1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! 2 Istenem, benned bízom! Ne szégyenüljek meg! Ne örüljenek rajtam ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess engem a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! 7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! 8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. 11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. 12 Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. 13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. 15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. 16 Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. 17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! 18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet! Bocsásd meg minden bűnömet! 19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. 20 Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem! Ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam! 21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. 22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából! (Zsoltárok 25)
Könnyű annak, aki igaz ember, és kisgyermekkorától fogva egyetlenegy bűnt, hibát, tévedést sem követett el. Nem könnyű neki sem, sok zsoltár ad segítséget az igaz embernek, akit mégis támadás ér. De az igazság az, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs egy igaz ember sem valójában. Mindenkinek lehet találni a múltjában valamit, amit ügyesen tálalva, különösen ma már, a média modern eszközeivel közhírre lehet tenni, és onnantól az illető le van írva. Akár el is áshatja magát, még csak észre sem fogja venni senki. Talán inkább örülnek neki.
Tombol a leleplezés, a #metoo kultúrája, az interneten felfedezik a 20 évvel ezelőtt feltöltött kompromittáló anyagokat, vagy valaki előkotorja valami poros íróasztalfiókból. És nincs kegyelem. Ki az, aki soha, egyetlen pillanatra ne vágott volna olyan képet, amiből mémet ne lehetne csinálni?
„Ne szégyenüljek meg!” „Ne örüljenek rajtam ellenségeim!” „Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár”! Nincs ennél aktuálisabb imádság ma!
De ha mindenki bűnös, akkor mégis mit tehetünk? Akkor mindegy is, hogy kit küldünk a hatalomba? Akkor csak a rablók fogják egymást váltogatni? Akkor én se bánkódjak tovább azon, hogy bűnös vagyok, nyugodtan adjam át másoknak a helyemet, ők sem gonoszabbak nálam?
A zsoltár válasza egyértelműen az, hogy nem! Nagy tévedés volna egyenlővé tenni az embereket bűnösségük szerint.
„Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!”
Igen, szégyenüljenek meg azok, akik ok nélkül elpártolnak Istentől, és semmibe veszik az Ő akaratát. Az egyik ember téved, de az istentelen szándékosan követi el a bűnt. Soha ne mossuk össze a kettőt!
Persze, egy kívülállóról sokszor nehéz megítélni, hogy vajon melyik kategóriába esik. Lehet, hogy csak megjátssza a hívő embert, és közben lopni és rabolni akar. De az is lehet, hogy egy nyomorult bűnözőnek látszik, el is ítélik, és közben élete minden pillanatában az Úrhoz kiált, és igyekszik az Ő akarata szerint élni. A látszat sokszor csal.
Viszont saját magunkról pontosan tudhatjuk, miféle belső indíttatásunk van. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom! – így van-e? Ha így van, hívő emberek vagyunk.
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! – vágyjuk-e az Úr tanítását, tiszta szívből? Ha így van, hívő emberek vagyunk.
mindennap várlak téged – várjuk-e tiszta szívvel az Urat, mint szomjas ember a friss vizet? Vágyunk-e Rá? Ha így van, minden okunk megvan rá, hogy ennek a zsoltárnak a szavaival kérjük a bocsánatot is minden akaratlanul elkövetett tévedésünkre. Amit esetleg a kívülállók aljas indokból elkövetett gonoszságnak neveznek. De mi tudjuk, hogy nem így van, magunkat ismerjük ennyire.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! – ifjúságunk a tanulás ideje, amikor megtanuljuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Óhatatlanul is elkövetünk vétkeket. De az Úrnak szüksége van ezekre az emberekre, akik mertek kilépni az Úr hívására, megtenni első önálló lépéseiket, és akik elestek ugyan, de ha most felállnak, még hűségesebben fognak hallgatni az Úr vezetésére. Ezeket az embereket választja ki magának az Úr, akik nem maradnak dermedt mozdulatlanságban, csak hogy el ne hibázzanak valamit, hanem akik mernek lépni, kockáztatva a tévedés, a hibázás lehetőségét is. És akkor annál erősebben rászorulnak az Úr kegyelmére, irgalmára. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről. Mert azok öröktől fogva el vannak nekünk készítve a mi Urunk Jézus Krisztus közbenjárása által.
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. – Mert nem elég tiszta lappal újrakezdeni, hanem legközelebb jobban kell csinálni. És ezt az útbaigazítást csak az Úr adhatja meg. Újjászületés és megszentelődés. Mindkettőért könyörgünk a zsoltár szavaival.
Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.
Itt egy titokba avat be bennünket az Ige. Aki nincs szövetségben Istennel, akit Ő nem avat be a terveibe, az nem is tud jól dönteni, jól cselekedni. Akármilyen nemes tetteket is visz véghez valamiféle filozófia elvei mentén. Isten szemében az nem sokat fog érni. „Aki nem velem gyűjt, tékozol” – Urunk szava erre érvényes. Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Micsoda felelősség! Micsoda megtiszteltetés! Az Úr „bizodalmas” az őt félőkhöz. Bízik bennük. Megosztja velük terveit. Beavatja őket abba a küldetésbe, amivel hatalmat gyakorol ezen a világon. Nem valami nagy emberről van itt szó, aki bizalmába fogad, hanem a Teremtő, Mindenható Istenről. És akkor van esélyünk jót cselekedni.
És akkor még erősebben ránk nehezedik a lelkiismeretünk. Ha addig a bűnbocsánatért úgy könyörögtünk, hogy Urunk fogadjon minket közösségébe: „A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az”, akkor most már azt is átérezzük, hogy milyen gyengék, esendők vagyunk a hatalmas feladathoz: „Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet! Bocsásd meg minden bűnömet!”
És ha eddig csak a magam szenvedése miatt kiáltottam, hogy szabadítson meg az Úr az ellenségeimtől, akkor most, miután meghívást kaptam az Úr Asztalához, már Isten Országa miatt is aggasztanak az ellenségeim. Mert nem is engem támadnak, hanem Isten országát, mindent, ami jó, szép és igaz ezen a világon. Ami az Úré. Hogy engedhetném az ellenségnek, hogy szétrabolja azt, ami az Úr áldásából él?
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. 20 Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem! Ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam!
Nem csak engem, hanem egész népemet, egész egyházamat!
És miközben szabadításért imádkozom, biztosan megkísért a gondolat, hogy az ellenség eszközeivel is szembeszálljak velük. Csalással, gonosz szándékokkal. „Cél szentesíti az eszközt” – szokták mondani. Pedig nem szabad. Mindjárt ebben a zsoltárban oktat az Úr, hogy a bűnbocsánat után le ne térjek azonnal az Ő útjáról: Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Ártatlanság és becsület. Ezek a megengedett eszközök. Nincs más. És az, hogy várom az Urat, mint őrök a hajnalt, mint szarvas a hűs vízforrást. Várom, és nem elégszem meg valamiféle önnyugtató gondolattal, mert az Ő jelenlétére, az Ő szavára, az Ő szabadítására, az Ő útbaigazítására van szükségem. Ilyenkor is, amikor eszembe jutnak a vétkeim.
Az Úrnál van kegyelem, van irgalom. Soha ne felejtsük el. Nekünk is, másoknak is. Bocsássunk meg annak, aki így várja az Urat, aki így tanul Tőle, aki így kapta Tőle a kegyelmet. Hogy békesség legyen közöttünk.