1 A karmesternek: Dávidé.

Az Úrhoz menekülök.

Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!

2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra,

hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre.

3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?

4 Az Úr ott van szent templomában,

az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével,

pillantása megvizsgálja az embereket.

5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst,

szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.

6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!

7 Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

(Zsoltárok 11)

Üss vagy fuss?

Dávid, a mindenkori uralkodó megijed. Mint akit ragadozók támadtak meg. Ezek azok a pillanatok az ember életében, amikor kiderül, hogy az élet nem elmélkedés. Ilyenkor vizsgázik az igazi teológia.

9. zsoltár

1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

(א) 2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!

(ב) 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.

(ג) 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! (Zsoltárok 8)

Milyen címet adhatnék ennek a zsoltárnak? Ha szabad egy kicsit élesen fogalmazni, akkor talán azt mondhatnám, hogy „Szabadulás a köldöknéző kegyességből”. Persze, most igazságtalan voltam. A saját lelki egyensúlyunk megteremtése igenis fontos. Igenis az alapokkal kell kezdeni, ez pedig a lelkünk legmélye. Önmagunk Isten színe elé állítása: hivatásunkban, kísértéseinkben, külső és belső ellenségek gyűrűjében, testünk és lelkünk gyengeségében. Ez az első. Miközben végig kitartunk az Ige mellett, az élő Isten élő szava és vezetése mellett, az imádságba és a Szentírás írott szavának segítségébe kapaszkodva. Ebben segít az első hét zsoltár, ha összegezni akarjuk őket.

De beteg az a kegyesség, amelyik soha nem tud kilépni önmagából, és nem veszi észre a világot, amiben feladata van. Megvan az ideje az önvizsgálatnak, de megvan az ideje az önvizsgálat befejezésének is. Van kifelé tekintő kegyesség.

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét. (Zsoltárok 7)

Ki lehet vajon ez a benjámini Kús? Nem maradt fenn róla elbeszélés a Bibliában. Csak következtetni tudunk. Kusitáknak, kúsiaknak az etiópokat nevezték. Hogy lehet valaki egyszerre benjámini és etióp? Úgy, hogy valószínűleg betelepülő volt. Akkoriban pedig hatványozottan úgy működött a társadalom, ahogy azt Ruth története mutatja. Egy területet uralt egy adott törzs, egy család, és erre fegyverrel, minden eszközzel vigyáztak. Nem engedtek oda csak úgy idegeneket. A termőföldet eladni nem volt szabad, még másik családnak sem volt szabad hosszabb időre átadni. Jött aztán valaki, akinek megszűnt a megélhetése egy idegen országban, és akkor meg kellett alázkodnia, a végsőkig. Szinte úgy kellett igazodnia az ott lakókhoz, mint egy kutyának. Akkor, talán, volt esélye, a sokadik generációnak, hogy alávetett helyzetben, de mégis köztük élhessen.