32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lukács 23,32-34a)

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Így imádkozik a mi Urunk a kereszten. Én azt hiszem, Lukács evangéliumának ez a mondat a középpontja, a lényege. Ezért a mondatért foglalta össze Lukács a többi evangélista után Jézus életét újra, és ebből a mondatból indul ki a mi életünk, amikor figyelmesen és hűségesen végigolvastuk Lukács tudósítását.

Erre rímel az evangélium egyik záró szakasza, a teljes evangélium tömör összegzése:

„Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel” (24,44-49).

„Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.”

26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. 28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok, 29 mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal? (Lukács 23,26-31)

Jézust követjük. Jézust követve lemondunk a hatalomról, a nyers erőszakról, a jogi érdekérvényesítésről. Hogy tisztán Isten ereje hasson a sokak jelenlétében és a négyszemközt hangzó igehirdetésünkben. Lemondunk a mások fölébe helyezkedő tudományosságról. Lemondunk a nagy tömegek feltüzeléséről, a lázadó népről, mint eszközről. És lemondunk a pszichológiáról, mint függőségben tartó „segítő” hálózatról, mert nem manipulálunk. Egyedül Krisztus, a Szentlélek által. Lemondunk mindenféle vegyi anyag terjesztéséről, kávé, alkohol, drog... Nem akarjuk kiszolgáltatottá tenni embertársainkat még élelmiszer és víz tekintetében sem, ahogy a lakótelepeken tették a múlt rendszerben. Nem hiszünk a falkaelméletben. Most olvastam, mint friss hírt, de látom, legalább tízéves már a felfedezés, hogy a farkasok nem élnek a „megfigyelt” falkaelmélet szerint. Családban élnek. Az Úristen nem agresszióra teremtette őket sem. Csak hát az ember, így vagy úgy, szeretné maga alá gyűrni embertársát, és akkor a farkasokra hivatkozik... Nem uraljuk le egymást, a nagy Római Birodalom farkastörvényeiről és kegyetlen szervezőelveiről is lemondunk. Lemondunk a nagy bevételekről, amivel azután mindent meg akarunk venni. Az igaz hit nem rentábilis.

Csak ott állunk, egyszál egyedül, ahogy Urunk is ott állt Pilátus és Heródes előtt, és nem szállt be mindenféle birodalomépítési harcokba.

1 Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király. 3 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod. 4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. 5 De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.

*

6 Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.

*

13 Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. 18 Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! 19 Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! 22 Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

(Lukács 23,1-25)

Milyen hatalma van Jézusnak? Milyen hatalma van az egyháznak? Milyen hatalma van egy hívő, krisztuskövető embernek? Ez az, amin azóta is, évezredek óta nem tudunk megegyezni. Pilátus, Heródes, Barabbás. Három különböző hatalomforma.

66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették, 67 és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek, 68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. 69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján. 70 Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik. 71 Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából (Lukács 22,66-71).

Amint megvirradt...

Ha Péter a sötétség órájában tagadta meg Urunkat, akkor most a világosság órája jön, amikor tanulunk hitvallást tenni. Persze, a nagytanácsnak volt ilyen előírása, hogy a határozatokat nappal kellett hozniuk. De most mégsem szó szerint értelmezem, hogy megvirradt, hanem a kakasszó fényében. Vannak az embernek ilyen megvilágosodott pillanatok az életében, amikor képes megtenni a lehetetlent, amikor tud úgy szólni a Szentlélek által, ahogy embernek nincs hozzá bátorsága és ereje. Jézus maga az első, a tökéletes. És a keresztyén gyülekezetek vezetői követik az Ő példáját a Szentlélek által.

Ha jól megnézzük ezt az elbeszélést itt Lukács evangéliumában, akkor azt látjuk, hogy nem vádpontokról van benne szó, hanem hitvallásról.

Jézus Krisztus, aki a mindenható Isten jobbján ül, aki az Emberfia, azaz Isten Fia.