47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? 49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal? 50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt. 52 Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. 53 Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje (Lukács 22,47-53).

Jézus Krisztus szelídsége, alázata példa nélküli a történelemben. Odaadja életét, hogy azután visszavegye. Bár nem egyszerű ezt megtennie. Imádkozik, küzd az erőért. Ő is szereti az életet, Ő is érzi a fájdalmat. Szeretetből? Sokkal inkább engedelmességből. Mert ezt kell tennie, értünk, akik mind ellenségei vagyunk születésünktől fogva. „Mindennap veletek voltam a templomban”: a világ teremtésétől fogva, minden napon a világ végezetéig. Mi pedig így vagy úgy minden napon kezet emelünk Rá. Ő mégis szeret minket és küzd értünk.

De ne egyszerűsítsük le ennyire a képet, hogy Ő és mi, egymással szemben. Az emberiség itt kétfelé oszlik ebben a jelenetben: azokra, akik elfogni jöttek Jézust, és azokra, akik az Ő közelében vannak. Mert vannak itt, akik nagyon közel állnak Jézushoz. Ennek a jele volt a csók: a bizalom, a hűség, a szeretet jele. Közel engedem magamhoz azt, akinek engedem, hogy megcsókoljon, és aki megcsókol, kifejezi, hogy ragaszkodik hozzám. Akit egyszer megcsókoltunk, azzal örökké összetartozunk, elválaszthatatlanul, legyen szó akár szerelmesek csókjáról, akár baráti pusziról.

39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41 Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. 44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. 45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. 46 Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! (Lukács 22,39-46)

Folytassuk azt az értelmezési elvet, hogy Lukács evangéliuma már nem elsősorban Jézusról, a három éven át tanítványait összegyűjtő és tanító Isten-emberről szól, hanem a Pünkösd után, Jézus Krisztus Lelke által vezetett egyházról. Jézus Krisztus előre elmondta, hogy ugyanazokat a csodákat, amiket Ő megtett, tanítványai is meg fogják tenni, sőt, azoknál nagyobbakat is tesznek majd (Jn 14,12), és ugyanazokat az üldöztetéseket, amiket Ő elszenvedett, tanítványai is el fogják szenvedni (Mt 10,24-25). Ugyanaz a Lélek, hasonló törvényszerűségek, hasonló út, amit nekünk, Jézus Krisztus egyházának, be kell járnunk. Bár az Ő áldozata egyszeri és megismételhetetlen, a miénk pedig csak utal az Övére.

31 Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! 33 Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! 34 Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 35 Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták. 36 Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik. 38 Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég! (Lukács 22,31-38)

„Elég!” „Elég legyen!” – az értetlenségből. Urunk a Róla szóló Igék beteljesedéséről beszél, a tanítványok viszont csak a praktikus mondattöredékeket értik meg. „Akinek nincs kardja, vegyen” – ennyi megy át. És a tanítványok előrukkolnak a két karddal: „Nézd, Uram, nekem már most van kardom! Ügyes vagyok, hogy kitaláltam, amire gondoltál?” Jézus pedig rájuk nézett, sóhajtott magában, és azt mondta, hogy elég. Elég a szájbarágásból, a kiskorúságból, az elemi tanítások folytonos újrakezdéséből. A felkészítési idő lejárt, ettől a pillanattól kezdve élesben kell küzdeni. „Elég!” „Elég! – Mert nincs több válasz, és ne legyen több kérdés. Most már legyetek készek számot adni arról, amit az elmúlt három évben tanultatok.”

21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt. 23 Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

24 Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. 25 Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

28 Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, 29 és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét (Lukács 22,21-28).

Ki a legalkalmasabb, hogy a gyülekezet kieső vezetőjének helyét elfoglalja?