33 Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.
37 Amikor ezekről beszélt, egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41 Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.
42 De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni! 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában és a köszöntéseket a tereken! 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!
45 Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: Mester, amikor ezt mondod, minket is megsértesz. 46 De ő így válaszolt: Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat! 47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket! 48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.
49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek, 50 hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51 Ábel vérétől Zekarjá véréig, akit az áldozati oltár és a templom között öltek meg. Bizony mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni!
53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54 és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák (Lukács 11,33-54).
Imádkozunk. Jól imádkozunk, és adatik a Szentlélek. A Szentlélek pedig harcos lélek. A Szentlélek nem a behódolás lelke, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelke. A Szentlélek természetéből adódóan felveszi a harcot a démoni erőkkel, és győz. Persze mi, hívő emberek, akikben van valamelyest Szentlélek, nem mindig vagyunk képesek győzni. Úgy vagyunk csak telve Szentlélekkel, mint a rossz Wifi esőben. De ez a mi tökéletlenségünk, hitetlenségünk, ami a Szentlélek erejét beárnyékolja, legyengíti. A Szentlélek, tisztán, felveszi a harcot a démoni erőkkel, és győz. Nem a behódolás lelke, hanem az erős szeretet Lelke.
Így mutatja be Jézus az Őt követőknek, hogy mivel jár egy démonűzés. „Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket” (14-15). Értetlenség, tiltakozás. A Szentlélek munkája elsősorban ezeket a reakciókat váltja ki a kívülállókból. Nem véletlen, mert a Lélek munkáját csak maga a Szentlélek tudja jól láttatni, a megfelelő szemszögből értelmezni.
De akkor, ha tudjuk, hogy a Lélek munkája szinte kivétel nélkül konfliktust fog generálni – az emberek egy részétől elszakít az értetlenség, a meg nem értés, és ők egyszerűen valami különcnek fognak tartani, aki képtelen beilleszkedni; a többiek pedig megijednek az erő, az ismeretlen hatalom láttán, és ördöginek fogják tartani a jelenséget, elítélnek érte – akkor érdemes egyáltalán felvállalni a Szentlélek jelenlétét, erejét, akaratát, hatását a világban? Nem békésebb volna a Lélek munkáját olyan zártkörű alkalmakra tartogatni, amikor nem okoz botránkozást? Hiszen „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). Vajon valóban a Szentlélek az, aki provokálja a farizeusokat és törvénytudókat? Vajon a Szentlélek képes volna így, ilyen „nyersen” felvállalni egy konfliktust? Nem inkább azt mondaná a krisztusi hívő ember, hogy „Hát igen, elképzelhető, hogy tévedtem, és valóban nem a Szentlélek csinálta ezt, hanem valami más lélek. Nem tudhatom biztosan. Igazatok lehet.” És szépen belesimulna a közakaratba… „Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Talán Isten akarata volt, hogy ez az ember néma legyen, nehogy valami bűnös szó elhagyja az ajkát, és most, hogy feloldottam a némaságát, ki tudja, miféle kárhozatos bűnbe fogja sodorni magát, és én fogom a vesztét okozni, mert hallgattam valamiféle ismeretlen lélekre! „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem!”
Ha ebbe az irányba indulunk el, becsületesen kételkedve saját hitünkben és igazságunkban, akkor nekünk szól Lukács evangéliumának itt következő folytatása!
A Szentlélek nem csak cselekszik általunk, ha imádkoztunk érte, hanem kételkedésünkben válaszokat is fog adni, és tanúskodni fog önmaga mellett.
Már Jézus válasza a boldogságában felkiáltó asszonynak is megfontolandó: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” – Nem tolhatod másra, valaki „gondviselődre”, „uradra” a felelősséget a magad üdvösségéért. Bármilyen társadalmi státuszban is vagy, te magad imádkozol a Szentlélekért. A Szentlélek rajtad keresztül fog megnyilvánulni. Neked magadnak kell értened a saját utadat, és hűségesen követni azt a hivatást, amiben a Lélek vezet a Szentírás segítségével. Jogképes vagy, felelős felnőtt ember vagy Isten előtt és a világ előtt. A jogképes, felelős felnőtt ember pedig óhatatlanul konfliktusokba fog keveredni, mert másokkal szemben partnerként és ellenfélként fog megállni, önálló akarattal. Az igazodás, az odasimulás, a behódolás, az alárendelődés nem szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás, hanem merénylet a hitünk és lelkiismeretünk ellen. Önmagunk halálba adása, nem Istenért, aki mindent, mit adtunk, visszaad, hanem egy gátlástalan ember önző céljaiért, aki kiszívja a vérünket, és eldob, mint egy lerágott almacsutkát. „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”
Jézus második üzenete, amivel a magában és hitében kételkedő embert meg akarja erősíteni: Ne titkold a Szentlélek munkáját magad és mások előtt! Vállald fel!
„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot” (33).
Te gyújtottad a lámpást, amikor imádkoztál: „Isten élő Lelke jőjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám…” Énekelted. Hitted. Vártad. Megkaptad. Most, hogy megtörtént a csoda, ne próbáld elrejteni, mert elvétetik tőled!
„Aki lámpást gyújt” – nem mindenki gyújt lámpást. Van, aki meg sem próbálja. Van, aki próbálja meggyújtani, de úgy jár, mint a régi konvektorokkal szoktunk ilyenkor ősszel, hogy szerelőt kell hívni hozzá. Neked sikerült. A Szentlélek belépett az életedbe, kezedbe vette az életedet, és vezet. Te pedig egy-két lépést már tettél Vele. Titokban, persze. Az ember énekelni is titokban szokott először, ne hallja senki első, ügyetlen próbálkozásait. A gyertya lángját is óvjuk először, míg egészen égni nem kezd. De aztán engedni kell, hogy beragyogja a teret!
Mert jönnek a belépők. Azért kaptad a Szentlelket, hogy mások észrevegyék. Hogy másoknak világítson. Hogy kiűzze a némaság és egyéb betegségek lelkeit. Hogy Isten Országa benned és általad is jelen legyen a világban. Hogy megtanulj istenszemmel látni, embereket és helyzeteket.
„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét” (34). „Ha a szemed tiszta” – meglátod-e a másik emberben, a világban azt, amit Isten ott elkészített? Vigyázat, mert Isten nem csak a jelenlegi helyzetet látja át tisztán, nem csak az igaz, hogy „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet”. Isten azt is látja, amit még csak most készül teremteni. A Szentlélek láttatja azt, ami még nincsen. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés… Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható” (Zsid 11,1.3). Ha a szemed tiszta, és azt látja meg az emberben, amivé Isten tenni akarja kegyelme által, akkor lesznek a cselekedeteid is igazak Isten előtt. De ha csak odáig látsz el, amit a Vádló fogalmaz meg az emberekről, a valóságot, a bűnöket, az ítéletet, a jelenlegi helyzetet, a trendeket és a kiszámítható valószínűségeket, akkor a cselekedeteid is kárhozatosak lesznek, és halálra fognak vezetni.
„Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!” (35)
Vigyázz tehát, nehogy valamiféle hamis békesség kedvéért megoltsd magadban a Szentlelket, és így képtelenné válj arra, hogy reménységben, Isten konkrét ígéretei szerint lásd az embert, a világot magad körül.
„Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével” (36).
Ha tehát minden cselekedeted úgy születik, hogy a Szentlélek világosságában látod a célt, a nem láthatókat, amiket Isten most készül teremteni, akkor lehet téged is tisztának, világosnak, igaznak mondani.
Nem akkor vagy világos, ha mindenkit igaznak mondasz, és kerülöd az „ítélkezést”, a konfliktust, nem is akkor, ha „ami a szívemen az a számon”, őszintén belemondod a másik ember képébe, hogy milyen is ő valójában, hogy így a kárhozat fia. Aki kapta a Szentlelket, annak van egy harmadik lehetősége: látni a másik embert, hogy milyenné válhat Isten kezében. Látni a másik embert, hogy milyenné fog válni, mire van „predestinálva” Isten kegyelmes akarata szerint. Aki kapta a Szentlélek ajándékát, nem elégedhet meg azzal, hogy igaznak mondja azt, ami hamis. Annak feladata, elkerülhetetlen küldetése, hogy felmutassa az üdvösségre vezető utat embertársának. Akkor is, ha embertársa azt elsőre, vagy folyton el fogja utasítani.
Ennek kiemelt példája következik ezután, amikor Jézus a farizeusoknak, törvénytudóknak hirdeti meg a megtérés, az üdvösség útját. A Lélek üzenete a magukat igaznak gondoló hívő, kegyes embereknek: a külső tisztaság, a látható törvénytisztelet és vallásos élet nem elég. Tiszta szívből Istennek kell élni: szeretni Istent és szeretni minden embertársunkat. Nem a vallási bíróságok előtt kell büntetlen előéletűnek lenni, hanem Isten színe előtt kell megállnotok, akkor lesz üdvösségetek. Ez az üzenet szól nekik, mert ebben vannak leginkább megkísértve.
A Szentlélek vezeti az embert, aki imádkozott érte, és kapta. És a Lélek nem feledkezik meg az egyházi vezetőkről. Azokat, akik sokat foglalkoznak a tisztaságukkal, az üdvösségükkel, akik az egész nép előtt képviselik Isten jelenlétét, akaratát, kiemelt figyelemben részesíti. Ha pedig a Szentlélek ennyire szereti a farizeusokat és törvénytudókat, az egyházi „hivatalosokat”, akkor nekünk is az a kiemelt feladatunk, hogy őket istenszemmel tanuljuk látni.
Az egyház szép, mert Isten széppé fogja tenni.