25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: 26 Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. 27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.

28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? 29 Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, 30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.

31 Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.

33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? 35 Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja! (Lukács 14,25-35)

„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvérét, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom” – olvassuk. És ha ez szó szerint így volna érvényes, akkor mindjárt táblát cserélhetnénk a templomaink bejáratánál, és kiírhatnánk, hogy „sátánista egyház”. Nem tudom, kinek és mikor jutott eszébe ezt a mondatot így fordítani. Mert így azt jelentené, hogy Jézus elvárja azt, hogy gondolatban, szóban és tettlegesen gyűlöljük a családtagjainkat, mert ha ezt nem tesszük, akkor az egyház örökre kiközösít. Sajnos vannak olyan szekták, amik ezt a mondatot így értelmezik. Pedig Jézus ilyet biztosan nem mondott!

Ez az a mondat, ahol valóban megtérül, ha utánanézünk az eredeti görög szövegnek. A görögül olvasók kedvéért idézem is szó szerint:

„Εἴ τις ἔρχεται πρός με καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα ἑαυτοῦ καὶ τὴν μητέρα καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὰς ἀδελφάς, ἔτι τε καὶ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ, οὐ δύναται εἶναί μου μαθητής.”

Magyarul így lehetne valahogy lefordítani:

„Ha valaki hozzám jön, és nem sorolja hátrább az értékrendjében a saját apját és az anyját és a feleségét és a gyermekeit és a testvéreit, sőt még a saját lelkét is, annak nincs ereje arra, hogy a tanítványom legyen.”

15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. (Lukács 14,15-24)

Boldog az, aki kenyeret fog enni Isten országában.

De lesznek, akik nem lesznek boldogok. Ez a boldogság nem automatikus. Isten országában nincs telefonos asztalfoglalás.

12 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. 13 Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, 14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. (Lukács 14,12-14)

Az előkelő ebéd közben, a farizeusok egyik vezetőjének a házában Jézus először a beteg, szenvedő emberhez szól, rajta segít. Azután szól a vendégekhez, akik társadalmi megbecsülést, előmenetelt keresnek a főembernél. És csak legvégül szól a házigazdához.

Pál apostol szavai jutnak eszembe, amit a korinthusiaknak írt:

Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1Kor 12,21-27)

Először a beteg, és betegsége miatt kiközösített, átkozottnak tartott emberhez szól Jézus, és azt adja neki, amit azonnal adhat: egészséget. És a végén megkérdezheti a farizeusok vezető embere, aki szerintem lelkiismeretes, hívő vendéglátó, hogy értem én, amit mondasz, amit teszel, Mester, de én nem tudok gyógyítani, én csak egy egyszerű ember vagyok, aki igyekszem Isten és emberek előtt jó lelkiismerettel leélni az életemet. Nem kaptam sem a prófétaság, sem a gyógyítás ajándékát, nem tudok semmiféle csodát tenni. Évek szorgalmas munkájával raktam egymás mellé a pénzemet, Isten nem hagyott el közben, megáldotta a munkámat, ezért tudok most ennyi embert meghívni.

És akkor Jézus neki mondja: erő, hatalom az, hogy működő vagyon van a kezedben: ezzel van szolgálatod Isten népe körében. Nem mindenkihez szól most Jézus. Olyan gyakran összetévesztjük ezt a gondolatot az özvegyasszony két fillérjének a történetével. A szegény ember mindig hamarabb megérti, mi az, hogy nincs, hamarabb mozdul, ha anyagilag segíteni kell valakin. A gazdagnak nincs ilyen tapasztalata, a gazdag úgy éli le az életét, hogy folyamatosan döntéseket hoz: „rád szükségem van”, „nincs rád szükségem”. Amiből haszna van, azt közel engedi magához, ami pedig ráfizetéses, attól megszabadul.

7 Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket: 8 Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. 9 És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. 10 Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. 11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 14,7-11)

Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házában volt szombaton ebédelni. Jézust meghívta ebédre egy potentát. De nem csak Jézust hívta meg, hanem sokan voltak még ott, „akik számítottak”. Éppen arról szólt az előző igeszakasz, hogy odakeveredett egy olyan ember is, aki már nem számít, mert betegsége miatt leírták. És Jézus felemeli ezt az embert, visszahozza az életbe.

Az elsősegélynyújtás után viszont az Ige a többiekről is beszél. A meghívottak válogatták a főhelyeket. Most azokról az emberekről lesz szó, akikben olyan indulat dolgozik, hogy a főhelyeket célozzák meg. Nem mindenki igyekszik a főhelyekre! Sokakat ismerek, akik legszívesebben a leghátsó sorba ülnének. Vagy akár a meghívást is visszautasítanák azzal, hogy nem vagyok én közéjük való. Hogy engem feszélyez az a szúrós tekintet, amivel ezek méregetik a világot. Jézust is hogy figyelték ezek az emberek, minden mozdulatát, hogy ítéletet mondjanak fölötte. Sokakat ismerek, akik rendszerint elkerülik ezeket a társaságokat.

Ez az Ige most kifejezetten azokról szól, azoknak szól, akik szeretnek közel ülni a tűzhöz, a húsos fazékhoz. Azokról szól, akik szeretik a felelősséget, hogy ők hozhassák a döntéseket. Ezek az emberek „válogatják a főhelyeket”, helyezkednek.