Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba (Lukács 18,15-17).

Kisgyermekeket, csecsemőket visznek Jézushoz. Egyértelműen úgy viszik az édesanyák a karjukban a gyermeküket, hogy Isten színe elé viszik őket. Isten érintse meg őket. Isten tegye rájuk a kezét, és fogadja el őket, saját tulajdonául. Vegye védelmébe őket az Úr. Mint mikor valaki egy új kocsit vásárol, és valami jó drága bevonatot kér rá, hogy meg ne karcolódjon. Üléshuzatot, szőnyeget, alvázvédelmet, ki tudja, mi mindent, de legjobb beállni a biztonságos garázsba. Bocsánatot kérek a példáért, de bizony előfordul, hogy egy tárgyra jobban vigyázunk, mint egy emberre.

9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lukács 18,9-14)

„Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.” (Lukács 17,24)

„Készülődés az utolsó ítéletre.” Lukács evangéliumának ez a szakasza ezt a címet viselhetné. Bele ne fáradjatok az imádkozásba, az Isten-várásba. El ne halványuljon a hitetek a hosszú idő alatt! „Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (18,8)

Igen, ki kell tartani! De mi az, ami az ítélet napján ér valamit Isten szemében? Miben legyünk erősek? Mit gyűjtsünk, hogy elegendő legyen arra a napra? Mi az, amiben nem szabad elfáradni?

Az egyik bevett gyakorlata az emberiségnek az erkölcs, a morál. Légy jó! És ha én jó vagyok, mert igaz ember vagyok, akkor békében fekszem le este, és nyugodt lelkiismerettel állok oda az Úr elé bármikor. Mindent lelkiismeretesen csináltam, nincs okom félelemre – mondja az ember, amikor igaznak tartja magát. Erről az emberről szól a farizeus és a vámszedő példázata. „Mondom nektek, ez (a vámszedő) megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz (a farizeus)” (14). De ha nem az igaz embereké a mennyek országa, akkor kiké?

1 Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6 Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? (Lukács 18,1-8)

Pál apostol szavait szoktuk idézni: „Szüntelenül imádkozzatok”, „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18).

Jézus is azt mondja, hogy „szüntelenül imádkozzatok”! – De Ő ismeri az emberi sorsot, és tudja, hogy nem adatik meg, hogy mindenkor örüljünk, hogy mindenért hálát adjunk. „Mindenkor imádkozzatok!” – mondja Jézus, és hozzáteszi, hogy nem szabad belefáradnunk, kimerülnünk, elgyengülnünk benne. Nem törhetünk meg, nem adhatjuk fel, nem éghetünk ki, akkor sem, ha nincs visszajelzés, nincs eredmény. Küzdeni kell az utolsó, az utolsó utáni csepp erőnkig. Mégpedig az igazságért! A saját igazságunkért! „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak…?” Éppen azért kell szüntelenül imádkoznunk, mert még nincs okunk hátradőlni, és felhőtlenül örülni, még nem mindenért szabad hálát adnunk, hanem van, amiért szívből el kell keserednünk, hogy annál őszintébben tudjunk Istenünkhöz fordulni imádságban.

20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. 21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24 Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25 Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: 27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. 28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; 29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32 Emlékezzetek Lót feleségére! 33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is. (Lukács 17,20-37)

Hol van Isten országa?

A farizeusok erre a kérdésre adtak egy választ: Itt nincs. És egy másik választ is adtak: Eljön.

Nincs itt Isten országa, de eljön. Ez már egy hitvallás. Ebben annyi minden benne van! Benne van az ítélet: istentelenül élünk. A világ így rossz. Isten nem ilyen világot szánt nekünk. Isten jobban szeret minket annál, mint hogy ilyen világban hagyjon bennünket szenvedni, elveszni. Isten megígérte, hogy elhozza az Ő országát közénk, amikor minden jóra fordul. Amikor mindenki a maga szőlője és fügefája alatt pihenhet. Jó lesz.

A kérdés csak az, hogy mikor lesz jó? Mikor már?! Mi a feltétele, hogy Isten országa eljöjjön?