy Betsabéval… Hazahívatom Úriást, akkor mindenki azt fogja hinni, hogy tőle van a gyerek…” Következő alkalommal, szól a bűnbánatra hívó zsoltár, és Dávid közben, nagy, méltóságteljes arc mögé bújva erre gondol: „Leitatom Úriást, akkor hazamegy a feleségéhez, minden rendben lesz.”… „Kiküldöm az arcvonalba, ahol a legerősebb harcok vannak, megölik, és minden rendben lesz…”
Ászáf prófétai ihlettel hirdeti az Igét, de Dávid lelkiismeretét nem tudja megérinteni. És akkor jön egy másik fajta próféta: Nátán. Ászáf is próféta, és Nátán is. De Nátán nem énekel, nem a művészet eszközével csalogatja megtérésre a szabad akaratot, hanem egyenesen bemegy Dávidhoz, és neki, személyesen tudtára adja Isten ítéletét: „Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!” (2Sám 12,7-12)
Miközben Dávid is hány zsoltárt írt! Milyen prófétai előrelátással szervezte meg az egész jeruzsálemi templomi kultuszt! És mégis kell neki ez a másik, a személyes prófétai szó, hogy észhez térjen… Ászáf hívja az egész földkerekséget ítéletre, de Dávidnak kell a személyes intés: „Te vagy az az ember!” Nem a nagy gyülekezet előtt, hanem Nátán „bement hozzá”, Dávid belső szobájába, hogy négyszemközt beszéljenek. Itt már nincs kibúvó. Ez már nem szabad akarat kérdése, hogy mit, mennyit engedek Istennek megvizsgálni a lelkiismeretemből. Dávidot kiverhette a hideg verejték: „Bizony, kitudódott a dolog!” Vagy Dávid egy másik zsoltárával:
„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt (Zsoltárok 139,1-14)
Nincs kibúvó, Dávid ott áll, leleplezve Isten színe előtt. És ebben a pillanatban megszületik Dávid szívében a bűnbánó imádság. Amit azóta is elmondunk minden alkalommal, amikor az Úr elé állunk bűneinkkel…
3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem – töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
4 Teljesen mosd le rólam bűnömet – és vétkemtől tisztíts meg engem!
5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam – és vétkem mindig előttem van.
6 Egyedül ellened vétkeztem – azt tettem, amit rossznak látsz.
Ezért igazad van, ha szólsz – és jogos az ítéleted.
7 Lásd, én bűnben születtem – anyám vétekben fogant engem.
8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, – és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, – moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, – és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, – töröld el minden bűnömet!
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, – és az erős lelket újítsd meg bennem!
13 Ne vess el orcád elől, – szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, – támogass, hogy lelkem készséges legyen,
15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, – és a vétkesek megtérjenek hozzád.
16 Ments meg, mert vért ontottam, | ó, Isten, szabadító Istenem! – És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
17 Nyisd meg ajkamat, Uram, – és dicséretedet hirdeti szám.
18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, – és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. – A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, – építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. – Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat (Zsoltárok 51).