1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét. (Zsoltárok 7)
Ki lehet vajon ez a benjámini Kús? Nem maradt fenn róla elbeszélés a Bibliában. Csak következtetni tudunk. Kusitáknak, kúsiaknak az etiópokat nevezték. Hogy lehet valaki egyszerre benjámini és etióp? Úgy, hogy valószínűleg betelepülő volt. Akkoriban pedig hatványozottan úgy működött a társadalom, ahogy azt Ruth története mutatja. Egy területet uralt egy adott törzs, egy család, és erre fegyverrel, minden eszközzel vigyáztak. Nem engedtek oda csak úgy idegeneket. A termőföldet eladni nem volt szabad, még másik családnak sem volt szabad hosszabb időre átadni. Jött aztán valaki, akinek megszűnt a megélhetése egy idegen országban, és akkor meg kellett alázkodnia, a végsőkig. Szinte úgy kellett igazodnia az ott lakókhoz, mint egy kutyának. Akkor, talán, volt esélye, a sokadik generációnak, hogy alávetett helyzetben, de mégis köztük élhessen.
Nagyon megtanulták ezek a betelepülők a hízelgést. Kedvére tenni az úrnak. Beférkőzni a bizalmába. Soha semmit nem tettek volna, ami megharagíthatta volna földi uraikat, elnézték minden hibájukat, minden tévedésüket, minden bűnüket. A jövevényeknek tilos volt a prófétaság. Sőt, tilos volt a tiszta lelkiismeret. És ezek a jövevények igyekeztek is megőrizni nagy fáradsággal kiküzdött pozícióikat. Ezért másokról is hozták a híreket. Dávidról, például. „Lásd, Saul királyom és uram, én milyen hűséges vagyok, bezzeg ez a Dávid, az életedre tör!” Lejáratni, fúrni a vetélytársat, hogy én pozícióban maradjak? Ezt jelenti ez a címfelirat, hogy „a benjámini Kús miatt”.
Dávid pedig igaz ember, az Úr felkentje. Aki nem földi urai előtt áll meg, nem hízeleg Saulnak, hanem hűségesen, becsületesen, tiszta lelkiismerettel teljesíti szolgálatát. Saul mellett, vagy Saul nélkül, vele békességben, vagy tőle üldöztetésben. Dávid nem földi urakhoz igazodik, hanem a menny Istenéhez. Ezért nem kardot fog, hanem énekel, imádkozik. Ezt kell nekünk is megtanulnunk tőle.
„Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.”
Halálos veszélyben van Dávid. A rágalmak sajnos működnek. Saul egyébként is rettegett attól, hogy elveszíti hatalmát, ezért szíves örömest adott igazat valakinek, aki a kóros rettegésének megfogható, elpusztítható célpontot adott. Dávidnak sürgősen menedéket kell keresnie. Istennél keres menedéket. Ettől olyan különleges Dávid. Nem az ellenségeivel harcol, hanem Isten előtt küzd, a saját életéért.
Mert Istennél nem csak megnyugvás van, nem csak úgy van, hogy odamenekülök hozzá, és akkor biztonságban vagyok Istennél. Őhozzá ugyanúgy menekül oda az ember, ahogy ez az etióp ember Saul hatalma alatt menedéket talált. Istennél is vannak szabályok. Isten iránt is ki kell fejezni hűségünket. Sőt, Nála sokkal szigorúbb szabályok vannak, és az Ő ítélete nem csak annyit jelent, hogy egy megyével, egy országgal odébb kell állnom, és a következő klánnál újra megpróbálhatok beilleszkedni. Isten kiutasítása az életünkbe kerül. Levettetés a mennyből a pokolba. Örök kárhozat az Ő ítélete. Mégis, ha Őhozzá igazodunk, az Ő törvényei szerint tartunk önmaguk felett is ítéletet, ha engedjük, hogy Ő ítéljen fölöttünk, akkor leszünk boldogok, akkor menekülünk meg valóban.
Harc, küzdelem Isten színe előtt a befogadásért, a védelemért, amit Dávid itt „énekel”, amit Dávid imában végigél.
Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet!
És itt van egy szócska, amit nemigen tudnak megfejteni az írásmagyarázók: „Szela”. Mert ha Isten ítéletét kérjük az életünkre, akkor meg kell várnunk, hogy Ő mit válaszol. Azt jelenti ez a szócska, hogy imádságos lélekkel megállunk az Úr előtt, és várunk, hogy Ő mit válaszol. A zsoltár folytatása pedig azt mutatja, hogy az Úr nem ítéli el Dávidot. Esküje tiszta és igaz.
Ha pedig Dávid tiszta, hűséges az Úrhoz, akkor hittel fordulhat Őhozzá, mint Bíróhoz, hogy szolgáltasson neki igazságot. „Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!”
Megtörtént ez már korábban is, és megtörténik ez most is, amikor Dávid ezért imádkozik. Tudjuk, hogy az Úr támogatta őt egész életében. Sokan imádkoztak azóta ezzel a zsoltárral, és az Úr megsegítette ezeket az embereket. Ha volt is olyan időszaka az életüknek, amikor szenvedniük kellett az igazságtalanságtól, végül igazságot szolgáltat nekik az Úr.
Tudom, talán nem itt, ebben az életben, mert vannak mártírok is. De hiszünk az örök életben. Hisszük, hogy aki ilyen tiszta lélekkel tud mindig megállni az Úr előtt, hogy engedi, hogy Ő ítélje, az végül kegyelmet nyer. Van Közbenjárónk, Jézus Krisztus, aki felkarolja azokat, akik szívből keresik az Urat.
Hisszük, hogy ez az egyetlen út, ami kivezet az irigységből, féltékenységből, rágalmakból, halálos fenyegetésekből. Az imádság, az őszinteség az Úr előtt. Imádkozzunk Dáviddal együtt, a zsoltár szavaival, hogy menekülésünk közben is megmaradhassunk az Úr közösségében, igaz embernek.
Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.