16 Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. 18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé (Lukács 8,16-18).

A gyülekezetépítés leckéje folytatódik. Az előző lecke az evangelizációról szólt. „Magvetés”. Látszik a kontrasztból: ott „kiment” – a magvető vetni. Itt pedig: akik „bemennek”, azok vajon mit látnak? Itt a belső gyülekezeti életről van szó. Ma is így osztályozzuk az igehirdetéseket: van kívülállóknak szóló, evangelizáló igehirdetés, ahol érvényes az, hogy némelyek meg sem hallják, mások csak egy pillanatra gyönyörködnek benne, megint mások hosszabban mérlegelnek, de végül behódolnak az ellenséges erőknek, és a maradék, néhány ember, nagyon kevesen, csatlakozni fognak a gyülekezethez. Ez az evangelizáció eredeti célja, hogy új embereket hozzon a gyülekezetbe. A mai „ébresztő” evangelizációk már mások. Ezekben az a cél, hogy a megszokásból templomba járó embereket tudatára ébressze, hogy micsoda kincsek között járnak. Amikor Lukács írta az evangéliumát, akkor még ilyen emberek nem voltak, még nem volt megszokás. Még nem volt kötelező a hittan, a templomba járás, ezért ilyen kötelességből, megszokásból templomba járók sem voltak, akiket „ébreszteni” kellett volna.

4 Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik: 5 Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. 6 Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7 Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja! 9 Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10 Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. 11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12 Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13 Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. 14 A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. 15 A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal (Lukács 8,4-15).

Hogyan vonj be új embereket a hívők közösségébe? Hogyan születik meg a hit az ember szívében?

Két kérdés. Az egyik a lelkész szemszögéből van, a másik a megtérő ember szemszögéből. Itt ketten dolgoznak egy csodán.

Hogyan értelmezhetjük Jézus példázatát?

1 Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő 2 és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, 3 Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket (Lukács 8,1-3).

Még mindig iránymutató szempont, ennél a rövidke igeszakasznál is, hogy Lukács „nagyra becsült Teofilosz”-nak írja evangéliumát, aki a gyülekezet alapítói között lehet, egy vagyonos, köztiszteletben álló ember. Milyen legyen a gyülekezet? A lelkész hogyan viszonyuljon az egyes élethelyzetekben? Valahogy belénk égett ez, hogy „szegénység”. A szerzetesi fogadalmak is arról szólnak, hogy „tisztaság, szegénység, engedelmesség”. Erénynek tartják a szegénységet, a szentség jelének. A remetékre hivatkoznak, és magára Jézusra, aki kiküldte tanítványait egy szál saruban, hogy még pénzt sem vihettek magukkal. A gazdag ifjúra hivatkoznak, akinek Jézus azt mondta, hogy ossza szét a vagyonát.

36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, 38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. 39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. 40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd! 41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? 43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. 49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel! (Lukács 7,36-50).

Ez a történet előfordul a Bibliában még egy másik helyen is. Virágvasárnap előtt, Jézus betér egy Jeruzsálemtől nem messze fekvő kis faluba, Betániába, ahol ismerősei laknak. Mária, Márta, és Lázár, a három testvér. Márta, a szorgalmas háziasszony, aki folyton csak főz, mosogat, rendezkedik, törődik a vendéggel, és kicsit figyelemhiányos hiperaktivitásban szenved. Senki másra nem képes koncentrálni, csak a saját gondoskodására. „Én jó vagyok” – ez a hajtóereje. És ott van Mária, aki leül Jézus lábához, és olyan mélyen belemerül az Ige hallgatásába, hogy megszűnik körülötte a világ, és csak Jézus van egyedül. Máriának olyan lehetett ez az alkalom, mint mikor a tanítványok felmentek Jézussal a megdicsőülés hegyére, és elmerülve Isten jelenlétébe, Jézust látták egyedül, semmi és senki mást.