14 Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15 Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 16 Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. 19 De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25 És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt (Lukács 11,14-26).
Nem egyértelmű, amikor ilyen misztikus dolgok történnek. Mindenki másképp értelmezi.
Egyszer egy istentiszteleten a béna meggyógyítása volt a téma. Azt prédikáltam, hogy ma is lehetségesek az ilyen gyógyulások, Isten erejével, imádsággal. Az istentisztelet után odajött valaki hozzám, és elmesélte, hogy a férje lebénult, nagy fájdalmai vannak. A diagnózis rákos daganat a gerincében. Már elő is jegyezték Győrbe sugárterápiára, két nap múlva mennek az első kezelésre. Imádkoztam velük, kifele menet a gyülekezeti teremből. Nem mertem ilyet kérni, irreálisnak tűnt, hogy azonnal gyógyuljon meg. Azért imádkoztam, hogy derüljön ki, hogy bakteriális fertőzés, és kezelhető legyen antibiotikummal. A következő héten meséli az asszony, hogy az orvost valami nem hagyta aznap vasárnap nyugodni. Bement a kórházba, megnézte a leleteket, és rájött, hogy nem rák, hanem baktérium. Azonnal helyi antibiotikumos kezelést alkalmaztak, és két hét múlva lábra tudott állni az illető. Mikor az esetet elmeséltem egy orvosnak, csak legyintett: „Megint egy téves diagnózis!” Nem csoda ez, hanem emberi mulasztás.
Honnan nézzük a dolgokat? Látjuk-e a Szentlélek munkáját, vagy a látható eseményekből másra következtetünk?
Lukács azt mondja, nem evidens, hogy Jézusban észrevesszük Isten erejét. Nem evidens, hogy be tudjuk illeszteni egy imaközösség „munkáját” a világ eseményeibe. „A Magyar Ateista Társaság vezetője feljelentette a GOKVI-t (a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetet), amiért egy gyógyításért közbenjáró imamozgalmat indítottak az intézet alapítványának 250 ezer forintjából. […] az ateisták elsősorban erre a két mondatra építik vádjukat: »Az ima gyógyító erejét az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás bizonyította. Kimutatták, hogy hamarabb és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak azok a szívbetegek, akikért imádkoznak.« A közbenjáró imának a szívbetegek gyógyulására gyakorolt pozitív hatását tudományos felmérésekkel igazoló kutatásokat kérte számon az ateisták képviselője a GOKVI-n – ezek hiányában ugyanis azt állítja, hogy tudományosan nem bizonyított »gyógyító módszerre« költötték az alapítvány pénzét. Az ilyen kutatások pedig hiányoznak. Eleve nagyon kevés tudományos igényű felmérés készült a közbenjáró ima és a betegségek témájában, az pedig, amelynek célja a szívbetegek gyógyulásának vizsgálata volt, nem hozott pozitív eredményt azokra vonatkozóan, akikért mások imádkoztak.”[1]
A dolog azért is nehézkes, mert a „tudományos kutatás” „tudományos” jelzője éppen azt követeli meg, hogy a hit komponenseit kizárva vizsgáljuk meg a kérdést. Azaz, „Szentlélek-mentesítve” értékeljük az eseményeket. Ha pedig már a módszerben kizárom a Szentlélek jelenlétének és hatásának a lehetőségét, akkor nyilvánvalóan az eredményből is hiányozni fog, és igazolni fogja az ateisták álláspontját.
Igénkben az ateisták még nem ilyen erősek, ott a démonhit dominál az istenhittel szemben. Van transzcendens, mondják, de félni kell tőle. Ma a filmipar épít erre az alapvető, ősi hozzáállásra. Hiszünk a kísértetekben, a zombikban, az ismeretlen rovarokban, amik semmi másra nem várnak, csak hogy befészkeljék magukat valahogy a biztonságosnak hitt otthonainkba. Hiszünk a lélekvándorlásban, a vámpírokban, az UFÓkban. Ha nem is tartjuk mindet valósnak, de a rettegésünk már egészen valódi. Ha megnézem a mai élő vallásos ünnepeinket, amit tényleg őszinte szívből, teljes átéléssel képesek az emberek megrendezni, akkor a Halloween magasan vezet mindegyik fölött. Hol van ehhez képest a Karácsony? Egy mesebeli kisbaba megszületése, csillogó karácsonyfával, ajándékokkal. Gyerekünnep. A Húsvét kettévált száraz egyházi dogmatikára és otthoni sonkazabálásra – pálinkás locsolkodásra. A Pünkösdről ne is beszéljünk. A Halloween erősödik. A hagyományos halottak napja előtt ráerősít a halálkultusz, a temetőkultusz népszerűsítésére. Csontvázak, egyéb ijesztegető felszerelések. Démonűzés helyett démonhívás.
Nem véletlen, hogy ha valami megmagyarázhatatlan dolog történik, sokkal könnyebben jutnak eszünkbe a sötét erők, mint az, hogy Isten gondviselése, Isten szeretete most viszi véghez a mindent megbékítő, mindent elrendező ítéletét.
*
Jézus tudja ezt. Tudja, hogy úgy ítélünk, amilyen lélek van bennünk. Jézus tudja, hogy esélyünk sincs arra, hogy a teljes, objektív igazságot birtokoljuk, amihez viszonyítani tudnánk. Úgy vagyunk ezzel, mintha meg kéne állapítanunk a tengerszint feletti magasságot, de a tengerhez soha esélyünk sem volna lejutni. Azzal a lélekkel kell látnunk, ami van bennünk. Csak a saját szemünkkel tudunk látni.
Ezért jönnek itt ilyen furcsa, kifordított érvelések. „Tegyük fel, hogy neked van igazad…” Gondoljuk végig. Mi következik abból?
Mi van akkor, ha igazad van, és valóban az ördög űzi ki az ördögöket? Az eredmény mégiscsak az, hogy egy ember meggyógyult. Történt valami, amitől sötét erők távoztak egy emberből. Ez az eredmény pedig jó. Ha az ördög űzi is ki az ördögöket, és úgy történt ez a csoda, akkor is Istené lett ez az ember. Lábon lőtte magát az ördög? Hála Istennek! Ezt észre kell venni. Ezt nem szabad visszacsinálni! Ha nem is vagy képes észlelni, hogy miféle erő segített, azt mindenki látja, hogy valaki egészséges lett. Történt valami jó. Isten országa kiterjed most már erre az emberre is. Máris van egy viszonyítási pont, ami közvetlenül Istenre mutat!
A másik szempont, ahol bemérhetjük magunkat, hol állunk, Jézus második kérdése. „A ti fiaitok kivel űzik ki az ördögöket?” Gyanús az én erőm, mert nagyobb a tiéteknél? A ti fiaitok is egy nagyobb erőt használnak, amikor ördögöt űznek. Ha becsületes vagy, most vessük össze ezt a két erőt. Ha azt állítod, hogy minden transzcendens erő démoni, akkor a fiaidat is el kell ítélned. Ha őket nem ítéled el, akkor mégis el tudod ismerni Isten erejét. De akkor most Istent miért mondod ördögnek? Súlyos bűn ez. Milyen lélek az, ami erre képes, hogy Istent ilyen nyíltan elutasítsa? Észrevetted magadban a kétszínűséget, a kettős mércét? Rajtakaptad magad? Akkor itt az alkalom, hogy megtérj! Ismerd el Isten erejét itt is, ott is.
Ismeri az az ember is Isten erejét, aki csak legyint, hogy „Még egy téves diagnózis”. Persze, hogy ismeri! Csak az első csalódás szólalt meg… De van következő gondolat. Amikor az orvos felállítja a diagnózist, tudja, hogy tévedhet. Amikor hazamegy, még ott pörög a fejében, a tudatalattijában, érik a gondolat, megvizsgálja a lelkiismerete. Még éjjel is dolgozik rajta, hajnalban megálmodja a megoldást, bevillan neki. Végső soron Isten Lelke veszi kézbe az orvos gondolkodását is, és elvezetheti a felismerésre, hogy tévedett, és azonnal korrigálnia kell. Mi adta neki a hirtelen ötletet, hogy javítsa a téves diagnózisát? Honnan van az ihlet, a sugallat, a véletlen gondolat? „A Szentlélekért való könyörgés jó ötletekben hallgattatik meg” – mondja Bohren.
A becsületes, logikusan gondolkodó ember odakényszerül Isten Lelkének felismeréséhez. Az üldözési mániás, gyanakvó ember, aki fél végiggondolni a helyzetét, csak a démonokig jut el. Az fel fog állítani tabutémákat, az megtiltja magának a gondolkodás bizonyos „hitkérdésekben”, az erővel, büntetéssel, fenyegetéssel fogja érvényesíteni a gondolattilalmat. A gyanakvó ember származási, nemi alapon fog szalonképesnek és kiközösítendőnek ítélni másokat, hogy biztonságban érezze magát. „A mi fiaink megbízhatóak, de erről azt sem tudjuk, honnan származik!” A babonás ember mindenféle formális kritériumokat fog felállítani, amit garantáltan ellenőrizni tud. Vagy a másik véglet, előírja a teljes ítéletalkotási tilalmat: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – és halál fia, aki merészeli felismerni a gonoszt! Nehogy darabokra hulljon a magának felépített kis biztonságot adó képzeletvilága.
Félelmetes az a bizonytalanság, hogy igazából nincs eszközünk arra, hogy Isten Lelkét „bevizsgáljuk” valamiféle nála nagyobb fórum előtt. Mert Ő a legnagyobb. Mégis remélhetjük, Isten jóságában bízva, hogy a becsületes tudós Isten Lelkére fog rátalálni, Isten szeretetére. „Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (11-13). Mivel az igazság az embernek nem a saját birtokában van, ezért az ideiglenes felismeréseit nyugodtan hagyhatja széthullani valamiféle erős kérdés miatt, Isten fogja azt mindig egy magasabb szinten helyreállítani. Nem kell görcsösen védenie a hitét a becsületes embernek. Szabad a hívő embernek logikusan gondolkodnia. Istenben bízunk, amikor feloldjuk a tabukat, és gondolkodni, kételkedni kezdünk.
*
A logika is erő. A logika tulajdonképpen harc a káosz ellen. Ahol ellentmondásos a gondolkodás, ott előbb-utóbb összeomlik az erre felépített világ.
Jézus többször tanította tanítványainak, hogy legyenek „egyszerűek”. Az egyszerűség, ebből a szempontból pontosan azt jelenti, hogy ellentmondásmentesek legyenek. Ahol ellentmondásra jut önmagával egy közösség, ott kialakulnak a polgárháborúk, és mindenki sokat fog szenvedni, el is pusztulhatnak. Az egyszerűség azt jelenti, hogy nincsenek hátsó szándékaim, nem akarok senkit átverni, hogy azt adom, amit ígérek, az vagyok, akinek mutatom magam. Isten országa ilyen: Isten ördögűző, gyógyító erő, és annak is mutatja magát. Nem kell más „mennyei jelet” mutatni, mert az ördögűzés, gyógyítás Isten ismertetőjegye.
Isten ismertetőjegye a harc a gonosz ellen. A harc az ellentmondások ellen. Harc a hazugság ellen. Harc a némaság ellen! Békességteremtés.
Ahol a gonosz uralkodik, ott túl gyakran némulnak meg az emberek. Isten Lelke a megszólalás lelke. Nem a kiabálás lelke, hanem a kiegyensúlyozott, céltudatos megszólalásé, ami már maga is ördögűző funkciót jelent maga körül.
Isten hív minket az ő „fegyveres testületébe”.
Mert az igazság az, hogy a világot különböző maffiák uralják, mindenféle tisztátalan lelkek nevében. Ezek harcolnak egymással. A maffiák képesek bizonyos rend-félét fenntartani a maguk területén. De ezért drága árat fizetnek azok, akik kénytelenek oda tartozni. Védelmi pénzeket, vagy az egészségükkel, életükkel fizetnek az emberek, hogy valakik pénzt-paripát-fegyvert szerezzenek.
Isten azt mondja, hogy nem akar minket maffiák uralma alatt látni. Nem akarja, hogy fenyegetéssel, zsarolással tartson valaki hatalma alatt. Isten országa jön, és szabadulást hoz nekünk. De ez komoly közelharcot jelent. Veszélyes.
Erről beszél Jézus, amikor a fegyveres emberrel őrzött házról beszél. Valamilyen gonosz hatalomnak az uralma alatt élünk. Talán többen is igényt tartanak az életünkre, és rendszeresen járnak behajtani a sarcot. És akkor jön Isten ereje, elűzi őket. Mi pedig fellélegzünk.
És ilyenkor örömünkben hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy biztonságban vagyunk most már egyedül is. Istent pedig elküldjük. Vagy legalábbis megszűnünk Őt állandóan, naponként behívni életünkbe. És akkor visszajönnek a régi hatalmak. Mert mi továbbra is csak egyedül vagyunk, és ők az erősebbek. És akkor már sokkal nehezebb megszabadulni tőlük.
*
Ezért kell a „logikával” foglalkozni. A Logosz, Isten Igéjének a tudatos, módszeres átgondolásával. Feltenni a kérdéseket, megválaszolni őket. Megkeresni az ellentmondásokat a gondolkodásunkban, valahogy kiküszöbölni őket, hogy eggyel teljesebb szinte jussunk a hitünkben. Nem elbutító hitre van szükségünk, nem a gondolkodást teljesen eltompító rajongásra, nem olyan hitre, ami tiltja a gondolkodást, hanem az ellentmondások feltárása közelebb visz Isten tiszta erejéhez.
Ha így „egyszerűek” leszünk, „egy ügyűek”, akkor megszűnnek a törések a gondolatmeneteinkben. Akkor végig ki tudunk tartani Jézus Lelkének jelenlétében, és Isten világossága át fog rajtunk is sugározni. Akkor mindig egy kicsit jobban köztünk lesz Isten országa.
[1] https://kepmas.hu/hu/feljelentette-az-ateista-tarsasag-szivunk-imaja-mozgalomert-gyermekszivcentrum-alapitvanyat-mai