13 A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! 14 De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget?
15 Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.
22 Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30 Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.
32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
33 Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. (Lukács 12,13-34)
1. Visszatekintés: 12,1-12
A farizeusok kovászának különleges starterkultúrája a pénz. Már eddig is a farizeusok kovászának egyes komponenseiről volt szó Lukács evangéliumának 12. fejezetében. Demonstrációk – „Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást” (1), kémkedés, árulás – „amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni” (2), megfélemlítés – „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak” (4), jutalmazás, kitüntetések – „ti sok verébnél értékesebbek vagytok” (7), az egyéni hit, bizonyságtétel száműzése a magánszférába – „Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt” (9), rágalmazás és koncepciós perek – „Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket” (11). Ezek ellen adott védelmet a 12. fejezet első fele. Most a farizeusok kiemelt eszköze következik, a pénz, amivel egész társadalmakat lehet átstrukturálni, szinte erőlködés nélkül. Az emberek már a pénzösszeg megemlítésének hatására átállnak egy közös irányba, mintha mágneses erőtérben állnának. (Csak zárójelben említhetem Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása c. darabját, mert azt legalábbis olvasni kell, látni kell. Végig kell élni, ahogy az előadás alatt az ember maga is belesodródik a pénz erőterébe, és már nem is érti, ez miért probléma. A lelkiismerete tanúskodik új döntései, idézőjelbe tett „igazságai” mellett.)