14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. 16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21 ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.

22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?

23 Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié; 24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkíé, ez Jannajé, ez Józsefé, 25 ez Mattitjáé, ez Ámószé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggajé, 26 ez Mahaté, ez Mattitjáé, ez Simíé, ez Jószeké, ez Jódáé; 27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtíélé, ez Nérié, 28 ez Melkíé, ez Addíé, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; 29 ez Jósuáé, ez Elíézeré, ez Jórímé, ez Mattáté, ez Lévié, 30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákímé; 31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattattáé, ez Nátáné, ez Dávidé, 32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, 33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Hecróné, ez Pérecé, ez Júdáé; 34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, 35 ez Szerúgé, ez Reúé, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, 36 ez Kénáné, ez Arpaksadé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; 37 ez Metúselahé, ez Énóké, ez Járédé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, 38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené (Lukács 3,23-38).

Jézus megkeresztelkedése alkalmából mennyei hang szólalt meg, a Teremtő, Mindenható Isten hangja, és Fiának nevezte Jézust. Csodálatos élmény lehetett. Csodálatos élmény mind a mai napig erről olvasni, hallani. Isten Fia ajándékozott meg minket szeretetével. Erről szól a mi vallásunk.

Még csodálatosabb, hogy amikor Ő itt járt, akkor azt az ígéretet adta nekünk, hogy időről időre megérik közöttünk egy-egy ember, akit ugyanez a Teremtő, Mindenható Isten fiává fogad, és hasonlóan dicsőséges megbízatást ad neki, mint elsőszülött Fiának. Lukács evangéliumában Jézus keresztsége az érett, felnőtt hívő gyülekezeti tagok bizonyságtétele helyén áll, amikor beiktatták őket nyilvánosan is arra a feladatra, amit a Szentlélek külön ajándéka nélkül nem is lehetne Krisztus egyházában végezni.

21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm (Lukács 3,21-22).

Egy prédikációt hallgattam nemrég. Egy szinte sablonos bevezetéssel kezdődött, volt, aki unalmasnak találta. Pedig volt benne valami csodálatos. Asztalt terített, és hellyel kínált az asztal körül. A szenvedő emberek közösségébe hívott meg. Hirtelen úgy éreztem, hogy összetartozunk, mert mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik (Példabeszédek 17,17). Minden igehirdetés, minden istenélmény kiindulópontja ez a testvéri érzés, kapcsolat. Nem véletlen a megszólítás: „Kedves Testvéreim!”

Az egész nép megkeresztelkedett. Mi is volt ez a keresztség? A megtérés keresztsége a bűnök bocsánatára. Első közelítésben annak a törvénynek a megtartása, amiről az egész nép tudta, hogy végső soron az Úr adta annak idején Mózesnek a Sínai hegyen. Engedelmesség az Úrtól kapott törvénynek, a lehetőségeink szerint.

1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” 7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjék, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. 10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? 11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék! 12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk? 13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál! 14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, senkit meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! 15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus, 16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért, a testvére feleségéért, és minden gonosz tettéért, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost (Lukács 3,1-20).

Mit kezdjünk ezzel az igeszakasszal? Ma már nem divat Isten haragjáról beszélni, hiszen kegyelem alatt vagyunk, az evangélium „jó hír”, pozitív gondolatokat kell sugározni, és egyébként is az az elmélet terjed széltében-hosszában, hogy a fenyegetés agressziót szül, és ezért mindenfajta törvény, ítélkezés tilos! Rendesen el szokták látni a baját annak a megátalkodott tévelygőnek, aki ítélkezni merészel!

És, hogy teljes legyen a kép, sokszor Keresztelő Jánost is egy laza mozdulattal nagyívben áthajítják az Ószövetségbe. Így már tiszta a terep, lehet pacifizmust, meggyőződéses bambaságot hirdetni. Pénzt ne merj kérni, fegyvert ne merj fogni, mert elkárhozol! Fogadj be mindenkit a nappalidba, és az éléskamrádba is. Nem?! Szóba sem állok veled, tisztátalan vagy az én különleges szelídségemhez, szentségemhez!