1 Dávidé.
(’) Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre! 2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
(B) 3 Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél; e földön lakozzál, és hűséggel élj! 4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!
(G) 5 Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. 6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
(D) 7 Csillapodjál le az Úrban, és várjad őt! Ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ!
(H) 8 Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet! Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne. 9 Mert az elvetemültek kivágattatnak, de akik az Urat várják, öröklik a földet.
(V) 10 Egy kevés idő még, és nincs gonosz, nézed a helyét, és nincsen ott. 11 A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
(Z) 12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá. 13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
(CH) 14 Fegyvert vonnak a gonoszok, felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket. 15 De fegyverük saját szívükbe hat, és ívük eltörik.
(T) 16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. 17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
(J) 18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz. 19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
(K) 20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
(L) 21 Kölcsönkér a gonosz, és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. 22 Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
(M) 23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. 24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
(N) 25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. 26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
(SZ) 27 Kerüld a rosszat, és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. 28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit,
(ʽ) megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. 29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
(P) 30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. 31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
(C) 32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt. 33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
(Q) 34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet. És meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.
(R) 35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt, és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa. 36 De elmúlt, és ímé, nincsen! Kerestem, de nem található.
(S) 37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. 38 De a bűnösök mind elvesznek, a gonosznak vége pusztulás.
(T) 39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van. Ő az ő erősségük a háborúság idején. 40 Megvédi őket az Úr, és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól, és megsegíti őket, mert őbenne bíznak. (Zsoltárok 37, Károli)
Akrosztichon ez a zsoltár. Huszonkétszer egymás után elmondja, hogy ne légy indulatos. Mert a hirtelen felindulás rossz tanácsadó.
Van egy történet Dávidról, amikor elküldi Nábálhoz az embereit. Úgy kezdődik a történet, hogy meghal Sámuel. Sámuel, a bölcs próféta, akihez a királyok jártak tanácsot kérni, Isten vezetését kérni. Dávidot Saul üldözi, ezért Dávid jobb híján a pusztába menekül. De nem tétlenkedik Dávid a pusztában sem, mivel ő és emberei értenek a fegyverekhez, katonák akár háború van, akár békeidő. A pásztorok mellé szegődnek, védelmezni őket. Történetesen egy Nábál nevű ember pásztorai mellé. Nem szerződésesen, nem alkalmazottként, hanem önkéntes szolgálatként. És, jó tett helyébe jót várj, Dávid elküldte birkanyíráskor embereit, hogy hozzanak valamit a termésből, mert jó reménysége volt, hogy Nábál megjutalmazza őket, amiért megvédték embereit és a vagyonát a rablótámadásoktól.
De Nábál gonoszul válaszolt Dávid embereinek, és üres kézzel küldte őket, vérig sértve őket. Dávid pedig joggal sértődött meg. Arra gondolt, hogy azonnal bosszút áll. Mondhatni, felment benne a pumpa. Felkötötte kardját, és 400 fegyveres emberével elindult rárontani Nábálra, hogy reggelre kiirtsa minden harcképes emberét.
Ilyen lelkiállapotra szól a 37. zsoltár. Nincs, akitől tanácsot kérhetnék, magamra vagyok utalva, és volna erőm bosszút állni. Már-már az indulat, a düh veszi át rajtam az uralmat, és nincs, aki megállítson, mert mellettem csak szófogadó emberek vannak, akik mindenben egyetértenek velem, és soha semmiben nem mondanának ellent. Vagy, próbálna meg valaki nem egyetérteni velem, azt is alaposan helyreteszem! – Éreztük már így magunkat? Az erős emberek nagy kísértése ez.
És akkor megszólal a zsoltár.
Biztosan volt már így velünk, hogy életünk egy pillanatában megszólalt egy dal, egy vers, és nem ment ki a fejünkből. Megszólal a zsoltár, és olyan ügyesen van számozva, hogy el nem enged addig, míg az ábécé végére nem értünk.
„Számolj el tízig”. Mert az indulat, a düh ellen a legjobb fegyver a teljes formalitás, a kötött liturgia, az absztrakt számok. Nagy művészet, ha ilyenkor valaki kötött versformába tudja foglalni érzéseit, mert mire megszületik az alkotás, jó eséllyel békességet nyer, és örömöt, hogy vers született a világba.
Dávid elé odafutott Abígajil, és megbékítette. Elénk egyenesen Jézus Krisztus fut oda, ezzel a zsoltárral a kezében: Kezdd el mondani. Nem kell hinned benne, nem kell gondolkodnod, nem kell átérezned először. Csak mondd, ameddig ilyen dühös vagy, hogy nem látsz tőle.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre!
De nekik mindig jobban megy! Teljes előnyben vannak velem szemben! Főleg azok, akiknek ilyen különös teológiájuk van, hogy szerintük nekik mindent szabad, fel vannak mentve a törvénynek való engedelmesség alól – mind Isten törvénye alól, mind az emberi törvénykönyvek alól –, mert Isten Jézus Krisztus áldozatáért nekik minden múltbéli és minden jövőbeli bűnüket megbocsátotta egyszer s mindenkorra. És akkor gátlástalanul gázolnak keresztül mindenkin, ha úgy tartja érdekük. Ne legyek dühös rájuk?
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
Dehogy vágattatnak le! A leggonoszabb emberek élnek a legtovább ezen a földön! Mintha még a pokolban is visszautasítanák a jelentkezésüket. Nem kellenek sem a mennynek, sem a pokolnak, hát itt bűnöznek vénséges vén korukig.
Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél; e földön lakozzál, és hűséggel élj!
Én meg cselekedjek jót? Nem fogok így hátrányba kerülni velük szemben? Inkább tényleg jó volna kimenni külföldre. Azt mondják, ott kolbászból van a jogállamiság.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!
Erre már mégsem mondhatom durcásan, hogy „Akkor sem gyönyörködöm!” Ez ellenállhatatlan kérés. Igen, örömmel. Nem is azért, hogy megadja a kéréseimet, hanem egyszerűen azért, mert az egyetlen kérésem az, hogy gyönyörködhessem az Úrban.
Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
Talán még kicsit bizalmatlan vagyok az iránt, hogy ez működhet, de már legalább érzem, hogy nem vagyok egyedül. Itt az Úr, aki törődik az én utammal, aki nem hagy magamra, hanem Ő is cselekszik. Az Úrnak fontos az én igazságom. Különösen, ha az én igazságom nem csak engem érint egyedül, hanem sokakat.
Csillapodjál le az Úrban, és várjad őt!
Az Úrban… Ha egyszerűen azt mondaná nekem valaki, hogy „csillapodjak le”, az azt jelentené, hogy szemet hunytam az igazságtalanság fölött, hogy felelős emberként a szabad bűnözést támogatom. De itt nem elengedésről van szó, nem felejtésről. Hanem arról, hogy az Úr tartja kézben az igazságszolgáltatást is. És nincs helye semmiféle személyes bosszúnak ember és ember között.
Az Úrban. Jézus Krisztus által rendezzük a konfliktusainkat. Aki felment a keresztre értünk, hogy ne csak a leszámolás lehetősége maradjon nekünk, hanem szinte hangosan halljuk az Ő parancsát: „Békesség nektek!”
De ehhez le kell csillapodni. Hogy ne az óemberi indulatok, hanem a Szentlélek vezetése oldja meg a jogos igazságszolgáltatás kérdését.
És az ábécének még van 18 betűje, hogy a zsoltár végére egészen bele tudjunk simulni Jézus Krisztus mentő akaratába, a Szentlélek egyedül jó vezetésébe.
Tanuljuk meg a zsoltárt kívülről, ha lehet, énekelni. Főleg ha gyakran vesszük észre magunkon, hogy a düh, az indulat vezet minket, és összetörjük magunk körül az embereket.
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van. Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr, és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól, és megsegíti őket, mert őbenne bíznak.
Jézus Krisztus a példa. Őt megszabadította mennyei Atyja minden gonosztól, hogy nekünk is legyen bátorságunk Őbenne bízni.