20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. 21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24 Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25 Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: 27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. 28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; 29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32 Emlékezzetek Lót feleségére! 33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is. (Lukács 17,20-37)
Hol van Isten országa?
A farizeusok erre a kérdésre adtak egy választ: Itt nincs. És egy másik választ is adtak: Eljön.
Nincs itt Isten országa, de eljön. Ez már egy hitvallás. Ebben annyi minden benne van! Benne van az ítélet: istentelenül élünk. A világ így rossz. Isten nem ilyen világot szánt nekünk. Isten jobban szeret minket annál, mint hogy ilyen világban hagyjon bennünket szenvedni, elveszni. Isten megígérte, hogy elhozza az Ő országát közénk, amikor minden jóra fordul. Amikor mindenki a maga szőlője és fügefája alatt pihenhet. Jó lesz.
A kérdés csak az, hogy mikor lesz jó? Mikor már?! Mi a feltétele, hogy Isten országa eljöjjön?
Mivel a farizeusok egész életüket azzal töltötték, hogy megfigyelték egymást, és a kívülállókat, hogy pontosan megtartják-e a parancsolatokat, én a „paratérésis” szót, ami itt úgy van fordítva, hogy „előre kiszámíthatná” úgy is tudom értelmezni, hogy „Nem úgy jön el az Isten országa, hogy az emberek megfigyelik, szemmel tartják egymást, hogy leskelődnek egymás után, hogy egymás nyomában vagyunk.” Nem attól teljesedik ki Isten országa közöttünk, hogy megfigyeljük, feljelentgetjük egymást, hogy minden egyes mozdulatát kiigazítjuk a másiknak, és bírságolunk, kizárunk, kivégzünk embereket magunk között. Hogy végül minden parancsolatot megtartsunk.
De ha nem így, akkor hogyan?
„Közöttetek van” – mondja az egyik fordítás, „ἐντὸς ὑμῶν” (entos hümón). Ez a szókapcsolat áll itt eredetileg. És évszázadok óta vitatkoznak rajta, hogy ezt mégis hogyan kell értelmezni. A kifejezés, ha kontextus nélkül nézzük, azt jelenti, hogy „bennetek”. De a teológia elképzelhetetlennek tartja, hogy Jézus ilyet mondott volna a farizeusoknak: „Az Isten országa bennetek van.” Hiszen a teológia értelmezése szerint a farizeusok hitetlenek, akik kívül vannak Isten országán. Jézus, a teológusok szerint, arra gondol, hogy „közöttetek”, és önmagára céloz ezzel a kijelentésével. „Isten országa közöttetek van”, „én vagyok Isten országa, aki itt állok közöttetek”. Lehet, hogy ezt jelenti. Mivel utána a tanítványaihoz fordulva mintha ezt a gondolatot vinné tovább: „De nem fogok mindig közöttetek állni.” „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.”
Isten országa nem leskelődés, megfigyelés, a törvények betartatása által jön el, hanem Jézus Krisztus az Isten országa, aki annak idején ott állt a farizeusok körében, de ma már nem látjuk Őt, mert nincs itt közöttünk.
Ha így értelmezem, akkor viszont nem tudom hová tenni a szakasz többi mondanivalóját.
„Isten országa bennetek van”. Mert amikor jön majd az ítélet napja, akkor azok menekülnek meg, akikben már korábban benne volt Isten országa – a Szentlélek. Mint Noéban, aki hallgatott Isten parancsára, és megépítette a bárkát. Mint Lótban, aki szeretettel fogadta az angyalokat, és hallgatott a szavukra, amikor menekülni kellett Sodomából. Noéban és Lótban benne volt Isten országa, a Szentlélek, aki belülről késztette cselekvésre őket. Mert kívülről semmit sem lehetett megfigyelni azokban a korokban. Noé semmi másból nem tudott az özönvízre következtetni, mint a belső hangból, ami szólt hozzá. Lót semmi másból nem tudott a tüzes-kénköves esőre következtetni, mint az angyalok szelíd szavából, amit vejei nem hallottak meg, és a város népének esze ágában sem volt meghallgatni.
Isten országa a bennetek lakó Szentlélek. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14) Akikben ott van Isten Lelke, azok felvétetnek, a többiek otthagyatnak.
Ez a gondolat illik Lukács evangéliumába.
És igaz ez a gondolat a tanítványokra is, és a farizeusokra is. Mert Jézus nem pártokban gondolkodott, amikor a farizeusokkal beszélgetett, vitázott, hanem őket ugyanúgy meg akarta nyerni az üdvösségre. Mert nem azért jött Jézus, hogy elítélje a farizeusokat, hanem hogy megmentse. Amelyik farizeusban pedig Isten Lelke munkálkodik, abban ott az Isten országa. Mint Pál apostolban. Pál is farizeus volt.
És akkor értjük, hogy miért mondja ugyanúgy a farizeusoknak is, mint a tanítványoknak is, hogy ne menjetek sehová Isten országát keresni. „Íme, itt, vagy íme, ott van!” Mert mi szeretünk zarándokolni, hogy megtaláljuk Istent. Elmegyünk valami nagyon szent helyre. Rómába. Jeruzsálembe. Mert azt mondjuk, hogy „Isten országa Rómában van”, „Isten országa Jeruzsálemben van”. „Isten országa az ország legnagyobb templomában van.” Isten országa valamelyik gyógyító forrásnál vagy gyógyító sziklánál van. Isten országa valamelyik országban van, ahol kolbászból van a kerítés. Mert ott aztán igazán tisztán és becsületesen élnek az emberek, és tökéletes az oktatási rendszer. Megyünk, és keressük, hogy belehelyezzük magunkat, mint naposcsibét az infralámpa alá. És akkor úgy érezzük, megtaláltuk a békességünket.
A vergődő, elhagyatott farizeusok sokmindent elkövettek, hogy rátaláljanak Isten országára. És a tanítványok lenézően legyinthettek rájuk, hogy ja, hát ti soha nem fogjátok megtalálni Isten országát, mert Jézus közöttünk van, a miénk. Nekünk jó dolgunk van!
Olyanok lehettek a tanítványok, mint mi vagyunk, amikor azt mondjuk, hogy ja, hát az a gyülekezet, igen, hát elhiszem, hogy ők szenvednek. Olyan rossz lelkészük van. Unalmasan prédikál, folyton csak számonkéri rajtuk a Tízparancsolatot, és olyan mogorva hangulat uralkodott el rajtuk. Nem szívesen mennék oda közéjük, mert még Isten is hazament abból a templomból a prédikáció felénél. De bezzeg nálunk! Amikor szól az Ige, az angyalok is énekelnek örömükben, olyan tisztán, hitelesen szólal meg! Itt, a mi gyülekezetünkben van Isten országa, a mi lelkészünk mellett!
És akkor Jézus megszólal: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.” Jönnek majd napok, amikor szeretnétek egyetlenegy prédikációt is hallani attól a lelkésztől, aki mellett átéltétek Isten jelenlétét, de nem hallotok. Mert nyugdíjba megy, mert átkerül másik gyülekezetbe. Mert hazahívja szolgálatba küldő Ura. Ahogy Jézust is hazahívta mennyei Atyja, miután elvégezte a világ megváltását.
Isten országa bennetek van!
Milyen fontos erre emlékezni. Nem ebben vagy abban a gyülekezetben. Bennetek. Isten Szent Lelke bennetek van, és akkor is bennetek marad, amikor egy-egy kedves embertől el kell búcsúznotok egy időre.
Vigasztaljon minket az, hogy lesz egy nap, hirtelen, váratlanul, amikor megjelenik az Emberfia, Jézus Krisztus. Lesz egy nap, amit megfigyeléssel, számításokkal, erkölcsi tökéletesedéssel és tisztogatással nem lehet megjósolni és elérni. Csak Isten Igéje fog beszélni róla. Azoknak, akikben Isten Lelke lakik, akikben Isten országa van. Akikben Isten Lelke munkálkodik, azok addig is készülni fognak erre a napra, várni fogják ezt a napot. Akikben Isten Lelke munkálkodik, azok virrasztani fognak, hogy el ne szalasszák a pillanatot. A viszontlátás örömteli pillanatát.
Amikor, én hiszem, hogy nem csak Jézus Krisztussal, a világ Megváltójával, Urával, Istenével találkozhatunk, hanem ott lesznek körülötte azok is, akik Isten országát közel hozták hozzánk.
Ez az örök élet, az örök boldogság, hogy megmenekülünk, hogy Vele lehetünk. Isten országának a kiteljesedése. Most még csak bennünk van Isten országa, de akkor majd az egész világot át fogja járni, és át fogja formálni. Akkor majd Isten dicsősége beragyogja az egész világot, mint az ég egyik végétől a másikig átcikázó villám az éjszakát.
De itt a figyelmeztetés is, amit nem lehet elhallgatni. Bűn elhallgatni. Hogy akikben viszont nincs ott Isten Lelke, azok úgy járnak majd, mint Noé idejében azok, akik nem mentek be a bárkába, mint Lót idejében, akik Sodomában maradtak. Külön felkiáltójel nekünk Lót felesége. Ő tudott a katasztrófáról, el is indult a menekülés útján, de túlságosan ragaszkodott a látható, megfigyelhető gazdagsághoz, élethez. Ne nézz vissza, ne vágyjál vissza abba az életbe, amiben Isten Lelkét, Isten vezetését, hívó és tanácsoló szavát nemkívánatosnak tartják!!!
Az Újszövetség egyik legsúlyosabb kijelentése olvasható itt, ebben a szakaszban. „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.” A keselyű, a halálmadár. Híres az a fotó, ahol az éhségében haldokló gyermek mellett vár a keselyű. A keselyű már azelőtt ott van, hogy az ember tetemmé változna. Ez a madár a másféle lelkek szimbóluma. Mert akiben nincs ott Isten Lelke, az halott, az már élve is csak egy oszlásnak indult hulla. És a bomló élet mellett azonnal megjelennek a sötét erők, hogy darabokra tépjék. Csapatostul, várva a prédára. Türelmesen, mint ami biztosan az övék lesz. Érzed-e a sötét szárnyak suhogását magad körül? Ha igen, akkor kiálts azonnal az Úrhoz!
„Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!” (Ezékiel 37,9)
A négy égtáj felől jöjj elő, Szentlélek, Jézus Krisztus halottakat feltámasztó, minden bűntől megtisztító, minden démont elűző Lelke, és maradj bennünk, hogy a fejünk fölött gyülekező keselyűk csalódottan távozzanak, és mi örökre a Te országod örökösei, gyermekei lehessünk, mennyei Édesatyánk! Tisztíts meg minket, ments meg minket, akik most imádkozunk, és tisztítsd meg a mi ellenségeinket is, akik még semmit sem tudnak Rólad. Ha az Ige szól is arról, hogy az ítélet barátokat, munkatársakat, családtagokat is elválaszthat, mi mégis imádkozunk azokért, akiket az életben mellénk adtál. Urunk, ne hagyd őket a Te életmentő Lelked nélkül!
Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
Nem keseredünk el, ha imádságunk nem teljesül azonnal, hanem azt tapasztaljuk, hogy mindenkinek, aki a Krisztus ügyéért kiáll, sokat kell szenvednie és megvettetnie. Mindenkinek a maga nemzedékétől. Ő, aki a legnagyobb szenvedést vállalta értünk, jönni fog. Biztosan, mint a hajnal. Mint a villám, mint a nappal, ami hirtelen az éjszaka helyébe lép. Ez vigasztal minket addig is. És a bennünk lakozó Szentlélek.
„Nappal szeretetét rendeli mellém,
éjjel éneket ad számba az Úr,
imádságot életem Istenéhez” (Zsoltárok 42,9).