41 Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44 Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lukács 12,41-48)
Jézus erősíti a tanítványokat, mert tudja, hogy hosszú ideig kell az egyháznak úgy élnie, hogy Ő közvetlenül nem lehet jelen, mert Neki fel kell mennie a mennybe, és Szent Lelkét küldi közénk vigasztalónak. „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” (12,35-37a)
De Péter úgy érzi, kivételezett helyzetben van Jézusnál. Már felment Vele a megdicsőülés hegyére, csak ők néhányan: Péter, Jakab és János. Látták Jézust mennyei dicsőségében ragyogni. (9,28-36) Péter már megvallotta, hogy Jézus az Isten Krisztusa. (9,20) Mi baj lehetne? Péternek szilárd üdvbizonyossága van. Kell-e még nekem vigyáznom, mint egy börtönből szabadult elítéltnek, nehogy visszaeső legyek? Én igaz ember vagyok, velem ez nem fordulhat elő! – gondolhatta Péter. Vagy azt gondolta, hogy Jézus kitüntetett figyelme, szeretete megóvja őt minden bajtól. „Mentelmi joga” van, fontos pozíciójánál fogva. Ugye csak a népnek mondod ezt, hogy vigyázzatok, nekem már hit által részem van az üdvösségben? „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot?” – Miért? Nem inkább mindenkinek?
Így reagálunk mind, amikor valami ítéletet, valami intő szót hallunk: ne csak nekem mondd, legalább mondd a többieknek is! Úgy egy kissé el tudunk vegyülni az átlagemberek közt, és nem olyan feltűnő a lelepleződésünk.
De Jézus nem enged Péternek, bár érti őt. Mindenkinek is szól ez, Péter, de most nem ez a lényeg, hogy kinek szól, hanem hogy neked mit mond, személy szerint!
Isten országa, az egyház olyan, mint egy nagy birtok. Sokféle feladat van egy birtokon, a szántástól-vetéstől kezdve a szőttesek készítéséig, a gépek javításán át a gyermeknevelésig. Ebben rengeteg ember segédkezik. Nem is „szolgának” mondja a Szentírás, hanem egy érdekes szót használ itt az alkalmazottakra: therapeia. Azok, akik gondját viselik a dolgoknak, hogy minden rendben működjön. Éltetni, működtetni kell a vagyont, ebben vesznek részt az emberek. Ennek élére van kinevezve az „oikonomosz”, aki érti a gazdasági összefüggéseket. A „sáfár”.
Ha azt mondom: „szolga”, akkor mindenki a nyomorra gondol, a megvetett, kifacsart emberekre, akiknek sem magánéletük nincs, sem saját vágyaik nincsenek, de még az egészségükkel is kénye-kedve szerint rendelkezik az uruk. A szolga olyan nincstelen, hogy ha büntetést kell kapnia, semmi mást nem tehetnek vele, mint hogy megverik, kínozzák. A szolgák valójában uruk ellenségei, akiket mindenféle eszközökkel távol tartanak a valódi élettől. Ellenségek, mert jogos, hogy abból, amiért ők dolgoztak meg, többet kellene kapniuk. Maga a bánásmód teszi őket ellenségekké. Aki szolga státuszba került, az csapdába esett, és onnét nincs visszaút. Így képzeljük el a szolgaságot, joggal. Senki sem kívánja vissza ezt a fajta szolgaságot.
Jézus is pontosan erről tanítja Pétert: most nehogy azt hidd, hogy attól, hogy hozzám közel kerültél, egyből a szolgád lett a többi ember! A szolga nyomorult értelmében. Nem! Te lettél a szolga.
Péternek biztosan kikerekedhetett a szeme, mert ő mindig is vágyott a dicsőségre, az elsőségre, hogy ő mondhassa meg. De itt világossá lesz, hogy ettől, hogy első lehet, csak a felelőssége lett nagyobb. Gondolj mindenkire, aki rád van bízva! A többiek, mint gyermekek vannak melletted, akikről naponta gondoskodni kell. Ki kell osztani nekik az élelmet. Mindent, amire az életükhöz, a munkájukhoz szükségük lehet. Mivel pedig gyermekek, tanítani is kell őket. Szeretettel odafigyelni rájuk. Ezt jelenti az, hogy első vagy, hogy Jézussal közvetlen kapcsolatba kerültél.
Márpedig aki így éli az életét, ekkora felelősség alatt, azt előbb-utóbb utoléri a kiégés. Menedzser betegség. Mert mindig csak adni kell, adni, adni, és a többiek buták, a döntésekbe nem lehet őket bevonni, mert csak hátráltatják az ügyet, és olyankor is lázadoznak, amikor minden szükségest megkaptak. Rendet kell tartani köztük, amikor irigység, féltékenység üti fel a fejét. És végül mindenért a vezetőt hibáztatják. Lehangoló. A vezető pedig elkezd depresszióba esni. És akkor kísértésbe esik. Mert azt érzi, hogy az én Uram is cserbenhagyott engem! Itt vagyok, minden segítség nélkül, és Őt nem érdekli az egész! Engem senki sem szeret! Ettől az érzéstől pedig szétesik az egész irányítás. Az emberek is megérzik, hogy nem szeretik őket, és még annál is ellenségesebbek lesznek.
A vezető pedig, hogy megőrizze a rendet, a hatalmát, mindenféle tilos eszközökhöz nyúl. Elkezdi verni a szolgákat. Tragikus, hogy ez a módszer pszichológiailag bejön neki, az ő feszültségét oldja, és a rend is mintha kezdene helyreállni. A szolgák sem lázadnak már annyira. De az egyre növekvő feszültséget nem lehet másképp elviselni, mint „kikapcsolódással”. És jön az evés-ivás-tivornyázás. Bármi, csak abból a rettenetes közegből kiszakadjon – ami eredetileg őt is éltette volna. Persze, ezt csak a rábízott vagyonból tudja fedezni.
„Nem jön az én Uram, el is felejtett már, nem foglalkozik velem, nem szeret!” – innen indul a gondolat, és végül kő kövön nem marad. Nagy a kísértése egy önálló intézkedésre jogosult embernek. Legyen az orvos, vagy gyülekezeti lelkész.
Nekem mondod ezt a példázatot, Uram, vagy mindenkinek? – mert a szolgák olyan lusták, felelőtlenek, motiválatlanok. Lopnak, és semmit sem lehet rájuk bízni, mert mindent elrontanak! Ha nem büntetem őket, nem történik semmi! Őket kellene igazán helyretenned! A szolgák miatt van minden! Ők sok büntetést érdemelnek! – és ha rajta rajtam múlik, kapni is fogják!
És Jézus azt mondja: igen, a szolgák is megkapják a maguk büntetését a maguk idején, de akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Te ismered Urad akaratát, és tudod, hogy Ki az, akit várnod kell, mint őrök a hajnalt. Te tudod, hogy ki az, aki rád van bízva, hogy milyen kincseket kaptál, amiket szét kell osztanod közöttük. Ha elmúlik az az örömteli várakozásod, és alámerülsz az önsajnálatban, az agresszióban, akkor nincs mentséged, sok verést fogsz kapni. Nincs mentelmi jogod, hanem közelebb állsz a perzselő tűzhöz, ami megítéli minden egyes cselekedetedet, minden egyes szavadat és gondolatodat. Mert te pontosan ismered Urad akaratát.
Neked szól ez a figyelmeztetés, aki önálló intézkedésre vagy jogosult. Aki imádságban kapod az Úr vezetését a Szentlélek által, akihez a többiek a földi rend és hierarchia szerint igazodnak. Soha el ne felejtsd, milyen csodálatos Vendéget várunk. Ha úgy érzed, hogy itt már semmi más nem segít, csak ha átléped a törvény határait, akkor állj meg, és jusson eszedbe Jézus Krisztus vakítóan világító alakja, akit a megdicsőülés hegyén láttál. Valóság volt. Ő fog visszajönni, Őrá vársz minden nap. Őérte van az is, hogy bajlódsz az értetlen gyermekekkel, akik annyi mindent nem tudnak még felfogni. Ha te hűséges maradsz, azokat is megmented, akik rád vannak bízva.
Legyen derekad felövezve, lámpásod meggyújtva. Könyörögj minden nap Isten Lelkének a vezetéséért, hogy életben maradjunk mind.