1 Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király. 3 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod. 4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. 5 De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
*
6 Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.
*
13 Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. 18 Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! 19 Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! 22 Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
(Lukács 23,1-25)
Milyen hatalma van Jézusnak? Milyen hatalma van az egyháznak? Milyen hatalma van egy hívő, krisztuskövető embernek? Ez az, amin azóta is, évezredek óta nem tudunk megegyezni. Pilátus, Heródes, Barabbás. Három különböző hatalomforma.
Pilátus: a jog, az államigazgatás hatalma. Király, helytartó, aki az odarendelt katonaságnak is parancsol, aki a jognak, az igazságnak szerez érvényt, ha kell, erőszakkal is. Politikai hatalomnak mondanánk ezt. Pilátust egy dolog érdekli, amikor Jézust odaviszik elé: „Magadnak követeled-e a politikai hatalmat?” Jézus pedig azt mondja, „Te mondod.” „Ti mondjátok rólam.” Jézus hitvallást tett: Ő az Emberfia, aki a Mindenható Isten jobbjára ül, és onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Az ég felhőin. Azt nem mondta, hogy puccsot tervez, hogy kinevezését kéri a császártól, hogy helytartó vagy a zsidók fejedelme lehessen, nem mondta, hogy kiűzi a rómaiakat Izráel földjéről, és nem mondta, hogy valamilyen ügyes politikai alkuval el fogja intézni az ország függetlenségét. Nem katonai, nem jogi hatalomról van szó.
Jézus ezért nem is küldi harcolni Pilátus katonáival az angyali seregeket. Igaz, megtehetné. Nem kéri Pétert, hogy hajrá, kaszabold csak az ellenséget, mert mindjárt sokan fognak mellénk állni. Tulajdonképpen hallgat. Amit János evangéliumában olvasunk ebben a jelenetben, valójában Jézus gondolkodásmódját tükrözi, értelmezi Jézus hallgatását.
„Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?” (János 18,33-38)
Király Jézus? Igen is, meg nem is. Ezt a kettősséget fejezi ki Jézus rövid válasza: Te mondod. És ezt a kettősséget magyarázza bővebben János. „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére.” Ez itt a lényeg. Lukács evangéliuma sorra veszi a hatalom különböző fajtáit, és egyenként mutatja be mindegyiken, hogy Jézus Krisztus országa nem e világ erőviszonyai szerint harcol. Nem harcolnak a szolgái, sem fegyverrel, sem jogi úton. „Mi az igazság?” – és Jézus nem kezd védőbeszédbe.
Nehéz lecke ez nekünk... Különösen is, ha szem előtt tartjuk, hogy Lukács evangéliuma Jézust példaképként állítja azok elé, akik ilyen sajátos módon, az Ige hatalmának szentelik az életüket. Ha fegyverrel védekezel, nem szólal meg Isten újjáteremtő, megszentelő Igéje általad! Ha jogi úton érvényesíted az igazságodat, nem fogja elérni az igehirdetésed azokat, akikhez küldettél. Akkor ítéletet hirdetsz, és elhallgat körülötted az evangélium!
És az ember összerezzen, hogy azért mégiscsak valahogy talpon kellene maradni. Ha katonai erővel nem, ha jogi úton nem, akkor mégis hogyan kerülhetek fölénybe? És felcsillan a fény, hogy a tudomány segítségével! A tudomány, mint hatalom!
Erről szól az a szakasz, amikor Jézust Heródeshez viszik. Heródes hallott Jézusról. Hallotta, hogy betegeket gyógyít, hogy halottakat támaszt fel, hogy jeleket, csodákat tesz. Mint az egyiptomi mágusok, és Mózes! Ledobni a botot, ami kígyóvá változik, aztán megfogni a farkánál fogva, és újra visszaváltozik bottá! A mágusok pedig szintén megcsinálták a trükköt. Vérré változtatni a Nílus vizét... A mágusok is megcsinálják a trükköt! Kinek nagyobb a tudása? Annak a szavára hallgat az ország. Egy híres agysebész, aki imádsággal, és hatalmas tudással, kézügyességgel életeket ment. És akkor meghívják, hogy nyilatkozzon az életet érintő nagy kérdésekben.
Heródes hosszasan kérdezgeti Jézust. Provokálja. Tudományos vitára hívja. Filozófiai párbajra. Teológiai vitára... „Mit tudsz te, amit én nem?” Biztosan hatalmas műveltsége lehetett Heródesnek, vagy ha nem neki, akkor a körülötte lévő udvari bölcseknek. De Jézus nem szól. Ezért Heródes és baráti társasága egyszerűen leírja Őt: „Nem tud ez semmit sem!” „Egy műveletlen vidéki senki.” Ismerünk erre sértőbb szinonimákat, de most nem akarok beállni Heródes kórusába.
Jézus nem akarja sem a közönséges tudománnyal, sem a beavatottak misztikus, mágikus tudásával legyőzni Heródest. Egyszerűen hallgat. Pedig nehéz ezt. Nehéz hallgatni, amikor látom, hogy hülyeséget csinálnak, amikor tudom, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, kevesebb tévedés nélkül, kevesebb sérülés nélkül. Szeretném elmondani, hogy ha valamit egy milliméterrel arrébb tennénk, akkor 100-1000 ember menekülne meg valamilyen testi-lelki nyomorúságtól. De nem lehet szólni, mert a helyzet vitahelyzet, ahol nem hálával fogadják a jó tanácsot, hanem minden egyes szót, amit segítő szándékkal mondanék, csak ellenem fordítanak. Mert nem életmentés a kontextus, hanem a versengés, a másik legyűrése.
És miután szinte szellemi fogyatékosnak láttatják Jézust, felöltöztetik fényes ruhába. A mágusok ruhájába. Képzeljük el azt a díszes talárt, amit egyes egyetemeken a végzősökre adnak. A mágus díszes ruhájába, mint „udvari bolondot”.
Hagyjuk, hogy bolondnak, hülyének nézzenek, Jézus Krisztusért? Vagy belemegyünk a filozófia, tudományos vitákba, és érvelünk, bizonyítunk, bizonygatjuk a keresztyénség értékét..? A mi értékrendünk társadalmi, gazdasági hasznáról értekezünk? Vagy ókori nyelveket tanulunk, és hosszú latin-ógörög- … kimondani is félelmetes! … -óhéber mondásokat tudunk idézni, hogy hasra essenek az óriási műveltségünk előtt?
Ha ki is bírtuk, hogy ne a nyers erő, a jogi érvelés vagy a tudományos műveltség erejével harcoljunk, vajon nem akarunk-e valahogy mégis szimpátiát ébreszteni a tömegben? Támogatókat szerezni. Petíciót indítani, aláírásokat gyűjteni... Népszerű újságokban vezércikkekben megjelenni, ahol méltatlan meghurcoltatásunkról írnak, és a közösségi hálókon már szervezzék is a tüntetéseket értünk! „Hát van szívetek hagyni, hogy elítéljenek egy ártatlan embert?! Álljatok ki értem! Ne görgesd tovább ezt a bejegyzést szó nélkül!” A népszerűség hatalom!
De Jézus nem akar népszerű lenni. Pedig tudta előre, mit fog történni. Ahogy annak idején Péternek megjövendölte, hogy mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadja meg Őt, ahogy annak idején előre megmondta, hol találják a virágvasárnapi bevonuláshoz a szamarat, úgy itt is előre látta, hogy lesz egy tüntetés. És erre a tüntetésre előre megszervezhette volna az érte kiálló, Jézus nevét kiáltó tömeget. Olyan szimpátiatüntetést szervezhetett volna, amilyen jólesik Neki. De nem tette. Mert az Ő hatalma nem e világból való. Nem az államigazgatás, nem a katonaság, nem a jog, nem a csodákat is felfedező tudomány, de nem is a „demokratikus eszközök” hatalma.
Urunk ígérete ez nekünk, és egyben parancsa. Nem erővel és hatalommal. Az erő és a hatalom minden földi formájára értve ezt, a manipuláció mindenféle fajtájára. Hanem az Ő Szent Lelkével. Megszabadulunk az Ő Szent Lelkével. Ahogy végül a mi Urunk is megszabadult. Feltámadott a halálból. Nem erővel és hatalommal: de győzünk. Nem úgy ér véget a történet, hogy elveszítünk mindent, mert semmiféle erőt nem használhatunk. Úgy ér véget a mi életünk története is, hogy Isten Szent Lelkével harcolunk, Jézus Krisztushoz ragaszkodunk, aki az igazság, Őáltala szólunk, amikor adatik a szólás, Isten élő Igéje, azok szimpátiáját nyerjük meg, akikkel testvérek vagyunk Őbenne, és végül adatik az élet, a megváltás, az üdvösség. Nekünk is, és mindazoknak, akikért ezt-azt el kellett viselnünk ebben az életben. Akiket szívünkben hordozunk, akikért imádkozunk naponként.
Mennyei Atyánk, add nekünk a Te Szent Lelkedet, hogy ne kacsingassunk földi hatalmi eszközök felé, hanem a Te szabadító erődben bízzunk, amit megígértél nekünk a Te Szent Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen.