1 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. 2 Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. 3 Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen! 4 Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább! 5 Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük. 6 Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. 7 Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és nem tudta, mit gondoljon, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 8 némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt. 10 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba (Lukács 9,1-10).

Tizenkét apostol, Izráel tizenkét törzsének megfelelően. De ez nem valami történelmi tradíció miatt van így, hanem mert körülbelül tizenkét ember az, akit még egyenként, tanítványként számon lehet tartani. Jézus maga is emberi keretek közé volt szorítva, és neki is tekintettel kellett lenni az emberi közösségek határaira. Tizenkét ember, a „board”, a vezérkar. Ne legyenek benne többen, mert akkor már követhetetlen, hogy ki mit akar, ki mennyire tudja követni Jézus akaratát, tanítását.

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta Jézust. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, 44 odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. 45 Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! 46 De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! 53 De kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! 55 Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei elcsodálkoztak, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt (Lukács 8,40-56).

A lelkésznek, mint vezetőnek az egyik legfőbb ellensége az idő. Illetve az, hogy nincs ideje. Ez az igeszakasz az időgazdálkodás titkaiba avat be minket.

Mi is történik itt? Jézus „szabadságot vesz ki”, amikor a nagy tömeg elől egy kis nyugalmat keresve átmegy a Genezáreti tó túlsó partjára. Persze, aki igazán Isten jelenlétét hordozza, azt mindenütt megtalálja az igehirdetés feladata. Némi változatosság van ugyan benne, hogy most a gadaraiak körében, pogány körben hirdetheti Isten országát Jézus, de küldetése alól olyan értelemben mégsem mentesül, ahogy mi szoktunk szabadságot kivenni. És, ha belegondolunk, ez jellemző a lelkészi hivatásra is. Egyik lelkész sem bújhat el Isten háta mögé, hogy ott mentesüljön hivatása alól. Ha meg tudja tenni, akkor nem is igazán pásztor, hanem csak béres.

26 Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. 27 Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult előtte, és hangosan ezt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem! 29 Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek pedig a pusztába hajtotta. 30 Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió! – mert sok ördög költözött bele. 31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32 Ott a hegyen egy nagy disznónyájat legeltettek; arra kérték őt a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. 33 Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 34 A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. 35 Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amint odaértek, megdöbbenve látták, hogy felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál az az ember, akiből kimentek az ördögök. 36 Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37 Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. 38 Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: 39 Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten. Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus (Lukács 8,26-39).

Ördögűzés!

Nem. Nem ördögűzés. Éppen ez ennek a szakasznak az üzenete, hogy nem ördögűzés. Ez Jézus legfontosabb figyelmeztetése, intése, parancsa nekünk ebben a történetben, hogy nem feladatunk az ördögűzés.

Pedig elsőre azt hinnénk. Izgalmas történet. Meg is lehetne filmesíteni. Ködös, puszta, elhagyatott hely ez a temető, ahová Jézus el akar vonulni tanítványaival. Most már egyedül szeretne lenni. Odaát, szülővárosa közelében már szorongatja a sokaság, szülei ellene fordultak. Ő pedig áthajózik tanítványaival egy távoli, pogány vidékre, de itt sem akar bemenni a városba, hanem csak kint, a pusztában van. Ott, ahol a madár se jár. Talán a fák is lehullatták lombjukat, baglyok, denevérek tanyáznak. Kígyók, skorpiók bújnak meg a kopár sziklák között. Hová, ha nem ide temetnék a környékbeliek a halottaikat. Aztán messzire elkerülik a helyet, mert olyan baljós itt minden. Csak az a disznópásztor kurjongat a távolban, terelgeti az állatait, akiknek mindegy, hol, miféle szemétdombon eszi a disznó a moslékot. Persze, a városból biztos ide hordják ki a hulladékot, a disznóknak az éppen alkalmas táplálék. A kidobott állattetemeket is biztos azok takarítják el. Mindenféle betegségek, fertőzések terjednek itt. Fogyasztásra teljesen alkalmatlan állatok, az ellenségemet sem kínálnám meg belőle. Tisztátalan.

22 Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. 23 Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. 24 Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25 Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki? (Lukács 8,22-25)

Lukács evangéliumában itt egy döntő fordulóponthoz érkeztünk. Ha eddig lehetett Jézust az igehirdető, a lelkész példájának tekinteni, akit lehet utánozni, valamelyest, akkor most itt megjelenik a lelkész egzisztenciájának a legfontosabb viszonya. Mégpedig pontosan arról van szó, hogy milyen viszonyban van a lelkész magával Jézussal, a feltámadott Úrral.

Ezért Jézus egy megdöbbentő bemutatkozását látjuk leírva. „Ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Ha nem is merik kimondani a szemtanúk, és a hallgató mondja ki, hogy hatásosabb legyen, mégiscsak azt kell mondani, hogy Jézus maga a Teremtő Isten.