Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az Úr törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.
Nem így járnak a bűnösök,
hanem úgy, mint a pelyva,
amelyet szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.
*
„Az Úr törvényében gyönyörködik”. Furcsa ez. A törvényről nekem egy bírósági tárgyalóterem jut eszembe, amikor „törvény elé idéznek” valakit. Bolond, aki egy bíróság előtt vádlottként gyönyörködni kezd. De felperesként sem az lesz az első dolga, hogy gyönyörködjön. Zsoltárt énekeljen. Bolond – mondanánk mi, őrá. Pedig lehet, hogy éppen fordítva áll a dolog.
A zsoltár törvényről beszél, énekelve. Jó lesz ezt szívünkre helyezni. Vegyük komolyan, hogy az Úr azt mondja: amikor törvénykezni mentek, énekeljetek! A minap egy folyosón távolról odaszűrődő hangokat hallottam. Egy testület készült tárgyalásra, döntésre. Még előtte álltak, de szemmel láthatóan nem énekeltek. Zavarban voltak, feszültek voltak, idegesek. Kacagások, röhögések hallatszottak, bár a szavaikat nem hallottam a távolság miatt. Vajon nem ilyenek vagyunk mind, minden vizsga előtt, minden feszült pillanatban, amikor eldől valami az életünkben?
Énekelj! – mondja az Úr. Akkor születnek jó döntések, ha a döntés pillanatában énekelsz az Úrnak. Ha énekelsz, tudván, hogy az Ő jelenlétében vagy, akkor elkezded hallani az Ő törvényét. Ha énekelsz, akkor megnyílsz előtte, megszűnik köztetek a távolság, eggyé válsz Vele, és a gondolataid is egészen másképp fognak összeállni.
Csak az őszinte ember tud szívből az Úrnak énekelni. És miközben az Úrnak énekelünk, megszűnik a lehetősége is, hogy szívesen fogadnánk a bűnösök tanácsát, hogy a vétkesek útján indulnánk el. A csúfolódók csak rikácsolni, óbégatni, üvöltözni, visongani tudnak, énekelni nem. Mindjárt megváltozik az ember hangszíne, ha letér az igaz útról.
Boldog ember az, aki úgy érkezik meg egy fontos döntés színhelyére, hogy gyönyörködik az Úr törvényében. És legalább szívében énekel. De még jobb, ha van lehetősége hangosan énekelni. Énekelve érkezünk az Úr színe elé, minden istentiszteletre, mert minden istentiszteleten az életünk dől el. Most nem valami királyi többest használtam, és nem is valami szépirodalmi stíluseszköz, hogy azt mondom, "a mi életünk" az, ami eldől. Közös a sorsunk, együtt állunk meg az Úr színe előtt ítéletre, ezért együtt is kell énekelve magasztalnunk Őt ebben a szent pillanatban.
De ez még kevés. Nem csak az érzelmekről van itt szó, hanem az alapos gondolkodásról. „És az Ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” Igen, pontosan olyan „hideg fejjel”, józan logikával kell az Úr törvényéről gondolkodni, ahogy azt a jogászok olyan magas szinten tanulják és művelik. A legkisebb paragrafus legkisebb bekezdése is fontos az Úr törvényében.
De mi az Úr törvénye, hol találom meg, nyomtatott vagy online formában?
Ezen szoktunk általában egymás torkának esni. Egyik kegyesség a másiknak. Az egyik azt olvassa ki a Bibliából, hogy kötelező, a másik azt, hogy szabad, a harmadik meg azt, hogy tilos. És mindjárt háborút csinálunk belőle. Pedig nem kellene ennek így lenni.
Az Úr törvénye ott van, ahol fel tudjuk tenni „imakérdéseinket”, és ezekre választ kapunk. A törvény egy olyan akarat, döntés, amit nem mi magunk hozunk meg, saját hatáskörünkben, hanem ami rajtunk kívül áll. Valahol az Úrnál van. Így kell érteni ezt, hogy az Úr törvénye. Ebben gyönyörködünk, hogy Ő meghoz helyettünk döntéseket. Mi feltesszük Neki az imakérdéseinket, és Ő döntést hoz. Mi pedig gyönyörködünk az Ő bölcsességében.
Hogyan hozza meg a döntéseinket az Úr? Például a lelkiismeretünkön keresztül. A lelkiismeret, persze, sokban a nevelés eredménye. Mégis, legtöbbször a lelkiismeretünk jelzi, hogy az Úr akarata szerint cselekszünk-e vagy nem, és nem is fordulunk „felsőbb” fórumokhoz, hogy ezt tisztázzuk. A szeretet Nagy Parancsolata a legtöbb kérdésünket minden további nélkül megválaszolja. Szeresd Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, teljes erődből. És szeresd felebarátodat, mint magadat. Az ember van, hogy éveket, évtizedeket eléldegél békésen ezzel az egy iránymutatással, és nincs is szüksége más tanácsra.
De van úgy, hogy valami bonyolult ügybe keveredik az ember, és akkor tanácsra van szüksége. Van úgy, hogy szabadításra van szüksége az embernek, és az Úrhoz kiált. Van úgy, hogy az Úr szólítja meg az embert, mint Ábrahámot, és elhívja egy ismeretlen útra, és akkor nem működnek a megszokott válaszok. Akkor többet kérdezünk. Akkor elmegyünk a hívő testvérünkhöz, a lelkipásztorunkhoz, és együtt keressük a válaszokat. Ha elszántak vagyunk, a Bibliát is tüzetesen tanulmányozni kezdjük, hátha megtanuljuk kihallani belőle az Úr döntéseit az egyedi, különleges élethelyzetekre is. Hívjuk a Szentlélek segítségét. Olvassa fel Ő mibennünk a Szentírást, mert ahogy Ő olvassa, úgy senki más nem tudja.
Olvasunk, imádkozunk, énekelünk, mert ez ilyenkor a legfontosabb, hogy jól értsük a mondottakat, kérdezünk az Úrtól, és gyönyörködünk az Ő törvényében. Az Úr törvénye szép. Szép, mert békességet teremt, meggyógyít. Örök élettel ajándékoz meg. Még nem tudjuk, mi lesz a válasz, de tudjuk, hogy az a válasz, amit gyönyörködve fogadunk Tőle, az a legjobb lesz, ami velünk történhet.
Nem a Biblia szava az Úr törvénye, nem is az abból összeollózott írott törvényrendszer. Hanem az az időről időre, egyénileg bekövetkező esemény, amikor a Szentírás közös olvasása közben megszólal az Úr. Ezért gyönyörködünk benne annyira. Mert ahányszor megszólal az Úr, az mindig csoda. Valódi csoda. Hogy Ő nem csak úgy általában van jelen, hanem engedte, hogy megérezzük az Ő felséges jelenlétét, és lehajolt hozzánk, és útba igazított a mi kis apró, emberi ügyeinkben, ami nekünk olyan fontos volt.
Gyönyörködj az Úr törvényében!