Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,

nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,

hanem az Úr törvényében gyönyörködik,

és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,

amely idejében megtermi gyümölcsét,

és nem hervad el a lombja.

Minden sikerül, amit tesz.

Nem így járnak a bűnösök,

hanem úgy, mint a pelyva,

amelyet szétszór a szél.

Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején

és a vétkesek az igazak közösségében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját,

a bűnösök útja pedig semmibe vész.

*

„Az Úr törvényében gyönyörködik”. Furcsa ez. A törvényről nekem egy bírósági tárgyalóterem jut eszembe, amikor „törvény elé idéznek” valakit. Bolond, aki egy bíróság előtt vádlottként gyönyörködni kezd. De felperesként sem az lesz az első dolga, hogy gyönyörködjön. Zsoltárt énekeljen. Bolond – mondanánk mi, őrá. Pedig lehet, hogy éppen fordítva áll a dolog.