49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! 51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal.

53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.

54 Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. 55 Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. 56 Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?

57 De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? 58 Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. 59 Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is. (Lukács 12,49-59)

Kemény szavak. Hol fogjuk meg a végét, hogy igaz legyen az üzenet, amit Jézus itt a szívünkre akar helyezni, a lelkünkre akar kötni?

49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! 51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. 53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával. (Lukács 12,49-53)

„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” – mondja Jézus Krisztus. És azóta is vitatkoznak róla, hogy ezt mire értette? A kegyes írásmagyarázók általában a Szentlélekre szokták érteni. Úgy értelmezik, hogy Jézus „megkeresztelkedett”, amikor keresztre feszítették, és Pünkösd napján tüzet bocsátott a tanítványokra, a Szentlélek tüzét, ami lángnyelvek alakjában jelent meg rajtuk.

Ez a magyarázat illik a nyájas, szelíd, mindent eltűrő, mindent megbocsátó, a gonoszokért is meghalni kész Jézus képéhez. De nézzük meg közelebbről, milyen gondolatokat találunk közvetlenül előtte.

41 Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44 Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lukács 12,41-48)

Jézus erősíti a tanítványokat, mert tudja, hogy hosszú ideig kell az egyháznak úgy élnie, hogy Ő közvetlenül nem lehet jelen, mert Neki fel kell mennie a mennybe, és Szent Lelkét küldi közénk vigasztalónak. „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” (12,35-37a)

De Péter úgy érzi, kivételezett helyzetben van Jézusnál. Már felment Vele a megdicsőülés hegyére, csak ők néhányan: Péter, Jakab és János. Látták Jézust mennyei dicsőségében ragyogni. (9,28-36) Péter már megvallotta, hogy Jézus az Isten Krisztusa. (9,20) Mi baj lehetne? Péternek szilárd üdvbizonyossága van. Kell-e még nekem vigyáznom, mint egy börtönből szabadult elítéltnek, nehogy visszaeső legyek? Én igaz ember vagyok, velem ez nem fordulhat elő! – gondolhatta Péter. Vagy azt gondolta, hogy Jézus kitüntetett figyelme, szeretete megóvja őt minden bajtól. „Mentelmi joga” van, fontos pozíciójánál fogva. Ugye csak a népnek mondod ezt, hogy vigyázzatok, nekem már hit által részem van az üdvösségben? „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot?” – Miért? Nem inkább mindenkinek?

35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! (Lukács 12,35-40)

A legnagyobb bűn, amit az évszázadok-évezredek során Isten népe elkövetett, éppen az, ami ellen ez az igeszakasz meg akar minket védeni. Isten népéről beszélek, mert nem a felszentelt lelkészekre-papokra gondolok, róluk majd a következő igeszakasz külön beszél. Itt most minden hívő emberről van szó, aki valaha is úgy döntött, a Szentlélek erejével, hogy Jézus Krisztushoz fog tartozni, Őbenne keresi élete értelmét és örök boldogságát.

Ez a legnagyobb bűn pedig az, hogy elfelejtett Jézus Krisztus visszajövetelére gondolni. Pedig volt egy ünnepünk, a mennybemenetel ünnepe, ami párba állítható Urunk visszajövetelével.

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. (ApCsel 1,9-11)

Ugyanúgy jön el, ahogy felvitetett. Elhalványult a mennybemenetel ünnepe is, és szinte egészen eltűnt Jézus Krisztus visszajövetelének a gondolata.