• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Zsoltárok könyve

Mi imádkozunk, az Úr pedig szól. Nem mindig szól, de néha igen. Ezek ritka, életünk legértékesebb pillanatai. Nem mindenkihez szólja az Úr ugyanazt. Ha nekem azt mondta: Ültess egy almafát!, akkor Neked talán azt fogja mondani, hogy hozz egy vödör vizet, amivel megöntözheted... Az Úr nem "tömegkommunikációt" használ, hanem egyenként súgja a fülünkbe az Ő nagy, világmegújító üzenetének a részleteit.

Ebbe a csokorba a Zsoltárok könyve olvasása közben született gondolatokat gyűjtöttem, kedvcsinálónak. 

Zsoltárok 11

1 A karmesternek: Dávidé.

Az Úrhoz menekülök.

Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!

2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra,

hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre.

3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?

4 Az Úr ott van szent templomában,

az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével,

pillantása megvizsgálja az embereket.

5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst,

szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.

6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!

7 Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

(Zsoltárok 11)

 

Üss vagy fuss?

Dávid, a mindenkori uralkodó megijed. Mint akit ragadozók támadtak meg. Ezek azok a pillanatok az ember életében, amikor kiderül, hogy az élet nem elmélkedés. Ilyenkor vizsgázik az igazi teológia.

Zsoltárok 9-10

  1. zsoltár

1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

(א) 2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!

(ב) 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.

(ג) 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

Zsoltárok 8

1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! (Zsoltárok 8)

Milyen címet adhatnék ennek a zsoltárnak? Ha szabad egy kicsit élesen fogalmazni, akkor talán azt mondhatnám, hogy „Szabadulás a köldöknéző kegyességből”. Persze, most igazságtalan voltam. A saját lelki egyensúlyunk megteremtése igenis fontos. Igenis az alapokkal kell kezdeni, ez pedig a lelkünk legmélye. Önmagunk Isten színe elé állítása: hivatásunkban, kísértéseinkben, külső és belső ellenségek gyűrűjében, testünk és lelkünk gyengeségében. Ez az első. Miközben végig kitartunk az Ige mellett, az élő Isten élő szava és vezetése mellett, az imádságba és a Szentírás írott szavának segítségébe kapaszkodva. Ebben segít az első hét zsoltár, ha összegezni akarjuk őket.

De beteg az a kegyesség, amelyik soha nem tud kilépni önmagából, és nem veszi észre a világot, amiben feladata van. Megvan az ideje az önvizsgálatnak, de megvan az ideje az önvizsgálat befejezésének is. Van kifelé tekintő kegyesség.

Zsoltárok 7

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét. (Zsoltárok 7)

Ki lehet vajon ez a benjámini Kús? Nem maradt fenn róla elbeszélés a Bibliában. Csak következtetni tudunk. Kusitáknak, kúsiaknak az etiópokat nevezték. Hogy lehet valaki egyszerre benjámini és etióp? Úgy, hogy valószínűleg betelepülő volt. Akkoriban pedig hatványozottan úgy működött a társadalom, ahogy azt Ruth története mutatja. Egy területet uralt egy adott törzs, egy család, és erre fegyverrel, minden eszközzel vigyáztak. Nem engedtek oda csak úgy idegeneket. A termőföldet eladni nem volt szabad, még másik családnak sem volt szabad hosszabb időre átadni. Jött aztán valaki, akinek megszűnt a megélhetése egy idegen országban, és akkor meg kellett alázkodnia, a végsőkig. Szinte úgy kellett igazodnia az ott lakókhoz, mint egy kutyának. Akkor, talán, volt esélye, a sokadik generációnak, hogy alávetett helyzetben, de mégis köztük élhessen.

Zsoltárok 6

Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint, Dávid zsoltára. 2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban! 3 Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam, gyógyíts meg engem, Uram, mert megháborodtak csontjaim! 4 Lelkem is igen megháborodott. És te, oh, Uram, míglen? 5 Térj vissza, Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért! 6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a Seolban kicsoda dicsőít téged? 7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat. 8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 9 Távozzatok tőlem mind, ti, bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. 10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. 11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem, meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. (Zsoltárok 6)

Első bűnbánati zsoltár – írja az énekeskönyvünk. Bűnbánati ének testi és lelki szenvedések közt. Reménység az Úr segítségében – mondja a Károli Biblia.

Igen, így kezdődik: „Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban!” Isten haragjáról van szó, feddéséről, ostorozásáról, indulatáról. Mi más fakadna fel ilyenkor az ember szívéből, mint bűnbánat? Büntetés – bűnbánat, nem így van ez elválaszthatatlanul összekötve?

És mégsem.

Free Joomla! templates by Engine Templates